Szokásos okklúzió megfelel a szokásosan elfogadott fogazási helyzetnek, amely általában maximális gyakori érintkezéskor következik be. A malocclusionekben a szokásos okklúzió nem felel meg a fiziológiailag tervezett elzáródásnak. Az úgynevezett okklúzió vonal segít objektivizálni a harapási rendellenességeket.
Mi a szokásos elzáródás?
A szokásos elzáródás megfelel a szokásosan elfogadott fogazási helyzetnek, amely általában maximális gyakori érintkezéskor következik be. A fogászatban az elzáródás megfelel a fogsor záródásának. Ez az a helyzet, amelyet az alsó fogsor a felső fogsorhoz viszonyítva foglal el, amikor az állkapocs korlátozás nélkül záródik a végső harapási helyzetben. Az elzáródás két fő típusa a statikus és a dinamikus elzáródás. Az elzáródás statikus formájában az alsó és a felső fogsor egyesül a lehető legtöbb multipontos érintkezés mellett és az állcsont elmozdulása nélkül. A szokásos elzáródás az ilyen típusú elzáródás egyik alformája. Pontosabban, ez a fogak szokásos elzáródása, maximális intercuspidációval. A felső és az alsó állkapocs csomói és mélyedései teljesen összekapcsolódnak. Az elzáródás érintkezési pontjai az úgynevezett okklúziós síkon helyezkednek el. Ahelyett, hogy sík lenne, ez a sík szagittálisan és keresztirányban ívelt vagy eltorzult. A Spee és Wilson görbék orvosi fogalmai leírják ezt a görbületet.
Funkció és feladat
Amikor a száj zárva van, a fogak alsó állkapocs automatikusan kapcsolatba kerülnek a felső állkapocs a folyamat. Az alsó és a felső érintkezési pontjai fogazat függ az egyedi esettől. A szokásos elzáródás magában foglalja a fogak érintkezéseit, amelyek a felső állkapocs és a alsó állkapocs a beteg szokásos harapása során. A szokásos elzáródás viszonylag öntudatlanul kerül elfogadásra, és a fogkontaktusokban nem lehet változtatni tudatos folyamatokon keresztül. A legtöbb esetben a szokásos elzáródás megfelel az intercuspidációs helyzetnek, és így a harapás a maximális többszörös érintkezésnek fogazat. A rossz elzáródás szokásosan helytelen elzáródás. Az elzáródási sík vagy a rágási sík megfelel annak a térbeli síknak, ahol az alsó és a fogsorok felső állkapocs találkozik. A 31 és 41 fogak metszési pontja és a 36 és 46 fogak disztális csúcsa közötti összekötő vonalak építik fel. Egészséges szokásos elzáródás esetén az okklúziós sík áthalad a ajak záróvonal, és így megközelítőleg párhuzamos mindkét pupilla összekötő vonalával és párhuzamos Camper síkjával. Fogszabályozás a megszokottan egészséges elzáródás okkluzális síkját definiálja, mint összekötő vonal két felépített pont között. A vPOcP pontot úgy határozzuk meg, hogy a metszőfog túlharapásánál felezzük a középső távolságot, és ez megfelel az alsó maxilláris központi metszőfogak érintkezési pontjait összekötő vonal középpontjának. Ebben a sémában a hPOcP megfelel az elzáródott molárisok ditális érintkezési pontjának, mint második felépített pontnak. Az elzáródási sík metrológiai tájékozódást biztosít az alsó és a felső fog szögletéhez, és lehetővé teszi az elzáródási sík szögének különböző referenciapontok felé történő ábrázolását. Ha a szokásos elzáródás túlságosan eltér az egészséges okklúziós síktól, akkor malocclusion van jelen. A. Szögletei és működési zavarai fogazat objektiválható ennek a síknak köszönhetően. Az elzáródási sík a klinikai elzáródási görbe durva átlaga. Ez a Spee görbe megfelel az egyes fogak okklúziós síkjának természetes lefolyásának. A szokásos elzáródás síkja általában nem felel meg az ideális síknak.
Betegségek és panaszok
Dysgnathiában a szokásos elzáródás többé-kevésbé eltér a természetes okklúziós síktól. Ezek a megállapítások a mandibula vagy a maxilla nem fiziológiás fejlődésével járnak, ami az egyes fogsorok elmozdulását eredményezheti. A pro- és retrogenia mellett a pro- és retrognathia is dysgnathia. A mandibuláris prognathizmus és a mandibuláris retrognathizmus az ilyen maloccklúziók jellegzetes példája. A mandibuláris prognathizmus genetikailag meghatározott. Az áll és az alsó ajak kinyúlik ebben a falatban, és pozitív ajak lépés képződik. A mandibula elülső fogai a maxilla elülső fogai előtt vannak, szokásos elzáródás esetén. Ennek következménye lehet az érintett fogak károsodása és a periodontium károsodása. Késői következményként elképzelhető a korai fogvesztés. A szintén genetikailag meghatározott mandibularis retrognathiában a visszahúzódó állhoz egy kiálló felső rész társul. ajak. Így negatív ajak lépés képződik. A felső állkapocs elülső fogai az elülső fogak elé kerülnek alsó állkapocs elzáródás során. Gyakran az alsó állkapocs ráadásul a szájpadlásba is beleharap. Ez a fajta rendellenesség a fogak károsodását vagy a parodontium károsodását is okozhatja, ami vezet az idő előtti fogvesztéshez. Gyakran a fogazati rendellenességeket az első alsó molárisok szokásos elzáródása alapján értékelik az első felső őrlőfogakig. Ez az értékelés a szög osztályozás szerint történik. Az eredmények megfelelnek az I., II1., II2. Vagy III. Szögosztálynak. Az I. szögosztályban a hatodik felső őrlőfogak elülső csücske avatkozik be az alsó hatodik őrlőfogak csücske közé. Ez az okklúziós helyzet megfelel az úgynevezett semleges elzáródásnak. A II1 szögosztály megállapítása akkor van jelen, ha a hatéves felső elülső csúcsa mól- elzáródik a hatéves alsó moláris elülső csücske előtt, és a felső elülső fogak kiemelkednek. Ez a megszokott elzáródás elsősorban a hosszan tartó hüvelykujj-szívás következménye gyermekkor. A II2 szög osztály megállapításaiban a hatéves felső elülső csücske mól- elzáródik a hatéves alsó moláris elülső csücske előtt, és a felső elülső fogak palatálisan megdőlnek. A III. Szögosztály akkor van jelen, amikor a hatéves premoláris elülső csücske elzáródik a hatéves premoláris második csúcsától.
