Szinonimák
Merevedési zavar, potenciaproblémák, impotencia, orvosi: Merevedési zavar (ED) A merevedési zavar diagnózisa több lépést tartalmaz. Általában urológus diagnosztizálja, aki a felelős szakember. Anamnézis: A konzultáció során az orvos megkérdezi a beteg tüneteit, súlyosságát és esetleges függését bizonyos helyzetektől vagy tényezőktől.
Ily módon tisztázható, hogy merevedési zavar a partnerrel kapcsolatban fordul elő, függetlenül attól, hogy éjszaka alvás közben is létezik-e, vagy vannak-e egyéb pszichológiai okok. Ezenkívül az urológus képet kap minden olyan korábbi betegségről, műtétről és kockázati tényezőről, amely vezethet merevedési zavar (cukorbetegség, érrendszeri betegségek, dohányzás viselkedés, gyógyszeres kezelés, prosztata rák stb). Ez a beszélgetés általában nehéz és nem kellemes egy férfi számára, mivel a merevedési zavar nagyon személyes és társadalmi tabutéma.
Ez azonban a jó diagnózis biztosításának egyik legfontosabb eleme. Klinikai vizsgálat: Az orvos most fizikailag megvizsgálja a beteget a péniszen észlelt bármilyen látható változás után herék, amely sérüléseket vagy rendellenességeket tárhat fel. Továbbá tapintja a prosztata a falon keresztül végbélnyílás nagyításhoz vagy alakváltozáshoz.
Az úgynevezett bulbospongiosus reflex (anális reflex, perineal reflex), valamint a kremastericus reflex (heremag lift reflex) vizsgálata információt nyújt az idegpályák megfelelő működéséről és a fontos gerincvelő szegmensek. Laboratóriumi diagnosztika: Ezek a tesztek megengednek bizonyos paramétereket a vér meghatározása, amelyek lehetővé teszik a nyilatkozatot a feltétel a vér hajók és a koncentrációja hormonok a testben. Ez lehetővé teszi az orvos számára, hogy szűkítse vagy kizárja a különféle az erekciós diszfunkció okai.
A következő értékeket határozzuk meg: A böjt - vér cukor, vérzsír értékek, tesztoszteron, SHBG (szteroid hormont kötő globulin). Specifikus klinikai tesztek: A kérdésektől függően különféle vizsgálati eljárások hajthatók végre az erekciós szövet és a pénisz vizsgálatára hajók még közelebb. Kavernás test gyógyszerészeti tesztje (SKAT teszt): Ez ma már az erekciós zavarok diagnosztizálásakor szokásos tesztnek számít.
Vazoaktív (vaszkuláris befolyásoló) gyógyszert injektálunk egy vékony tűvel oldalt az erekciós szövetbe. A prosztaglandin 1-et általában erre a célra használják, akár önmagában, akár más értágító anyagokkal (papaverin, fentolamin) kombinálva. A három corpora cavernosa anatómiailag adott kapcsolata miatt az anyag önmagában osztja el önmagát.
Doppler-szonográfia: Ezt a tesztet általában az SKAT teszttel kombinálják. Körülbelül 10 perccel a vazoaktív anyag erekciós szövetbe történő felvitele után a pénisz artériái felelősek a vér kitöltését egy ultrahang szonda (lásd ultrahang). A Doppler-függvény a ultrahang a szonda a pulzáló véráramlást hangként jelenítheti meg, amely információt nyújt az ér szélességének bővíthetőségéről, különösen az erekció első fázisaiban.
Duplex szonográfia: Hasonló a Doppler-szonográfia, de azzal a kiegészítő lehetőséggel, hogy az artériákat keresztmetszetben jelenítsük meg. Éjszakai pénisz tumeszcencia mérés (NPT): Ez a teszt további lehetőséget kínál az éjszakai erekció gyakoriságának és minőségének változásainak detektálására. 4 - 6 erekció, átlagos éjszakai időtartam körülbelül 30 perc, normálisnak tekinthető.
A mérést az alvás laboratóriumában vagy otthon végzik egy erre a célra tervezett eszközzel (pl. RigiScan). Ez a módszer igazolhatja a pszichológiailag okozott merevedési zavar gyanúját, mivel az éjszakai erekciót pusztán fizikai szinten végzik, a tudat kizárásával.
