Mekkorák az emberi pupillák?
Az ember mérete tanítvány viszonylag változó. Az egyik legfontosabb befolyásoló tényező a környezet fényereje. Napközben a tanítvány átmérője körülbelül 1.5 milliméter.
Éjjel vagy sötétségben a tanítvány nyolc-akár 12 milliméter átmérőig szélesedik. Ennek eredményeként a pupilla körterülete 1.8 négyzetmilliméteres fényerő és 50 négyzetmilliméternél nagyobb sötétség között változik. A pupilla maximális nyílása általában csökken az öregedéssel.
A tanuló funkciója
A pupilla szűkülete a kamerához hasonlóan megnöveli a mélységélességet. Ez különösen fontos tárgyak közelében történő képalkotáskor. Ennek megfelelően a pupilla reflex szűkülete következik be a szállás közelében.
Ezenkívül az élsugarak elhalványulnak, ha a pupilla keskeny, ami csökkenti a gömbös aberráció okozta elmosódást. A pupilla szélességének fényességtől való függése biztosítja, hogy ne túl sok és ne túl kevés fény essen a retinára. Az afferencia a látóideg (látóideg, 2. koponyaideg), amely a fény ingert kapja, számos állomáson át a középagy terület pretectalis területére a agy szár. Itt kezdődik az efferens út, az információ a középagy egyik magterületére, az Edinger Westphal mindkét oldalára irányul, ahonnan aktiválódnak a nervus oculomotorius (3. koponyaideg) paraszimpatikus rostjai, amelyek végül egy a Musculus sphincter pupillae összehúzódása mindkét oldalon és ezáltal a pupilla összehúzódása.
A szemtől a középagyig és a hátig tartó rostok során a szemközti oldalon lévő rostok is részben keresztezik egymást. Ezért az egyik szem megvilágításakor nemcsak ennek a szemnek a pupillája szűkül (közvetlen fényreakció), hanem a másik szem pupillája is (konszenzusos fényreakció). Az afferens és efferens ismeretében comb és az a tény, hogy általában mindkét pupilla megvilágításkor mindig összehúzódik, következtetéseket vonhatunk le a károsodás helyéről a pupillomotoros rendellenességek esetén: Ha az afferens traktus zavart (pl. látóideg), az érintett szem megvilágításakor sem közvetlen, sem konszenzusos fényreakció nem következik be.
Az egészséges szem megvilágításakor azonban mindkét reakció kiváltható. A beteg szem tehát nem szorítható közvetlenül össze, de konszenzusos lehet. Ezt nevezzük amaurotikus pupilla merevségnek.
Ha az efferent comb zavart (pl. az okulomotoros ideg), az érintett szemben nincs összehúzódás, de az ellentétes oldal pupillájának konszenzusos szűkülete van, mert a fényinger (afferencia) észlelése ép, így az egészséges ellentét oldala összehúzhatja magát, ha fény esik rá. Ha az egészséges szemközti oldal meg van világítva, akkor a közvetlen fényreakció itt sértetlen, de az ellentétes oldalon lévő konszenzusos nem. Az érintett szem tehát sem közvetlenül, sem konszenzus szerint nem szűkülhet.
Ezt nevezzük abszolút pupilla merevségnek. A pupilla reakciójának harmadik zavara a pupillotonia. Ebben az esetben az érintett szem pupillája fényben szélesebb és sötétségben keskenyebb, mint az egészséges szemé, ezáltal a fényreakció lassabb, azaz a sötétségben való kitágulás és a fényben való keskenyedés késik.
Ennek oka az efferens paraszimpatikus rostjainak rendellenessége comb. Ha a tüneteket ezenkívül izomzavar is kíséri reflex mindkettőben (különösen a Achilles-ín reflex), a betegséget is nevezik Adie-szindróma. A pupilla reakciójának tesztelése szinte minden klinikai vizsgálatban szokásos, ebben is fontos szerepet játszik eszik és a agy haláldiagnosztika.
