A minimálisan tudatos állapotot (MCS) nem szabad összekeverni az ébrenléttel eszik, bár a két feltétel nagyon hasonló. Az érintett személyek ideiglenesen ébren jelennek meg, mert a szemük nyitva van, a mozgások és az arckifejezés jelen vannak. A minimális tudatállapot lehet átmeneti és állandó is.
Mi a minimálisan tudatos állapot?
A minimálisan tudatos állapot (MCS), amelyet minimális tudatos állapotnak is neveznek, egy alkonyi állapot, amely nagyon hasonlít a tartós vegetatív állapot állapotához. Az ébrenléttől eltérően eszikaz érintettek azonban időnként reagálnak külső ingerekre, például érintésre, hangra vagy fényhatásokra. A minimálisan tudatos állapotot az autonóm irányítja idegrendszer, amely függetlenül működik a nagyagy, így az alvás-ébrenlét ritmusa továbbra is fennáll. Minimálisan tudatos állapot alakulhat ki a eszik vagy akár ébrenléti kóma. Ez lehet átmeneti, de körülbelül 12 hónap elteltével csökken annak a valószínűsége, hogy a személy újból felébred a minimálisan tudatos állapotból, és állandóvá válik.
Okok
A minimálisan tudatos állapotnak számos oka van. Az MCS-ben zavar van az agy működésében. Ezt gyakran betegség vagy sérülés okozza. A következő betegségek vagy rendellenességek a agy tud vezet minimálisan tudatos állapotba: Apoplexy (ütés), traumás agyi sérülés, epilepszia, agyhártyagyulladás, agyvelőgyulladás, daganatok, agyvérzés. Azonban olyan anyagcserebetegségek, mint pl cukorbetegség mellitusz, máj diszfunkció, pajzsmirigy betegség és vese a betegség kiválthatja a minimális tudatállapotot is. A szív- és érrendszeri betegségek mellett alkohol és a kábítószerrel való visszaélés minimálisan tudatos állapotot is kiválthat. Az MCS nem fordul elő azonnal. Ha a fenti okok súlyos lefolyást mutatnak, és a betegek kómába esnek, akkor egy minimálisan tudatos állapot alakulhat ki ebből.
Tünetek, panaszok és jelek
Az orvosok súlyos felelősséggel tartoznak a nem reagáló ébrenlét szindróma (SRW vagy ébrenléti kóma) és a minimális tudatállapot (MCS) helyes megkülönböztetéséért. A téves diagnózis gyakran előfordul, és a téves diagnózis aránya rendkívül magas, körülbelül 37–43 százalék. A klasszikus ébrenléti kómában nincs bizonyíték a páciens kapcsolatfelvételi képességére, bár nyitott szemmel ébrenléti időszakok vannak jelen. Minimálisan tudatos állapotban (MCS) a betegek olyan viselkedést mutatnak, amelyek tudatos környezettudatosságra utalnak. Míg a reagálatlan ébrenlét szindrómájában a betegek nem mutatnak reakciót a külső ingerekre, az MCS-ben szenvedő egyének időnként reagálnak az érintésre, a hangra vagy a vizuális benyomásokra. Többek között mozgathatják a kezüket, a lábukat vagy más testrészüket, amikor erre felszólítják. Néhány érintett személy szemmel való érintkezés útján követheti a mozgó tárgyat, vagy bizonyos megállapodott gesztusokat hajthat végre válaszként az igen vagy nem választ igénylő kérdésekre. Az MCS-t mindig ébrenléti kóma előzi meg. Ez egy átmeneti állapot a kóma és a teljes tudat között. A páciens évekig vagy akár örökké ebben az állapotban maradhat. Ez az állapot azonban a teljes helyreállítás kezdeti állapotának is bizonyulhat. A helyes megkülönböztetés hibahatára azért olyan magas, mert vannak olyan MCS-es betegek is, akik tudatosan tapasztalhatják meg a környezetet, de különböző okokból hiányzik a válaszmegjelenítés képessége.
Diagnózis és lefolyás
A minimálisan tudatos állapotot a neurológusok diagnosztizálják. A diagnózis rendkívül nehéz, mert az MCS és a tartós vegetatív állapot zavaróan hasonló. Képalkotó technikákat alkalmaznak a minimálisan tudatos állapot diagnosztizálására. A rendszeres MRI és CT mellett egy ún. Funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) is alkalmazzák. Köznyelven az fMRI-t a agy scanner. E vizsgálati módszer segítségével agy az agy különböző régióiban végzett aktivitás mérhető. A kimenetel egy minimálisan tudatos állapotban nem ígéretes. Annak a valószínűsége, hogy az érintett személyek felébrednek az MCS-ből, nagyobb, mint az ébredő kómából. Az első hetekben és hónapokban az érintett személy továbbra is a legnagyobb valószínűséggel ébred fel. Ha azonban több mint 12 hónap telt el az MCS megjelenése óta, akkor egyre valószínűtlenebb, hogy az érintett személy felébredjen. A minimális tudatállapot állandóvá válik. Ha egy érintett személy felébred az MCS-ből, akkor általában súlyos károk maradnak. Minél hosszabb ideig tartott az MCS, annál hangsúlyosabbak a fizikai és pszichológiai fogyatékosságok. A minimális tudatállapot hosszú évekig tarthat, mire az érintett végül meghal.
