Mi a különbség a kiégés és a fúrás között?

Mindenki ismeri az érzését fáradtság és kimerültség. Sok ember számára ez egy következmény, amelyet az vált ki feszültség, például a munkahelyen. Néhány ember számára ez vezet az ún kiégés szindróma. De mi van, ha éppen az ellenkezője történik? A munka nem a szinonimájává válik feszültség de unalommal.

Mi a kiégés?

Burnout erős tartós szellemi és fizikai nyomás okozza. A beteg úgy érzi, hogy nem képes pozitív változásokat végrehajtani az életében. Nem lát megoldást mentális állapotának javítására vagy megalapozására egyensúly, amely tehetetlenség érzését kelti, és önfeláldozássá fajulhat. Gyakran az erős fázis feszültség ezt a helyzet megváltoztatására irányuló akarat követi. Ezt azonban megújuló kimerültség követheti, mivel az érintett túl sokat tesz magára a változás fázisaiban.

Burnout olyan tünetek jellemzik, mint fáradtság kimerülésig, csökken az ellenálló képesség és a frusztráció. Megtalálhatók az ingerlékenység jelei is, depresszió, alvászavarok és fájdalom, főleg a vállakban. Nem lehet pontos időkeretet adni arra vonatkozóan, hogy a terápiák mennyire sikeresek, mivel ez betegtől függ. Ezenkívül számos kezelési módszer létezik.

A Világ meghatározása szerint Egészség Szervezet (WHO), a kifejezés kiégés szindróma kizárólag szakmai környezetben kell használni.

Mi az unalom?

A boreout kifejezés a munkahelyi elégedetlenségre utal, amelyet állandó unalom vagy egyhangúság okoz. Ezt általában a hiánya okozza abszorpció munkahelyén, alkalmatlan munkakörnyezet vagy pályaválasztás miatt. Érdekes módon a munkával való elégedettség tartós hiánya ugyanazokat a tüneteket okozza, mint a Burnout szindróma.

A fúrási szindróma három fő eleme a következő:

  • Underchallenge, mivel a munkavállaló többet akar teljesíteni, mint amennyit elvárnak tőle.
  • Érdektelenség, itt az illető elveszíti minden érdeklődését feladatai iránt.
  • Unalom, ebben az esetben a szenvedő teljesen tehetetlen és kedvetlen, mert nem tudja, hogyan kell kezelni a helyzetet.

A gyakran érintett emberek a foglalkoztatást színlelő magatartási stratégiákhoz vezetnek. Az érintett emberek paradox módon használják a helyzetük meghosszabbítását ahelyett, hogy javításokat indítanának.