A mielolipómák jóindulatú daganatok vagy daganatszerű elváltozások, amelyek nagyon ritkán fordulnak elő. A mielolipómák érett zsírszövetből, valamint változó mennyiségű hematopoietikus szövetből állnak. A legtöbb esetben a mellékvese. A betegség nevét Charles Oberling francia patológus találta ki.
Mi az a mielolipoma?
A mielolipómák ritka rendellenességet jelentenek, amelyben jóindulatú daganatok fordulnak elő. Ezek általában a vesék területén lokalizálódnak. A myelolipomák nőknél és férfiaknál azonos gyakorisággal fordulnak elő, csúcskoruk 50 és 70 év közötti. Boncolási vizsgálatokban a mielolipómákat az összes eset 0.08–0.4 százalékában találják. A mielolipómák sárgás vagy barnás színű daganatok, amelyek mérete néhány millimétertől 30 centiméterig terjedhet. A daganatok azonban nem kapszulázottak. Általában egyenként és egyoldalúan fordulnak elő a mellékvese. Ritkább esetekben kétoldalúan is előfordulhatnak, és néha a mellékvese. Előfordulhatnak például a máj, retroperitoneum, izom fascia vagy mediastinum. A mikroszkópos elemzés azt mutatja, hogy a mielolipómák főleg érett zsírszövetből és mieloid sejtekből állnak. Bizonyos esetekben a mielolipomák csontos metapláziában vagy vérzésben is megtalálhatók.
Okok
A mielolipómák kialakulásáért felelős okokat nem vizsgálták megfelelően, ezért nagyrészt ismeretlenek. A mielolipómák lehetséges okairól azonban számos elmélet létezik. Például vita tárgyát képezi az úgynevezett reticuloendothelialis sejtek transzformációja (orvosi kifejezés: metaplasia) vér a kapillárisok lehetséges okai lehetnek. Ilyen átalakulások bizonyos ingerek következtében fordulhatnak elő, mint pl feszültség, fertőzés vagy elhalás. Néha azt is figyelembe veszik, hogy a myelolipoma olyan hely, ahol extramedulláris hematopoiesis fordul elő. Ez a hematopoiesis egy olyan formájára utal, amely a csontvelő. Újabb tanulmányok azt mutatják, hogy mind a csontvelőa myelolipoma-szerű komponense és a zsírkomponense ugyanúgy épül fel. Ez arra a következtetésre vezet, hogy a mielolipómák valójában a testszövet valódi új képződményei lehetnek (orvosi kifejezés: neoplasia). Ezenkívül a szakirodalom tárgyalja a myelolipomák esetleges összefüggését a mellékvesék veleszületett megnagyobbodásával (orvosi kifejezés: mellékvese hiperplázia).
Tünetek, panaszok és jelek
Alapvetően különféle tünetek jelentkezhetnek meglévő myelolipomákkal. Az esetek többségében azonban a daganatok tünetmentesek. Ez azt jelenti, hogy a myelolipomák nem okoznak észrevehető tüneteket vagy kellemetlenségeket, és ezért az érintett egyének nem észrevehetik őket. Ilyen esetekben a myelolipomákat általában csak véletlenül észlelik, például radiológiai vizsgálatok során. Ha észrevétlenek maradnak, és nem mutatnak tüneteket, a mielolipomák csak a boncolás során találhatók meg. Az érintett betegek által érzett tünetek gyakran csak nagyobb daganatoknál jelentkeznek. Ilyen esetekben a myelolipomák hasi és hátfájás, például. Csak nagyon ritkán van összefüggés az endokrin rendellenességekkel, például a Conn-szindrómával, Cushing-szindróma, vagy örökletes mellékvese hiperplázia, amely esetben megfelelő tünetek jelentkeznek.
