A neurózis vagy a neurotikus rendellenesség sokféle pszichés és mentális rendellenesség gyűjtőneve. A legtöbb esetben ebben az esetben semmilyen fizikai ok nem merül fel. Gyakran különféle szorongási rendellenességek kísérje a neurózist. A neurózist el kell választani társától, pszichózis. A leggyakoribb neurotikus rendellenességek szorongási zavar, rögeszmés-kényszeres betegség és hipochondria.
Mi a neurózis?
A neurózis kifejezést már nem használják a manapság használt diagnosztikai kézikönyvekben: A WHO ICD-10 kategóriája a fizikai ok nélküli különféle mentális betegségek neurotikus rendellenességei kategóriába tartozik. Fóbiás rendellenességek, szorongás és rögeszmés-kényszeres rendellenességek, feszültség és alkalmazkodási rendellenességek, disszociatív rendellenességek, többszörös személyiségzavar, a szomatoformot és az „egyéb neurotikus rendellenességeket” ide soroljuk az F 4. fejezet alá. Történelmileg William Cullen 1776-ban a neurózist idegi funkcionális rendellenességként határozta meg, amelynek nincs szerves oka. Sigmund Freud a pszichoanalízis hagyományában kidolgozta az enyhe mentális rendellenesség fogalmát, amely mentális konfliktusokból fakadt. Freud ezt a konfliktust elfojtott félelmekkel vagy szexuális problematikával hozta összefüggésbe.
Okok
Viselkedés terápia a neurózis okát egy feltételes (tanult) helytelen beállításban látja. A kiváltók itt úgynevezett stresszorok, amelyek traumatikusan befolyásolják a szervezetet. Ma a neurózist általában az élmények feldolgozásának kóros zavaraként értik: a konfliktus feldolgozásának hiánya vagy a kiváltó helyzet diszfunkcionális észlelése mentális, pszichoszociális vagy fizikai tünetekhez vezet. A neurózis kialakulásában való szerves részvétel már nem kizárt: így a genetikai diszpozíciókat a „sérülékenység-feszültség hipotézisek ”, mint társ-okozó. A fokozott félelemre való hajlandóság vagy a semleges ingerekre adott túlzott félelemreakció az egyes rendellenességek egyesítő eleme a különböző tünetek ellenére. Statisztikailag a neurotikus rendellenességek teszik ki a mentális rendellenességek nagy részét. Különösen a közép- és felső társadalmi osztály női neme van felülreprezentált szomatoform rendellenességek, bár ez a csoportosítás annak is köszönhető, hogy a nők gyakrabban fordulnak orvoshoz, és statisztikailag könnyebben rögzíthetők.
Tünetek, panaszok és jelek
Típusától és súlyosságától függően a neurózis különféle tüneteket okozhat. Ban ben pánikbetegség, pánikrohamok hirtelen fordulnak elő, és súlyos szívdobogás, légszomj, szédülés, mellkasi fájdalom, remegés, izzadás, száraz szájés halálfélelem. Úgy tűnik, hogy a rohamoknak nincs közvetlen kiváltó okuk, és általában csak néhány percig tartanak. Ha csak fizikai tünetek, amelyek befolyásolják a szív (fokozott pulzus, mellkasi fájdalom, légszomj) egyre inkább érzékelik, az orvos szívidózisról beszél. A fóbiát bizonyos helyzetek, tárgyak vagy állatok alaptalan félelme jellemzi, miközben generalizált szorongásos rendellenesség a szorongás diffúz érzése jellemzi, amely konkrét kiváltó tényezők nélkül hosszú ideig tart. A tünetek között szerepelhet állandó belső feszültség, remegés és nyugtalanság kíséretében, szorongás érzése, száraz száj, szédülésés alvászavarok. Jelei rögeszmés-kényszeres betegség tartalmazhat egy kontrollálhatatlan késztetést egy tevékenység végzésére, például kézmosásra, ismételt és nyilvánvaló ok nélkül. Az állandóan tolakodó obszesszív-kényszeres gondolatok vagy a kényszeres impulzus önmagának vagy másoknak a megsértésére is utalnak rögeszmés-kényszeres betegség. A hipochondriát a saját testének fokozott észlelése fejezi ki; még a normától való ártalmatlan eltéréseket is súlyos rendellenességként érzékelik. A testfunkciókat véglegesen ellenőrzik, még egy feltűnő vizsgálati eredmény sem riasztja el a hipochonder a súlyos betegség meggyőződésétől.