Szövődmények
A minimálisan tudatos állapot nagyon negatívan befolyásolja a szenvedő életminőségét és képes vezet nagyon súlyos pszichés distresszre vagy depresszió. Ebben az esetben az érintett személy ébrenléti kómában van, és már nem tud enni vagy inni egyedül. Általános szabály, hogy mindig más emberek segítségétől függenek. Továbbá a szemek is nyitottak, így a betegek mindig észreveszik a külvilág eseményeit, de nem tudnak aktívan részt venni. A beszéd szintén nem lehetséges. Továbbá a beteg is szenved inkontinencia. Nem ritkán az érintett személy szüleit, gyermekeit vagy rokonait is jelentősen befolyásolja a minimális tudatállapot, és súlyos pszichológiai korlátozásoktól és depressziós hangulattól szenvednek. Általában nem lehet megjósolni, hogy a betegség pozitívan halad-e, vagy az érintett egész életét ebben az állapotban tölti-e. A minimális tudatállapot specifikus kezelése szintén nem lehetséges. Különféle terápiák alkalmazhatók a ízületek hogy ne merevedjenek meg. Magát a várható élettartamot azonban ez nem csökkenti és nem befolyásolja feltétel a legtöbb esetben.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Minimális tudatállapot mellett sok beteg már orvosi ellátás alatt áll. Rendszerint csak segítségre és támogatásra van szükségük állapotuk romlása vagy hirtelen rendellenességei esetén Egészség. Ha a páciens észreveszi, hogy a mindennapi életben diagnosztizált betegség nélkül romlik a tudatállapota, orvoshoz kell fordulnia. Ha a feltétel hosszabb ideig fennáll, vagy ha a tudat további csökkenése következik be, aggodalomra ad okot. Mivel egyes esetekben súlyos betegség áll fenn, tanácsos a lehető leghamarabb felkeresni az orvost. Ha a társadalmi környezet tagjai minimális tudatosságot észlelnek, arra ösztönzik őket, hogy keressenek segítséget. Gyakran a beteg nem tartózkodik a Egészség feltétel hogy észrevegyék a fennálló szabálytalanságokat. A jelek az érintett személy nyitott szeme, a helyzetnek megfelelő társas interakció egyidejű képtelenségével. Ha a közvetlen környezetben élő emberekkel való kommunikáció nem lehetséges, orvost kell hívni. Viselkedési rendellenességeket, például apátiát, álmosságot vagy tartós mentális hiányt kell orvosnak bemutatni. Ha inkontinencia vizelet vagy széklet fordul elő, orvoshoz kell fordulni. Ha az érintett személy nem tudja ellenőrizni záróizomát, orvosi segítségre van szükség. Ha a mindennapi életet nem lehet önállóan kezelni, orvoslátogatásra van szükség.
Kezelés és terápia
A minimálisan tudatos állapot kialakulásakor intenzív orvosi ellátást nyújtanak. Ezt követően az érintett személyt áthelyezhetik a kórház ápolási osztályaiba vagy speciális ápolási intézményekbe. Ezenkívül lehetőség van arra is, hogy a rokonok otthon végezzenek gondozást. Az általános orvosi ellátás és a szakápolás mellett fizioterápiás, ergoterápiás és logopédiai intézkedések különösen hasznosak. Segítségével fizikoterápia<p></p> foglalkozásterápia, a különböző végtagokat úgy mozgatják, hogy a ízületek ne merevedjen. Ezenkívül különféle ingereket használnak a hallás és a látás serkentésére. Különleges zenei terápiák léteznek erre a célra, és az úgynevezett bazális stimuláció, amelynek során az érzékszervi ingerekkel próbálnak reakciót kiváltani az érintett személyben.