A betegség diagnózisa és lefolyása
Ha a myelolipoma tipikus tünetei jelentkeznek, azonnal forduljon szakemberhez, aki elrendeli a szükségeset intézkedések. Radiológiai vizsgálatok, amelyek képeket adnak a belső szervek és a myelolipoma diagnosztizálásakor figyelembe veszik az esetleges daganatokat. Az orvosi vizsgálatok mindenesetre jelentősek, mivel a betegséget meg kell különböztetni más, hasonló tünetekkel járó, súlyosabb betegségektől. A legtöbb esetben a mielolipómák prognózisa viszonylag jó. Eddig a mielolipoma rosszindulatú degenerálódását nem figyelték meg rosszindulatú daganattá. Ritka esetekben szövődmények fordulhatnak elő, amelyekben vérzés lép fel. Ezeket általában traumás vagy spontán előforduló tumorrepedések okozzák. A myelolipomákkal kapcsolatos halálozásra vonatkozó adatok nem biztosak a daganatok ritkasága miatt.
Szövődmények
Mivel a myelolipoma a legtöbb esetben tumoros betegség, a rák fordulhat elő ezzel a panasszal. A legrosszabb esetekben a daganat átterjedhet más régiókra, károsítva az egészséges szöveteket. Bizonyos esetekben ez csökkenti a beteg várható élettartamát is. Ezért nem ritka, hogy a myelolipoma kimutathatatlan marad, így a korai kezelés nem lehetséges. A betegség miatt a legtöbb beteg szenved fájdalom a hasban vagy a széleken. Ez fájdalom a test hátuljára vagy más területeire is átterjedhet, és ott kényelmetlenséget okozhat. Az életminőséget ez a betegség jelentősen rontja. Általában a mielolipomát csak akkor kell kezelni és eltávolítani, ha kellemetlenséget okoz, vagy ha a rák elterjedhet. A legtöbb esetben nem végeznek kezelést, ha nincsenek tünetek. További szövődmények nincsenek, a betegség lefolyása általában pozitív. Sikeres kezelés esetén a myelolipoma miatt a beteg várható élettartama sem csökken.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A daganat jeleinek észlelésekor mindig orvoshoz kell fordulni. Azok a személyek, akik szokatlan csomókat, növekedéseket vagy a bőr megváltozik legjobb, ha azonnal beszélnek az elsődleges orvosukkal. Orvosi segítségre van szükség akkor is, ha a betegség súlyosbodik Egészség ami nem más okból fakad. Az orvos diagnosztizálhatja a mielolipómát, majd azonnal megkezdheti a kezelést. Ha ez korán megtörténik, sok esetben elkerülhetők a súlyos szövődmények. Azoknál az embereknél, akiknek már volt myelolipoma vagy más jóindulatú daganata, tájékoztatniuk kell a megfelelő orvost, ha a tünetek visszatérnek. Azoknál az embereknél, akiknek korábbi betegségei és egyéb hajlamai kedveznek a daganat kialakulásának, szintén orvoshoz kell fordulniuk említett panaszokkal. A mielolipómát háziorvos diagnosztizálhatja. A további kezelést belgyógyászok és szakemberek végzik a daganatok és metasztázisok. A kezelés ideje alatt rendszeresen konzultálni kell az orvossal, mivel szövődmények fordulhatnak elő jóindulatú daganatok esetén is, amelyeket azonnal kezelni kell.
Kezelés és terápia
Gyógyászati intézkedések myelolipoma jelenlétében az egyéni klinikai képtől, valamint a lézió súlyosságától függ. A kisméretű, és az érintett betegeknél tüneteket nem okozó myelolipomákban a myelolipoma kezelése egyelőre elkerülhető. Ebben az esetben a myelolipomának csak rendszeres szakorvosi vizsgálaton kell átesnie annak érdekében, hogy tartalmazzon minden időben bekövetkező változást vagy lehetséges szövődményt. Az észrevehető tünetekkel járó myelolipomákat általában az érintett mellékvese műtéti eltávolításával kezelik.