A betegség lefolyása
Ami a neurózis lefolyását illeti, mint sok mentális rendellenesség esetében, az egyharmad szabály érvényes: az érintettek egyharmada képes vezet a normális életet, amelyet nagyrészt a neurotikus rendellenességek zavarnak, egyharmaduk folyamatos súlyos kezelést igénylő tüneteket mutat, és egyharmadát annyira károsítja a betegség, hogy csak társadalmi rés létezik. Ez az utolsó harmad ellenáll a kezelésnek. A neurózisok elsősorban a 20. és az 50. életév között jelentkeznek, és az élet 3. évtizedében érnek el csúcsot. Neurotikus depresszió, ma úgynevezett disztímia, úgy tűnik, hogy ez a leggyakoribb neurózis, körülbelül 5% -kal. A neurózisok is jelen lehetnek gyermekkor és serdülőkorban, mint korai vagy áthidaló tünetek, amelyek némelyike felnőttkorig is fennmaradhat: Nedvesítés, székletürítés, étkezési rendellenességek, érzelmi szív légzési problémák, szorongás, szociális bizonytalanság, zavart kötődési magatartás, kényszerek, fóbiák, dadogás, körömrágás, agresszivitás, mulasztás stb.
Szövődmények
A neurózishoz kapcsolódó szövődmények a neurózis típusától függenek. Például azok a neurózisok, amelyek mások környezetét is zavarják (sorrend téveszmék, szociofób rendellenességek, paranoid rendellenességek, hisztériák), vezet a társadalmi elszigeteltségre és az érintettek negatív énképére. Mivel következetesen tudatában vannak neurózisuknak, a korlátozások és az elszigeteltség erősíthetik a negatív érzéseket. A csak az érintett személyt megcélzó neurózisok (kényszeres mosás, saját tárgyak kényszeres rendbetétele) legjobb esetben időpazarló hatást fejtenek ki, de emellett vezet nak nek bőr irritációk, fizikai túlterhelés és hasonlók. A neurózisok nagy potenciállal rendelkeznek az érintett személy állandó megterhelésére. A folyamatos pszichés megterhelés ugyanazokhoz a hatásokhoz vezet, mint a tartós feszültség. Depressziós hajlamok, szív problémák, csökkent önértékelés és egyéb tünetek következnek, és kezelésre szorulhatnak. A kizárólag fizikailag megnyilvánuló neurózisok különleges esetek. Például a szív-, bél- vagy gyomorneurózisok állandó terhet jelenthetnek a szervezet számára, és a legrosszabb esetekben fájdalom vagy az érintett szervek tartós működési zavarai.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A neurózisok súlyos mentális betegségek, amelyek veszélyeztethetik a betegeket önmagukat és másokat. A laikus számára a neurózisokat nehéz ilyenként felismerni; azonban bármely kívülálló meg tudja állapítani az érintett személy viselkedésével, hogy lehet, hogy pszichológiailag nem jár jól. A neurózisok lehetnek átmeneti vagy állandó állapotok - formájuktól függetlenül, minden esetben a lehető leghamarabb pszichológiai segítségre van szükségük. Gyakran a neurózisban szenvedők nem fordulnak orvoshoz, ezért rokonokat hívnak. Ha okkal feltételezhető, hogy egy neurotikus beteg károsíthatja vagy veszélyeztetheti önmagát vagy másokat, vagy akár öngyilkosságot tervez, fennáll annak a lehetősége, hogy erőszakkal elkötelezzék magukat pszichiátriai intézet mellett. Ez az ő saját védelmére szolgál, és addig nem engedik szabadon, amíg már nem veszélyezteti. Azok az érintettek, akik korábban megtagadtak minden segítséget, gyakran csak ilyen módon tudnak segíteni, és ilyen drasztikus tapasztalatok után maradnak kezelésben. Az ideiglenes neurózis, például a szülés utáni rendellenességek esetében, ma már annyira ismert, hogy a potenciálisan veszélyeztetett betegeket előzetesen tájékoztatni lehet erről a lehetőségről.
Kezelés és terápia
A neurózis sajátos klinikai képétől és az elméleti orientációtól függően különböző terápiás eljárások alakultak ki: Míg a pszichoanalízis korán megpróbálja felismerni gyermekkor konfliktusok, modernek viselkedésterápia fókuszál tanulás megküzdési stratégiák, amelyek lehetővé teszik az adaptált viselkedést (és ezáltal a szenzációt) akut konfliktushelyzetekben. A legtöbb esetben, főleg rögeszmés-kényszeres és szorongási rendellenességek, pszichofarmakológiai és viselkedésterápia használt. A fóbiák nagyon jól reagálnak az úgynevezett expozíciós módszerekre viselkedésterápia, amelynek során az érintett személy szembesül a fóbiás ingerrel, amely valós (in vivo) vagy képzeletben (érzéki értelemben) játszódhat le. Az obszesszív-kompulzív betegség a támogató gyógyszeres kezelés ellenére is nagyon nehezen kezelhető.
