A nefronok a legkisebb morfológiai és funkcionális egységek vese. Vese testéből és a hozzá kapcsolt vese tubulusokból állnak. Vér a nefronokban szűrjük, végül vizeletet termel.
Mi az a nefron?
A nefron a. Funkcionális egysége vese. Minden vese körülbelül egymillió ilyen anatómiai alegységet tartalmaz. Minden nefron egy vesetestből, más néven Malphigi-testből és egy vesetubulusból áll. Ezt a vese tubulust tubulusnak is nevezik. Közvetlenül kapcsolódik a vesetesthez. A vesetest viszont egy glomerulumból és egy Bowman-kapszulából áll. Ez utóbbi bezárja a glomerulust.
Anatómia és felépítés
A glomerulum körülbelül 0.2 mm nagyságú artériás vaszkuláris gubanc. A glomerulusok a vesekéregben helyezkednek el, és együtt vannak velük vér a vese ágain keresztül ütőér. A kis érhurkok fenestráltak endothelium, ami azt jelenti, hogy belülről vékony fenestrált sejtréteggel vannak kibélelve. A glomerulusokat az úgynevezett Bowman-kapszula veszi körül. Ez két lapból áll. A külső levél körülveszi az egész vesetestet. A belső levél borítja a fenestrált endothelium a glomerulusok kívülről. A Bowman-kapszula levelében ablakok is vannak. Ez azért fontos, hogy víz és kisebb vér komponensek távozhatnak ezeken az ablakokon keresztül, lehetővé téve a vizelet kiszűrését. Az ablakok azonban olyan kicsiek, hogy nincs vörösvértest vagy fehérjék elfér rajtuk egészséges glomerulusokban. Így ezek az alkatrészek a hajók és a szisztémában keringés. Az úgynevezett vizelési pólusnál Bowman-kapszula külső szórólapja beolvad a tubulus-készülékbe vagy a vese-tubulusba. A tubuláris készülék a proximális tubulussal kezdődik. A glomerulusokhoz hasonlóan ez is a vese kérgi régiójában található. Erősen kanyargós, különösen kezdeti részében. Ezt a részt egy egyenes szakasz követi, amely a vese medullába ereszkedik. Ezt követően a csatorna szűkül és ívet alkot. Ezt az átmeneti szakaszt hívjuk Henle hurokjának. Ezt követi a tubulus szélesebb és növekvő része, amely ismét felhúzódik a glomerulus közelében. A vesetubulus ezen részét disztális tubulusnak nevezzük.
Funkció és feladatok
A nephronok fő feladata a vizelet előkészítése. A szűrési funkció elvégzése érdekében a vesék nagyon jól vannak ellátva vérrel. Körülbelül 1700 liter vér áramlik a vesén keresztül naponta. A glomerulusok általi kezdeti szűrés után körülbelül 170 liter primer vizelet keletkezik. További helyreállítási folyamatok után 1.7 liter végső vizelet marad. Ez aztán a ürítő húgyutakon keresztül ürül. A vizeletképződés a glomerulusban kezdődik. Itt egy kezdeti szűrletet préselnek ki az áramló vérből az endoteliális ablakokon keresztül. Víz és kicsi molekulák mint például elektrolitok átjuthat ezen az úgynevezett vér-vizelet gáton. Nagyobb molekulák mint például fehérjék az érrendszerben maradnak. Ez fehérjamentes ultraszűrőt, az elsődleges vizeletet eredményez. Ez az elsődleges vizelet most bejut a nephronok tubulus készülékébe. A tubulus rendszerben az újrafelszívódás nagyrészt végbemegy. Víz, sók or szőlőcukor visszaszívódnak az elsődleges vizeletből a hajók. Viszont fordítva, a víz, sók és különösen a húgyúti anyagok még mindig szekretálódhatnak a környezőből hajók a vesetubulusokba. Mely anyagokat és mennyi vizet juttat el végül a lefolyó húgyutakba, a szervezet különböző rendszerei szabályozzák. A végső szűrt másodlagos vizelet azután a gyűjtőcsöveken keresztül jut el a vesemedencékhez, amelyek közvetlenül csatlakoznak a csőszerű készülékhez. Végül a vizeletürítés a lefolyó húgyutakon keresztül történik.
Betegségek
Amikor a vese nefronjai, pontosabban a glomerulusok gyulladnak, az feltétel nak, nek hívják glomerulonephritis. glomerulonephritis absztrakció gyulladás a vesekéreg. A bakteriális azt jelenti, hogy a betegséget nem az okozza baktériumok. Akut glomerulonephritis általában immunológiai reakció okozza. Ebben az esetben a betegség általában körülbelül két héttel az A-ß-hemolitikus csoport akut fertőzése után következik be streptococcus. A test kialakult antitestek ezek ellen baktériumok a fertőzés során. Ezek kötődnek ellenfeleikhez, az antigénekhez. Így képződnek az antigén-antitest komplexek (immun komplexek). Ezek a glomerulusok falához kapcsolódnak és okozzák gyulladás ott. A betegséget ezért csak közvetve okozza baktériumok. A. Elején gyulladás a glomerulusok közül már nem található baktérium a vérben. Tipikus fertőzések, amelyek glomerulonephritist okozhatnak, a következők: mandulagyulladás, az orrmelléküregek vagy a fülek gyulladása. Bizonyos bőr olyan betegségek, mint pl orbánc a glomerulonephritis oka is lehet. A betegség olyan tünetekkel nyilvánul meg, mint a vér a vizeletben, magas vérnyomás, nyomás a vese területén vagy a szemhéjak ödémája. Az akut glomerulonephritis krónikus formává is fejlődhet. Kezelés nélkül a krónikus glomerulonephritis vezet veseelégtelenség és még veseelégtelenség. Nephrosis szindróma olyan tünetek komplexe, amely a glomerulusok összes betegségének szövődményeként jelentkezhet. A veszteség fehérjék a vörösvértestek pedig a nem megfelelő szűrési hatékonyság miatt jelentkeznek. Fehérjevesztõ vesének is nevezik. Nephrosis szindróma proteinuria (fehérjék a vizeletben), ödéma és hiperlipoproteinémia jellemzi. Hiperlipoproteinémia esetén a vérben megnövekedett mennyiségű zsír-fehérje vegyület, az úgynevezett lipoprotein. A glomerulonephritis mellett diabéteszes glomerulosclerosis, mérgezések, fertőzések, plazmacytoma vagy kollagenosis is okozhat nefrotikus szindróma.