Kitekintés és előrejelzés
A mielolipómák általában jó prognózist kínálnak. Degeneráció nem következik be, és a daganatrepedés ritka. Esetenként a vesedaganat olyan tüneteket okoz, mint a hasi és hátfájás. Endokrin rendellenességek, mint pl Conn-szindróma előfordulhat. Ezek és más kapcsolódó tünetek rontják az életminőséget, de nem veszélyeztetik az életet. A legtöbb esetben gyógyszeres kezelés lehetséges. Magukat a mielolipomákat sebészileg eltávolítják. A kis daganatok nem igényelnek kezelést. Szükséges azonban az orvos rendszeres ellenőrzése, hogy a degeneráció korai szakaszban kezelhető legyen. Amikor a myelolipomák degenerálódnak, a prognózis romlik. A túlélési arány attól függ, hogy a betegség melyik stádiumban van. A tünetek mintája a prognózist is befolyásolja. A várható élettartam a daganatos betegség lefolyásától függ. A sikeres terápia, a halálozás nem csökken. A beteg képes vezet tünetektől mentes élet, és csak az övén kell változtatnia diéta a vesék enyhítésére. Pontos adatok nem állnak rendelkezésre a feltétel.A felelős szakember a tünetek képe alapján prognózist készíthet, és összehasonlítható esetekkel konzultálhat a várható élettartam felmérése érdekében.
Megelőzés
Beton intézkedések a mielolipómák megelőzésére az orvostudomány jelenlegi ismeretei szerint még nem léteznek. Csak arra van bizonyíték, hogy specifikus külső ingerek elősegíthetik a myelolipoma kialakulását emberben. Ilyen ingerek lehetnek például pszichológiai és fizikai feszültség, különféle fertőzések vagy elhalás, amely az élő szervezet sejtjeinek halálát jelenti. Ha a myelolipoma tipikus jelei fordulnak elő, mint pl fájdalom a hasban és a széleken haladéktalanul orvoshoz kell fordulni a megfelelő terápiás intézkedések megkezdéséhez.
Követés
A myelolipoma legtöbb esetben a nyomon követés intézkedései nagyon korlátozottak. Ebben az esetben az érintett személy elsősorban a betegség gyors és korai diagnózisától függ, így ez nem jár további szövődményekkel vagy a tünetek további súlyosbodásával. A myelolipoma általában nem gyógyul meg önmagában, ezért az érintetteknek ideális esetben orvoshoz kell fordulniuk a betegség első jelei és tünetei esetén. A mielolipoma esetén nem mindig szükséges a kezelés, bár a feltétel A tumor dózisát orvosnak rendszeresen ellenőriznie kell. Bizonyos esetekben sebészeti beavatkozásra van szükség, amely teljesen eltávolíthatja a daganatot vagy az érintett szervet. Egy ilyen műtét után a betegnek pihennie kell és gondoznia kell a testét. Tartózkodniuk kell az erőfeszítéstől vagy más stresszes és fizikai tevékenységektől. Az eljárás után fontos az orvos rendszeres ellenőrzése is. Nem lehet egyetemesen megjósolni, hogy a mielolipoma fog-e vezet az érintett személy várható élettartamának csökkenésére. Ezenkívül általában nincsenek speciális utógondozási intézkedések a betegségben érintett egyének számára.
Itt tudod megtenni magad
Az érintett személyek a myelolipoma jelenlétében megtehetik magukat az egyéni klinikai képtől és az elváltozás súlyosságától függően. A kisebb növekedések gyakran nem okoznak tüneteket, és nem feltétlenül igényelnek kezelést. A nagyobb daganatokat azonban orvosnak kell tisztáznia és kezelnie. A beteg támogathatja a terápia könnyedén és szoros kapcsolatot tartva az illetékes orvossal. Ha a daganat növekszik, tájékoztatni kell az orvost. A súlyos szövődmények, például a fájdalom támadása vagy akár a daganat megrepedése is gyors tisztázást igényel. Az előírt mellett szerek, számos természetes gyógymód is rendelkezésre áll a fájdalom enyhítésére. Például olyan készítmények, amelyek árnika és a nadragulya hatékonynak bizonyultak, de a körömvirág kenőcs a jellegzetes tüneteket is enyhítheti. Az alternatív gyógymódok alkalmazását előzetesen meg kell vitatni az orvossal. A nagyobb mielolipómákat műtéti úton el kell távolítani. A legfontosabb önsegítő intézkedés a test gondozása a műtét után. A műtéti sebet az orvos utasításai szerint kell ápolni, mivel fokozott a fertőzés veszélye. Ezzel együtt rendszeres orvoslátogatásra van szükség annak érdekében, hogy korai stádiumban észleljék az esetleges kiújulást.
