Mi okozza a váll elmozdulását? | Váll luxus

Mi okozza a váll elmozdulását?

Már hivatkoztak a traumás és az atraumatikus váll diszlokációjának megkülönböztetésére. Az alábbiakban részletesebben ismertetjük a váll diszlokációjának két formájának kialakulásának okait. A poszttraumás visszatérő váll diszlokáció traumatikus kezdeti diszlokációt feltételez, ezért a traumás váll diszlokációjának részleges formájának tekinthető.

A traumás vállelzáródás okai megtalálhatók például: Például ez egy esés következtében fordul elő leggyakrabban: A kar visszatartásakor a vállízület hirtelen nagy nyomásnak van kitéve, és kedvezőtlenül forgatható. Emiatt a szalagok és izmok tartószerkezete már nem tudja megtartani az ízületet, és elmozdul. Ugyanez történhet egyes sportágakban is, mint pl tenisz, síelés és kézilabda.

Az erő kifejtésének irányától és így a diszlokációtól függően megkülönböztetik az elülső, a hátsó és az alsó váll diszlokációját, messze a leggyakoribb az elülső váll elmozdulása. Az elülső váll elmozdulásának klasszikus oka a hátba esés, amelyben a kar szerencsétlenül esik a földre. Míg a sportbalesetek a fiataloknál a vállak elmozdulásának leggyakoribb okai, az elesés kockázata az idősebb embereknél komoly kockázatot jelent.

Ezenkívül az ínszalagok és az izmok stabilitása a testben az évek során gyakran csökken. A korábbi elmozdulások szintén kockázati tényezőt jelentenek, mivel az ínszalag-berendezés bizonyos mértékig kölcsönadja magát az idő múlásával.

  • Balesetek vagy
  • Az erő hatásai

A poszttraumás visszatérő válldiszlokáció okait és sérülési mechanizmusait nagyrészt megértettnek tekintik.

Nevük miatt „visszatérőnek” tekintik őket, így már traumatikus (balesettel kapcsolatos) kezdeti elmozdulásnak kell lennie, amely ráadásul nem biztos, hogy a tervek szerint gyógyult meg. A posztraumás visszatérő válldiszlokáció leggyakoribb okai a következők

  • A traumás kezdeti luxus után fennmaradó károsodás, amely általában felnőttkorban fordul elő először.
  • Porcos / csontos Bankart-elváltozás (= a labrum glenoidale szakadása az elülső vállízület luxusával összefüggésben)
  • Hill-Sachs elváltozás (= benyomás a humorsor dorsolateralis (hátsó, laterális irányába) szélén; szokásos diszlokáció esetén)
  • A kapszula-szalag készülék gyengesége
  • A propriocepció elvesztése (= a test térbeli helyzetének észlelésének és irányításának elvesztése; érzékszervi zavar)
  • Izomgyengeség a megfelelő rehabilitáció ellenére

A szokásos válldiszlokáció területén a betegség etiológiája és patogenezise még nem tisztázott kellőképpen. Klasszikusan ebben az alcsoportban van egy első diszlokáció, amely általában a processus coracoidia (= coracoid folyamat) felé irányul. A szokásos első elmozdulás főleg gyermekkor és serdülőkor. Általában instabilitás marad, ami általában nagyon fájdalommentes. Ezenkívül feltételezzük, hogy bizonyos tényezők kedvezően befolyásolják a szokásos váll diszlokáció kialakulását:

  • Anomáliák a kapszula-szalag készülék területén
  • Megváltozott a kollagén térhálósítása vagy a kapszula összetétele
  • A glenoid üreg diszpláziája (csökkent glenoid érintkezés)
  • Az aljzat megnövelt hajlása elöl, a vállcsont feje hátrafelé csökken
  • Veleszületett kötőszöveti gyengeség Ehlers-Danlos-szindróma (hiperelaszticitás, fokozott sebezhetőség és sebgyógyulási rendellenesség, ízületi hiperextenzió, amely hajlamos a diszlokációra; örökletes klinikai kép) Marfan-szindróma (örökletes klinikai kép, speciális kötőszöveti betegség: változások a szemben, habitus és kardiovaszkuláris rendszer)
  • Ehlers-Danlos-szindróma (hiperelaszticitás, fokozott sebezhetőség és sebgyógyulási rendellenesség, ízületek hiperextenziója, amely hajlamos a diszlokációra; örökletes klinikai kép)
  • Marfan-szindróma (örökletes klinikai kép, speciális kötőszöveti betegség: változások a szemben, a habitusban és a szív- és érrendszerben)
  • Izomzavar
  • Ehlers-Danlos-szindróma (hiperelaszticitás, fokozott sebezhetőség és sebgyógyulási rendellenesség, ízületek hiperextenziója, amely hajlamos a diszlokációra; örökletes klinikai kép)
  • Marfan-szindróma (örökletes klinikai kép, speciális kötőszöveti betegség: változások a szemben, a habitusban és a szív- és érrendszerben)