Mi a hepatitis E fertőzés tipikus lefolyása?
Németországban a betegség az májgyulladás Az E vírus gyakran kevés vagy egyáltalán nem jelentkezik. Ha tünetek jelentkeznek, általában enyhék és spontán gyógyulás következik be. A tünetek befolyásolhatják a gyomor-bél traktust, és a széklet elszíneződését, a vizelet sötétedését, hányinger, hányás és a hasmenés.
Szemben a másikkal máj gyulladások, sárgaság (icterus) ritkán fordul elő. Ritka esetekben azonban súlyos fertőzés súlyos tünetekkel és kifejezett májgyulladás előfordulhat. Ez különösen akkor áll fenn, ha az érintett személy már rendelkezik a máj betegség.
A tipikus tünetek mellett májgyulladás, neurológiai érintettség, mint pl agyhártyagyulladás is előfordulhat. Habár májgyulladás Az E a legtöbb esetben gyógyul, immunhiányos betegeknél krónikussá (tartóssá) is válhat, és ritka esetekben ahhoz vezethet máj kudarc. De még legyengültekkel is immunrendszer, a tünetek gyakran nem alakulnak ki.
A betegség időtartama
A tüneti folyamat hepatitis E. különböző szakaszokra osztható: A prodromális szakasz olyan tünetekkel, mint pl láz, fáradtság és nyomás fájdalom a jobb felső hasban legfeljebb egy hétig tart. A következő második szakasz sárgaság nyolc hétig tart. Általában azonban javulás tapasztalható májértékek mindössze 14 nap múlva. Ritka esetekben a lefolyás súlyos lehet, immunhiányos betegeknél tartós fertőzéshez vezethet. Hepatitis E mindenáron kerülni kell, különösen a terhes nőknél, mivel a súlyos tanfolyamok kockázata és a halálozás megnő terhesség az is valószínűbb.
Diagnostics
Hepatitis E - orvosi, klinikai vizsgálat és a antitestek (anti-HEV IgM és anti-HEV IgG) a vér. A vírus kimutatása a székletben vagy annak folyékony részében is lehetséges vér (szérum) a hepatitis E RNS (ribonukleinsav), azaz az emberi genom egy részének közvetlen kimutatásával, úgynevezett „polimeráz láncreakcióval” (PCR). Ebben a folyamatban a DNS bizonyos szakaszai (szekvenciái) enzimfüggő módon amplifikálódnak, és így lehetővé teszik a hepatitis E fertőzés kimutatását.
Ha az anti-HEV IgM izolált növekedése az anti-HEV IgG szint növekedése nélkül következik be, a HEV RNS jelenléte az akut hepatitis E fertőzés bizonyítéka. Az anti-HEV IgG szint növekedése (az anti-HEV IgM növekedése nélkül) azt jelzi, hogy a fertőzés már elmúlt, és az anti-HEV IgG szintek felhasználhatók a hepatitis E fertőzés kimutatására évekkel a fertőzés után. Ha a tünetek és a májenzim-szint emelkedése a hepatitis E-re utal, ezt az anti-HEV IgM kimutatásával kell bizonyítani.
Normális esetben ezek antitestek akkor is mérhetők, ha korai tünetek jelentkeznek, és három-hat hónapig kimutathatók maradhatnak. Ha nincsenek tünetek, de a hepatitis E gyanúja merül fel, a kórokozót közvetlenül a vér vagy széklet, pl. PCR-rel. A HEV RNS kimutatása székletből vagy vérmintából egy friss HEV fertőzés bizonyítéka.
A későbbieket is antitestek Az anti-HEV IgG a pozitív tünetek megjelenésekor gyakran pozitív, de a fertőzés lejárta és gyógyulása után is pozitív maradhat. Immunhiányos betegeknél a vérben lévő specifikus antitestek általában csak később mutathatók ki. Ezért a nukleinsav-amplifikációs technikát (NAT), például a PCR-t, mindig alkalmazni kell a vírus közvetlen kimutatására.
Az immunhiányos személyek fokozottan ki vannak téve a tartós hepatitis E fertőzés kockázatának. Egyrészt a máj érintettsége az úgynevezett transzaminázok jelentős növekedéséhez vezet, ami a májsejtek pusztulását jelezheti, ha megemelkedik a szérumban. Mérjük az ALT (alanin-aminotranszferáz) és az AST (aszpartát-aminotranszferáz) transzferázokat, ahol az AST és az ALT hányadosa információt szolgáltathat a májsejtek pusztulásának súlyosságáról (de ritis hányados). Súlyos esetekben ez a hányados meghaladja az 1-et. Májkárosodás esetén például a albumin és a koagulációs faktorok is csökkenthetők és megjósolhatják az akut májelégtelenség.