Kitekintés és előrejelzés
A neurózis prognózisa a rendellenesség típusától és súlyosságától függ. Ha a neurózis szerves, azaz funkcionális, azonosítható kiváltó ok vagy ok nélkül, az egyszerű beavatkozások néha kijavíthatják a problémát. Utána legjobb esetben sem fordul elő több panasz, vagy a panaszok észrevehetően csökkennek, és javulhat az érintett életminősége. A pszichés neurózisok általában a személyiségzavarok vagy a megtanult helytelen alkalmazkodás kategóriájába tartoznak, és megfelelő pszichoterápia és ha szükséges, gyógyszeres kezeléssel. Ha a neurotikus rendellenesség maladaptív rendellenesség, akkor feltételezhető, hogy az érintett személy egyszer jobban alkalmazkodott bizonyos helyzetekhez, vagy legalábbis ez a normális reakció van benne. Pszichoterápia segíthet a megtanult maladaptív viselkedés egészséges és társadalmilag kívánatos csatornákba terelésében. A kezelés után az érintettek jobb esetben már nem vesznek észre semmit a valaha létezett neurózisból. A személyiségzavarok viszont gyakran még a kezelés során is fennállnak, de az érintettek különféle terápiás megközelítések révén megtanulhatnak egészségesebb kezelési módot velük szemben. A gyógyszeres kezelés szintén hozzájárulhat az ilyen rendellenességek következményeinek jobb megbirkózásához, és hosszú távon csökkentheti az érintettek szenvedését. Az érintett személy önkéntes együttműködése azonban a terápia fontos a jó prognózis szempontjából.
Utógondozás
A neurózisban a következetes utógondozás gyakran nagyon fontos, különösen a befejezését követő szakaszban terápia, amikor a kezelés sikerének hosszú távú stabilizálásáról van szó. Az utógondozást általában a kezelő pszichológussal vagy pszichoterapeutával koordinálják. Ha kérdés vagy probléma merül fel, a beteg ezeket egy új ülésen is tisztázhatja az utógondozás során. Az utókezelés ideálisan a beteg neurózisának pontos formájához és annak megnyilvánulásához igazodik. Például, ha a neurózis egy szorongásos neurózis, amelyet annak során kezeltek viselkedésterápia, általában fontos, hogy a beteg továbbra is önállóan gyakorolja az újonnan megtanult viselkedési mintákat, és következetesen integrálja azokat a mindennapi életbe. Ebben az összefüggésben az önsegítő csoport gyakran ideális társ. A problémák hasonló gondolkodású emberekkel való megbeszélése gyakran különösen hasznos, és a tapasztalatcsere segíthet a válságok leküzdésében és értékes tippeket kínálhat. Pihenés szintén fontos a neurózisos betegek számára, és ezáltal fontos összetevője ennek a betegségnek az utógondozásában. Pihenés olyan módszerek, mint a progresszív izomlazítás és a autogén tréning ideális esetben felügyelet mellett tanulnak egy tanfolyamon, majd önállóan alkalmazzák otthon. Részvétel jóga osztályok is segítenek kikapcsolódás.
Mit tehetsz te magad
Mivel a „neurózis” kifejezés különböző módon értelmezhető, az önsegítés lehetőségei is széles körűek. Számos neurotikus rendellenesség esetén relaxációs technikák és az éberség pozitív hatást mutat, többek között szorongási rendellenességek, rögeszmés-kényszeres rendellenességek, különféle személyiségzavarok és szomatoform rendellenességek. Tudományosan bizonyított mély relaxáció például autogén tréning or progresszív izomlazítás. Mindkét módszer hosszú távon hozzájárulhat a tünetek csökkentéséhez. A relaxációs módszer megtanulásának különféle módjai vannak. Ha a szenvedők mély kikapcsolódást akarnak megtanítani maguknak, az internetről könyvekhez vagy megalapozott utasításokhoz fordulhatnak. Segíthetnek az utasításokkal ellátott hangfelvételek is. Egy másik lehetőség az, hogy részt vesznek egy relaxációs tanfolyamon, amelyet képzett oktató tart. Németországban törvényi Egészség a biztosítási alapok elsődleges megelőzésként támogatják a relaxációt. A relaxációs tanfolyam költségeit ezért a Egészség biztosító. Ennek előfeltétele, hogy a tanfolyam oktatójának engedélyt kell szereznie a Egészség biztosító. A diagnózis nem szükséges. A relaxációt a tanfolyam befejezése után is rendszeresen alkalmazni kell annak érdekében, hogy hatékony legyen. A személyiségzavarral küzdő emberek számára előnyös lehet a mindennapi élet jó önreflexiója. Ennek során a tanultakat alkalmazzák a terápiában. Hasznos lehet az eszmecsere más érintett emberekkel; arra azonban ügyelni kell, hogy ne alakuljon ki verseny az önsegítő csoportban.