Kitekintés és előrejelzés
A minimálisan tudatos állapot (MCS) leküzdésére vonatkozó prognózis az októl és az adott pácienstől függ. Például először meg kell jegyezni, hogy a fiatalabb életkor növeli az agysérülés túlélésének és az ebből adódó tudatállapot-változások esélyét. Ugyanakkor az MCS-hez vezető nem traumatikus agysérülések prognózisa rosszabb, mint a traumás agysérülések esetében. . Így az agy egészét vagy nagy részét érintő állapotok (fertőzések, daganatok stb.) Rosszabbak a prognózis szempontjából, mint például egy balesetből eredő erőszakos sérülések. Ezenkívül a minimálisan tudatos állapotú betegek prognózisa szignifikánsan jobb, mint a vegetatív állapotúaké. Mivel azonban a két állapotot nem mindig különböztetik meg megfelelően, az MCS betegeket néha vegetatív stádiumban kezelik. Ez rosszabb prognózishoz vezet, mert a kezelés általában pusztán palliatív, és nem a tudatállapot esetleges javulását szolgálja. Ezenkívül az idő múlásával kevésbé valószínű, hogy az érintett személyek kinövik állapotukat. A legtöbb, aki az első három hónapban érik meg, míg ezt tizenkét hónap elteltével rendkívül valószínűtlennek tartják. A tartós károsodás az agyműködés károsodása és a kapcsolódó problémák formájában szinte minden embernél megmarad, aki minimálisan tudatos állapotban volt. Bizonyos károsodások megfelelő terápiákkal kompenzálhatók.
Megelőzés
A minimálisan tudatos állapotot nem lehet megakadályozni. Csak általános profilaktikus intézkedések otthon, a munkahelyen és a közúti forgalomban történő balesetek megelőzése szempontjából. Továbbá egy egészséges diéta és az elegendő testmozgás jó intézkedések az egészséges és hosszú életért. A betegségek megelőzése vagy időben történő felderítése érdekében érdemes rendszeresen részt venni a megelőző és Egészség vizsgálatok. Ha valóban megbetegszel, akkor jó kiindulópontod lesz a betegség legyőzéséhez, így abból nem alakulhat ki minimális tudatállapot (MCS).
Követés
Az utógondozás rendkívül fontos szerepet játszik a minimális tudati szindrómában szenvedőknél. Például a betegek továbbra is ellátást igényelnek a kórházból történő kivezetés után, tevékenységi korlátaik mértékétől függően. Ez ugyanúgy igaz, ha visszanyerik a függetlenséget. A rehabilitációs utógondozás járóbeteg-alapon történik, és hosszabb ideig tart, amelynek időtartama nem mindig határozható meg. Mivel a betegek már nem képesek egyedül élni, ezért ajánlott egy közös lakásban elhelyezni őket, ahol kórházon kívüli intenzív ellátást végeznek. A 24 órás ápolás azonban megszokott környezetben is lehetséges. Enyhe esetekben a segített életmód is megvalósítható. Néhány érintett személy még a fogyatékkal élők számára kialakított speciális műhelyben is dolgozhat. A súlyosan beteg betegek viszont állandó gondozást igényelnek egy napközi központban, vagy a járóbeteg neurorehabilitációs rendelőt. Számos beteg képes felépülni az apallikus szindrómából, még évekig is, ismerős környezetében. Konzultációk állnak rendelkezésre a tartós gondozás biztosító társaságain keresztül. Például az a feladatuk, hogy egyéni tanácsokat adjanak az érintetteknek a saját otthonukban történő ellátásról. Különleges ellátási pontok is rendelkezésre állnak számos régióban. Az utógondozás fontos eleme a korai rehabilitáció. Folytatja az akut kezelést a kórházból, és magában foglalja a terápiás ápolást, a fizioterápiás intézkedéseket, a beszédet és a nyelést terápia, foglalkozásterápia és neuropszichológiai kezelések. A cél a beteg tudatállapotának javítása. Az, hogy teljes gyógyulás lehetséges-e, az egyéntől függ.
Mit tehetsz te magad
A minimálisan tudatos állapotban lévő betegek keveset tehetnek önmagukért vagy helyzetük javításáért. Ennek eredményeként a rokonok vagy az ápolószemélyzet felelőssége a beteg környezetének optimalizálása. Különösen a higiénia és az alvási körülmények fontosak a további kellemetlenségek kiváltásának elkerülése érdekében. A beteg testét rendszeresen mozgatni és alaposan meg kell tisztítani. Mivel a beteg erre nem képes, a segítő kezeknek át kell venniük ezeket a feladatokat. Az alvóhelyet szintén meg kell tisztítani és tiszta hálóeszközökkel kell ellátni. Fontos minimalizálni a baktériumok vagy más kórokozók, mivel a beteg egészségi állapota nagyon fogékonyvá teszi további betegségekre. A friss levegő ellátásáról nem szabad megfeledkezni. Ez jótékony hatással van a beteg légutára. Számos tanulmány szerint a rokonok közelsége és hangja pozitívan befolyásolhatja a betegség lefolyását. Ezért tanácsos beszél a betegnek, vagy olvassa el neki a történeteket, még akkor is, ha nem képes válaszolni. Ugyanakkor a rokonoknak figyelniük kell a saját jólétükre. Meg kell erősíteni mentális erejüket a betegség kezelésében, a pszichoterápiákban vagy akár kikapcsolódás eljárások segítenek.
