Mucoangin®

A Mucoangin® hatóanyaga az ambroxol hidroklorid. Különböző hatásai miatt ambroxol mind az akut torokfájás, mind az alsó betegség esetén alkalmazható légutak. Különleges hatása ambroxol a hidroklorid köptető tulajdonsága.

Befolyásolja a nyáktermelő mirigyeket a szájüreg és a légutak oly módon, hogy a nyálka szívóssága csökken, a nyálka folyékonyabbá válik, és így jobban ki lehet szállítani a hörgőkből. Az Ambroxol Mucoangin® hatóanyag további tulajdonsága fájdalom gátlás. Továbbítása fájdalom az érzékeny idegrostokban az úgynevezett feszültségfüggő nátrium csatornák a sejt membrán.

Ezeket a csatornákat az Ambroxol bevitele gátolja, így fájdalom megkönnyebbül. Mindkét tulajdonságot akkor alkalmazzák, amikor a Mucoangin®-t szedik. A megnövekedett nyálelválasztás ma a szájüreg valami által nyálmirigyek.

Ez a nyálszekréció ezután összekeveredik az ambroxol hatóanyaggal és lenyeli. Út felé a gyomor, majd eléri a területeket a torok és a nyak amelyet fertőzés okozhat és fájdalmat okozhat. Ezeken a gyulladt területeken a Mucoangin® gátolja a fájdalom átterjedését azáltal, hogy blokkolja a nátrium csatornákat és ezáltal megszakítja a fájdalomjelet.

Hatásmechanizmus

A Mucoangin® egy ún helyi érzéstelenítő hatás. Helyi érzéstelenítés helyi fájdalomcsillapító / fájdalomcsillapító hatást jelent. A fájdalom-gátló hatást a nátrium csatornák a fájdalmat továbbító idegszálakon.

Az idegrostok fájdalomátvitelét úgynevezett membránpotenciálok megváltoztatásával érjük el. Ezek a potenciálok a elektrolitok (sók) egy sejtben és körülötte. Különböző sók, például nátrium, kálium or kalcium csatornákon keresztül lépjen be a cellába, és hagyja újra a cellát a cella körül.

A nátrium meghatározó szerepet játszik az idegsejtek szempontjából. Ha a idegszál izgatottnak kell lennie annak érdekében, hogy a fájdalomérzetet továbbítsa a agy, a sejtbe tömegesen beáramlik a nátriumionok. Pontosan itt jön be a Mucoangin®.

Blokkolja a nátriumcsatornákat. Az ambroxol hydrochloris hatóanyag megkötése azonban nem tartós, csak átmeneti. Az orvostudományban ezt az időbeli korlátozást reverzibilis kötésnek nevezik.