Nyaki feszültségek

Bevezetés

Nyak feszültségek kitartónak mutatkoznak fájdalom fokozott alapfeszültség (izomtónus) okozta nyaki izmok. Ezek a mozgások során gyakran erősödnek, bár nyugalmi állapotban sem csillapodnak le teljesen. Az trapezius izom gyakran érintett, az egyik legkiemelkedőbb izom a nyak, amely a hátuljának alsó oldalától húzódik fej, a nyak és a mellcsigolyák a lapockacsont.

Ennek eredményeként, nyak feszültségek a hátára is átterjedhet. De a keményedés más izomcsoportokra is hatással lehet. Ettől függ, hogy a fájdalom sugárzik. A blokkolt csigolyák vagy az elcsúszott csigolyaközi porckorongok mozgáskorlátozásokat és fájdalom és ezt követően izomkeményedést okoznak. Mivel sok idegcsatorna fut a nyak területén, ezeket megcsípve idegek zsibbadáshoz és a karok és a kezek mozgásának károsodásához vezethet.

Anatómia

A gerincoszlop izmai a bal és a jobb oldalon, valamint a gerincoszlop csigolyateste fölött helyezkednek el, és feladata az utóbbi testtartása, stabilizálása és mozgása. Az nyaki izmok szintén nagy szerepet játszik a nyaki régióban elvégezhető mozgásban. Az nyaki izmok közé tartozik a rectus capitis posterior minor, a rectus capitis posterior major, az obliquus capitis superior és az obliquus capitis inferior. Ebben az izomcsoportban a feszültség nagyon gyakran vezet mindennapi panaszokhoz.

Okok

Különböző területeken számos ok okozhatja a nyaki feszültséget. Általánosságban elmondható, hogy a nyaki terület izmait a túlfeszülés miatt már nem látják el elegendő oxigénnel, ami zavart anyagcseréhez és az ebből eredő megkeményedéshez vezet. A leggyakrabban megfigyelt okok a helytelen testtartás és a mindennapi kedvezőtlen mozgások.

Különösen a számítógép mellett végzett irodai munka, amelyet hosszú ülés és görbe háttartás kísér, kockázatot jelent. De a nehéz terhek egyoldalú hordozása, valamint a monoton, ismétlődő mozgások (Egér karja Szindróma (Repetitive Strain Injury Syndrome) ok-okozati lehet. A sporttevékenységeknek általában megelőző hatása van, mivel az edzett izmok kevésbé érzékenyek a stresszre.

A tevékenység helytelen végrehajtása azonban kiválthatja a feszültséget is. Egy másik ok lehet a torticollis (nyakferdülés). Ez leírja a vállak rossz helyzetét és egyoldalú megemelkedését, amely veleszületett lehet a fej-forduló izom (Musculus sternocleidomastoideus), de neurológiailag is okozta.

Ezen a „rövidítésen” kívül a nyaki izomzat megterhelését okozhatják rángatózó vagy hirtelen mozgások, amelyek feszültséghez vezetnek. A helytelen vagy túl gyors mozgások mellett azonban pszichoszomatikus okok egész sora is létezik, különösen visszatérő fájdalom esetén, például stressz a mindennapi életben és rossz vagy túl kevés alvás. A feszültség a kiégési szindrómák gyakori mellékhatása vagy depresszió.

Különösen a gyakran ülő tevékenységek során, előre hajlított testtartással, ezen a területen az izmok megkeményednek. Itt különösen azok az irodai dolgozók érintettek, akik ülő helyzetben végeznek képernyő-munkát. Ha a szem és a fej egy bizonyos nézési területre (pl. monitorra) irányulnak hosszabb ideig, a feszültség szükséges váltakozásával és kikapcsolódás fázisok hiányoznak.

Ez az állandó változás általában garantálja a rugalmas, jól ellátott anyagot vér és rugalmas nyakizmok. A nyaki izmok első megkeményedése már kb. 15 perc változatlan testtartás után következik be. Az érintett személyek általában annyira koncentráltak, hogy nem veszik észre, hogy az izmok lassan megkeményednek.

Fiziológiailag, ha a tekintet irányát állandóan tartjuk, a nyak területén lévő izmok maximálisan megfeszülnek. Ennek az az oka, hogy a gravitációs erő megterheli az egész testet, és lehúzza. Minél hosszabb ideig tartanak egy pozíciót, annál többet kell dolgoznia az izmoknak ezen helyzet fenntartása érdekében.

Az állandó tartás megkeményedéshez vezet, ami azután a minimálisra csökkenti vér kínálat. Ez tovább csökkenti az izom teljesítményét az oxigénhiány miatt. Ezután az izomnak még keményebben kell dolgoznia a még mindig szükséges teljesítmény elérése érdekében. Ennek eredményeként kialakulnak az úgynevezett myogelosák, amelyek alapvetően reverzibilis izomkeményedések, amelyek duzzanatokként és nyomásfájdalmas csomókként jelennek meg az izomban.

A legkisebb akut traumák és sérülések a nyaki izmok területén is feszültséghez vezethetnek. Néha előfordul, hogy a fej hirtelen fiziológiás elfordulása vagy elrugaszkodása hirtelen, szúró fájdalomhoz vezet a nyak területén. Amit gyakran tévesen elcsípett idegnek neveznek, az a nyak környékén meglehetősen élesen megkeményedett izmok vagy az izmok szerkezetének apró traumás könnyei, amelyek a fájó izomhoz hasonlóan a fent említett panaszokhoz vezethetnek.

