A metencephalon ill hátsó agy a rhombencephalon része és a kisagy és híd (pons). Számos központ és sejt járul hozzá a motor működéséhez, összehangolásés tanulás folyamatok. A metencephalon szempontjából kóros jelentőséggel bírnak elsősorban a fejlődési rendellenességek és elváltozások vezet a funkcionális területek hiányaihoz.
Mi az a metencephalon?
A metencephalon a agy amely a rombikus agyhoz (rhombencephalon) tartozik. Mivel a metencephalon a fej, más néven hátsó agy. Az embrió, az idegcső az egész ember prekurzorát képviseli idegrendszer. Belőle az úgynevezett agyi vezikulák az első 25 napon belül kialakulnak. Az embrionális fejlődés során a metencephalon koherens szerkezetet képez, mint a 4. agyi vezikulum, amely csak később osztódik fel a kisagy és pons, majd a finomabb struktúrákat alkotja.
Anatómia és felépítés
A metencephalon két alegységből áll: Kisagy és a Bridge (Pons). A kisagynak két félgömbje van. Keresztmetszetben a cerebellaris kéreg három rétegét lehet megkülönböztetni, amelyek nemcsak szövettanilag különböznek, hanem mindegyik tartalmaz bizonyos típusú idegek. A kéreg alatt, a velőben található a kisagy fehér anyaga, amelyet számos idegrost jellemez. Itt találhatók különböző magok, amelyek az információfeldolgozás csomópontjait képviselik. Ide tartoznak a nucleus emboliformis (más néven a nucleus interpositus anterior) és a nucleus globosus (vagy a nucleus interpositus posterior), amelyek közel vannak egymáshoz, a nucleus dentatus és a nucleus fastigii. A metencephalon másik része a pons vagy a híd. Ez a szerkezet számos idegpályát tartalmaz, és a fő összeköttetést képezi a medulla oblongata, gerincvelőés perifériás idegrendszer egyrészt a többi agy a másikon. A pónokban különféle magok találhatók: a motorii magok, a híd magok (nuclei pontis), a vestibularis magok (nuclei vestibulares) és a mag sensibilis pontinus. A negyedik kamra egy része szintén a metencephalon része; ez egy folyadékkal töltött üreg a agy.
Funkció és feladatok
A metencephalon feladatai régiónként változnak; összességében a motor funkciói és összehangolás a folyamatok a fő hangsúly. A pons elsősorban az idegjelek továbbításáért felelős, és hídként funkcionál, és a központi idegrendszer. Különböző koponya idegek származnak a pons. A fiziológia a motoros magokat motorii magként foglalja össze. Döntő szerepet játszanak a összehangolás a tartó izmoké, és aktívak például sétálás közben. A hídmagokban (nuclei pontis) az idegrostok összefognak, amelyek részt vesznek tanulás új mozgássorozatok, valamint a mozgások korrigálása. A pónokban találhatók a vestibularis magok (nuclei vestibulares) is; összekapcsolják a belső fülben lévő vestibularis szervtől származó információkat más jelekkel, és hozzájárulnak a koordinációt igénylő folyamatokhoz. A motoros mozgások támogatása mellett a szemmozgások a vestibularis magokra is támaszkodnak. A szenzoros rostok trigeminus ideg összefognak a nucleus sensibilis pontinusban. Ezen ingerek feldolgozása védő és védekező mechanizmusokat szolgál, például amikor hagyma gőzök irritálják a szemet. A kisagyat a feladatok nagy változatossága jellemzi, amelyet még nem fedeztek fel teljesen. Négy magja, számos szinapszisok és magas az általános idegzet sűrűség - a kisagy az agy összes neuronjának felét tartalmazza - hozzájárulnak tanulás és működjenek együtt a magasabb kognitív területekkel. Ezenkívül a kisagy számos motoros folyamatot irányít. Ennek során nagyon finom izmokat is irányít, amelyeket az embereknek beszélniük kell. A koordináció, a motoros támogatás, a testtartás és a mozgástervezés a kisagy további feladatai. A kisagyban található magok specifikus feladatai közé tartozik a célmotoros aktivitás szabályozása a nucleus dentatusban, amely a kisagy legnagyobb magja. A Nucleus emboliformis és a nucleus globosus is hozzájárul a célmotor működéséhez; emellett hangolják a motor működését. A fastigii magok részt vesznek a testtartás motoros működésében - mind a statikus testhelyzetek, mind a mozgásszekvenciák dinamikus adaptációjában. A speciális rostok hozzájárulnak a szemmozgások megfelelő beállításához.
Betegségek
A metencephalon betegségei az érintett területtől függően nyilvánulnak meg. Az állandó korlátok általában veleszületett rendellenességekből vagy szerzett elváltozásokból erednek keringési rendellenességek, traumás agyi sérülés, ütés, megnövekedett koponyaűri nyomás, daganatok és egyéb mögöttes betegségek. Neurodegeneratív betegségek, mint pl sclerosis multiplex hatással lehet a metencephalonra is. Ebben a demyelinizáló betegségben az idegrostok elveszítik szigetelő rétegüket gyulladás; ennek következtében az információfeldolgozás sérül. A kisagy, amely a metencephalon része, szintén érintett lehet. Miatti elváltozások sclerosis multiplex jellemzően vezet ataxiáig: az érintett személyek már nem képesek koordinálni vagy helyesen végrehajtani a mozgásokat, bár az izmok teljesen épek. A járási zavarok az ataxia különösen gyakori formája. A Millard-Gubler-szindróma a Pons-elváltozásból eredő tünetek példája, ahol a károsodás keringési rendellenességből adódik. Ennek a klinikai képnek a jellemző jelei az arc bénulása és a kifelé forduló mozgásokért felelős szemizom bénulása (abducens paresis); mindkét tünet a lézió által károsított test oldalán nyilvánul meg. Millard-Gubler-szindróma esetén a test másik oldala hiányosan megbénul (hemiparesis), és görcsös tüneteket mutat. A Foville-szindróma a hüvely károsodásából is származik, gyakran daganat vagy keringési zavar miatt. A tünetek hasonlóak a Millard-Gubler-szindrómában észleltekhez, de a hemiparesis nem jár együtt görcsösség hanem az érzés elvesztésével (hemianesztézia).
