MRT - Vizsgálat

Szinonimák

Angol

  • Mágneses rezonancia képalkotás
  • Mágneses rezonancia képalkotás
  • Nukleáris mágneses rezonancia vizsgálat
  • NMR (magmágneses rezonancia)
  • MRI (mágneses rezonancia képalkotás)

Sugárterhelés az MRT vizsgálat során

A mágneses rezonancia képalkotás előnye a számítógépes tomográfiával és a röntgensugárzással szemben az, hogy a beteg számára nincs sugárterhelés. Az MRI-képek egy erős mágneses mező létrehozásával jönnek létre, amely befolyásolja az emberi test hidrogénatomjait. Ezek aztán különböző szintű rádióhullámokat bocsátanak ki, az érintett szövet típusától függően.

Ezeket a hullámokat egy számítógép érzékeli, és metszet képekké dolgozza fel. Mivel nincs sugárterhelés, az MRI vizsgálat során nincsenek ismert mellékhatások. Különösen fiatal betegek esetében az MRI jó módszer a lágy szövetek vizualizálására a sugárterhelés veszélye nélkül.

MRI vizsgálatnak józannak kell lennem?

Általános szabály, hogy a betegnek nem kell megjelennie böjtölés mágneses rezonancia képalkotáshoz. Étkezés és ivás egyaránt megengedett előre. Kivételt képez a has egyes szerveinek vizsgálata (MRI has).

A bél MRI vizsgálata előtt epe or gyomor (lásd: a gyomor MRI-je) például a betegnek lennie kell böjtölés hogy a képek jól értékelhetőek legyenek. Ezen vizsgálatok során gyakran szükséges a kontrasztanyag elfogyasztása a vizsgálat előtt. A beteget előzetesen tájékoztatják arról, hogy üresen kell-e jönnie a vizsgálatra gyomor.

Az MRT-vizsgálat időtartama

A mágneses rezonancia képalkotás időtartama változó. Attól függően, hogy melyik területet kell ábrázolni, és hány képet kell készíteni, ez rövidebb vagy hosszabb ideig tarthat. Maga a vizsgálat azonban általában körülbelül 15–30 percet vesz igénybe.

Ehhez jön még a felkészülési idő és a várakozási idő. Az előkészítés magában foglalja az összes fém alkatrész eltávolítását a testből vagy a ruházatból. Ezenkívül a beteget a vizsgálati kanapéra kell helyezni, és speciális párnákat kell használni a vizsgált testrész helyben tartásához.

Ha a kontrasztanyag beadása szükséges, a vizsgálat hosszabb ideig tart, mivel ezt általában a karba fecskendezik ér az első menet után a második menet megkezdése előtt. A mágneses rezonancia képalkotás (MRI), más néven mágneses rezonancia képalkotás (MRI) egy modern szekcionált képalkotó eljárás, amely az úgynevezett nukleáris mágneses rezonancia elveit használja. A számítógépes tomográfiával ellentétben például a képek előállításához erős mágneses mezőket és rádióhullámokat használnak röntgensugarak (lásd: röntgensugarak) helyett.

Ennek az MRI vizsgálatnak a segítségével szinte a test bármely részéről rétegképek készíthetők viszonylag rövid idő alatt, nem invazív módon (a test beavatkozása nélkül), bármilyen szögben és irányban. Ez az információ digitális formában áll rendelkezésre, amely lehetővé teszi a radiológus számára, hogy a vizsgálat után a nagy teljesítményű számítógépek segítségével különféle nézeteket készítsen a vizsgált testrészről. Az MRI (mágneses rezonancia képalkotás) rendszer központi magja egy több tonna súlyú, általában folyékony héliummal hűtött szupravezető elektromágnes.

A belső falába adó- és vevőantennák vannak beépítve. Szükség esetén további antennatekercseket adnak a mágneses rezonancia képalkotó rendszerhez, a vizsgálandó testrégiótól függően. Speciális alakú tekercsek vannak speciális vizsgálatokhoz, pl fej, térdízület, gerinc vagy (női) emlő (MR mammográfia).

Annak érdekében, hogy a vizsgálatot ne zavarják más rádióhullámok, az MR vizsgálati helyiséget egy Faraday ketrec árnyékolja. Az emberi test számtalan apró biológiai mágnesből áll a hidrogén protonok bőséges jelenléte miatt. Ezt használják a mágneses rezonancia képalkotásban.

Ezen hidrogén protonok forgása (nukleáris spinje) miatt mágneses momentum alakul ki, és a protonok úgy viselkednek, mint egy kis mágneses giroszkóp, amely egy külsőleg alkalmazott erős mágneses mezőben igazodik a mágneses tér mezői szerint. ) lényegében három lépést foglal magában: Először egy erős, stabil, homogén, 1 - 3 Tesla mágneses mező keletkezik a test körül (10,000 30,000 - XNUMX XNUMX-szer erősebb, mint a föld mágneses tere), ezáltal elérve a protonok stabil illeszkedését. Az MRI vizsgálat második lépéseként ezt a stabil beállítást elektromágneses nagyfrekvenciás energia változtatja meg rádiójel formájában, bizonyos szögben a hidrogén protonok irányához. Az MRI rádiójelének hatására a hidrogén protonok oszcillálnak.

A rádióimpulzus kikapcsolása után a hidrogénprotonok visszatérnek eredeti helyzetükbe, és felszabadítják a rádióimpulzuson keresztül elnyelt energiát. A harmadik lépésben a kibocsátott energiát tekercsek vételével lehet mérni (antennák elve). Ezeknek a vevőtekercseknek a kifinomult elrendezésével háromdimenziós koordináta-rendszerben pontosan meg lehet mérni, hogy mikor melyik energiát bocsátották ki. A mért információkat ezután nagy teljesítményű számítógépek képinformációkká alakítják. A fenti példa egy nyitott MRT-re (mágneses rezonancia képalkotás).