Egy ilyen esemény után az érintett személyek gyakran megkönnyebbült vagy görbe testtartásban maradnak, ami szintén élettani és további feszültséget okoz a nyaki izmok területén. Az itt kialakuló myogeloses (izomkeményedés) oka gyakran a trauma, az akut feszültség és a krónikus feszültség vegyes képe. A myogeloses kialakulásának további elmélete az krónikus megfázás és a szélnek való kitettség a nyaki izmok területén az oka.

A feltétel közismert nevén „vontatás” oka valószínűleg a nyaki izmok külső ingerekkel szembeni krónikus ellentétes hatása. A panaszok gyakran hideg széllel járnak. Ennek a fejleménynek az egyik elmélete az, hogy az oldalsó szél miatt a nyaki izmokra tartósan enyhe nyomás nehezedik, és hogy az izmoknak kompenzálóan kell fellépniük ellene a megfelelő fejpozíció fenntartása érdekében.

Rövid időn belül ez problémamentesen lehetséges. Ha azonban állandó ellentétes helyzet áll elő, az izmok keményedni kezdenek. Ez a fentiekhez is vezet vér és oxigén redukcióját, valamint a myogelosis.

Az ellentétes elmélet mellett a hőmérséklet-csökkenés annak is tulajdonítható, hogy a nyaki terület izmainak feszültsége döntően érintett. Hosszabb légáramlás esetén a nyak és a nyak területén hőmérséklet-csökkenés következik be a nyaki izmok területén. A megfelelő tartási és mozgási munka elvégzéséhez egyrészt az izomban megfelelő „üzemi hőmérsékletnek” kell lennie, másrészt elegendő tápanyagot kell táplálni az izomba.

A hőmérséklet csökkentésekor mindkettő csökken. Az izomfeszültség fő oka ebben az összefüggésben azonban a csökkent tápanyagellátás. Minél kevesebb tápanyag, vér és oxigén jut el az izomba, annál nehezebben tudják elvégezni a nyaki izmok a szükséges munkát.

Ez megkeményedéshez vezet. Ma úgy tűnik, hogy a feszült nyaki izmok pszichoszomatikus okai nagyon gyakoriak. Az új és ismeretlen élethelyzetek növelik az egész test feszültségét és a koncentrációt.

Ez hatással van a nyaki izmokra is, amelyek ismeretlen helyzetekben maximálisan megfeszülnek annak érdekében, hogy még jobban kordában lehessen tartani őket. Mint minden olyan edzetlen izom esetében, amelynek hirtelen be kell használnia a megszokatlan maximális erõt és tartási erõt, az izommozgáshoz szükséges biokémiai energiamolekulák (ATP) hamarosan kimerülnek. Az izom most kezdi el folytatni a szükséges munkát, de ezen a ponton szinte kizárólag cukrot éget el, mivel az oxigéntartalékok egyre inkább kimerülnek.

Ez a fájó izomhoz hasonlóan fájdalomhoz és hatalmas izomkeményedéshez vezet. A pszichológiai helyzet határozza meg, hogy mennyi ideig tart a nyaki izmok maximális izomfeszültségének állapota. Új, ismeretlen élethelyzetekben a megfelelő izomterületek minden emberben feszültek.

Pszichológiailag kiegyensúlyozott embernél ez a feszültségi helyzet javulni kezd, minél tovább marad ebben a helyzetben. Más esetekben ez a helyzet hosszabb ideig fennáll. Ennek az izomkeményedésnek az okai tehát pszichoszomatikusak.

A pszichológiailag stresszes helyzet krónikus fizikai feszültségállapotba kerül, amely ennek megfelelően hosszan tartó panaszokat válthat ki. Az alvási helyzet nemcsak a meglévő nyak fontos kritériuma feszültségek, de döntő fontosságú a megelőzés szempontjából is. A hanyatt fekvő helyzet általában a leghátrabarátabb, mivel itt a nyaki izmokat, a fejet és a gerincet viszonylag semleges helyzetben tartják. Még oldalsó helyzetben is, térdre húzva, a hát- vagy nyakpanaszokkal küzdő emberek általában jól tudnak aludni, mivel a háton fekvő izmok kissé megnyúltak.

A párna nagyon fontos a nyak és a fej testtartása szempontjából. Ez nem lehet túl magas, mivel a nyak túlfeszül. Ha túl mélyre süllyed, vagy ha az érintett egyáltalán nem használ párnát, a fej túl alacsonyan fekszik, és a nyaki gerinc behajlik.

Nagy párnák esetén a felsőtest egy része gyakran már a párnán fekszik, ami feszültséghez vezet. A nyakpárna alkalmazkodik a nyaki feszültség panaszaihoz. Kissé felemelt állapotban van, és nem süllyed be, így a fejet a nyaki gerincvel azonos szinten tartják, míg a váll a párna előtt fekszik, és nem rajta.

A gerinc az egész éjszaka alatt hasonló helyzetben van, és így helyreállhat a nappali stresszből. Ha tudja, hogy inkább hátsó, oldalsó vagy hasi alvó, akkor a párna magassága ennek megfelelően változhat. A párna tesztelése elengedhetetlen.

A párna anyaga szintén döntő lehet, és számos alternatívát mutat. Ezek a hideg habtól a latexig és az ásványi habig terjednek. Vannak olyan víz- és gélpárnák is, amelyek eltérően alkalmazkodnak az egyes testekhez. A normálról a nyaktámasztó párnára való váltás eleinte kellemetlen lehet, mert a testnek hozzá kell szoknia a „rossz”, természetellenes fekvő helyzethez. Némi megszokás után azonban egyértelműen pozitív változásokat veszünk észre.