A medvefű az egyik ősi európai gyógynövény. Azonban a modern időkben a gyógynövény alig ismert.
A medvefű előfordulása és termesztése
A medvefű (Meum athamanticum) a Meum nemzetség egyetlen képviselője. Az umbelliferae (Apiaceae) családjába tartozik. A gyógynövény növekedési magassága 15 és 60 centiméter között van, szélessége pedig körülbelül 30 centiméter. Kemény rizómája és üreges növényi szára van. A rizóma is fel van szerelve egy rostos fej, míg a levelek finoman csúcsosak. A medvefű az évelő lágyszárú növények egyike. Virágzási ideje május és június hónapokban zajlik. A gyógynövény egyik jellemző jellemzője erős szag, amely szárítva is érzékelhető. Ősszel a sárgásfehér medvefűvirágok adják a magokat, amelyek körülbelül hét milliméter hosszúak. A medvefű otthona Nyugat- és Közép-Európában található. Az üzem hatóköre azonban kiterjedhet Bulgáriáig és a dél-olaszországi Calabriáig. A medvefű példányai még Marokkóban is megtalálhatók. A gyógynövény előnyös helyei hullámos lejtőket, legelőgyepeket és köves helyeket alkotnak a krummholz alatt.
Hatás és alkalmazás
A medvegyökér összetevői közé tartoznak illóolajok, ftalidok, monoterpének, gyanta, zsírok, ligustilid, koffeinsav, cukor, keményítő és gumi. A medvefürt nemcsak gyógynövényként használják, hanem a konyhában is, ahol a fűszer növény. Így a gyökerek és a kapor-szerű lombozat kiadós íz. Bajorországban a Bärwurz pálinka is nagyon népszerű. A növény friss leveleit a konyhában használják petrezselyem. Azok a tulajdonságuk, hogy serkentik az étvágyat és elősegítik az emésztést. Gyógyászati célokra a medvefű különféle módon adható be. Például a leveleket összetörhetjük és tömörítésként felvihetjük az érintett területekre köszvény or bőr betegségek. Belsőleg teaként is felhasználható. Ebben az esetben egy teáskanálnyi szárított levelet öntünk 250 ml forrásban lévő forró forrással víz. A teát körülbelül tíz percig áztatjuk. Szűrés után a készítmény bevehető. A tea hatásosnak tekinthető emésztési problémák. A tea mellett a medvegyökér magjait 250 milliliter főttre is ki lehet önteni víz. A megerőltetés előtt körülbelül 20 percig kell infundálnia. A magok alkalmasak a kezelésére hólyag problémákra, migrén és a étvágytalanság. Egyéb formái igazgatás medvegyökér a gyökerek főzete és tinktúra. A tinktúrát a felhasználó is elkészítheti. Ebből a célból a felhasználó egy csavaros üvegbe tölti a növény gyökereit. Ezután etil-oldattal önti a tartalmát alkohol vagy kettős szemű. Miután a növény minden részét lefedtük, a keveréket lezártuk, és két-hat hétig hagytuk infúzióban. Ezt követően a keveréket sötét üvegbe szűrjük. Ezután a tinktúrát naponta egy-háromszor, tíz-50 cseppenként veszik fel. Ha a koncentráció a tinktúra túl intenzív, hígítani lehet víz. A medvefű tea a belső használat mellett külsőleg is beadható. Ezt mosogatással, borogatással vagy fürdővel végezzük.
Fontosság az egészség, a kezelés és a megelőzés szempontjából.
Gyógynövényként a medvefű manapság nagyrészt megfeledkezik. Így a jelen gyógynövénykönyveiben alig található meg. Nagy elismerés érte a növényt érte már az ókorban. Olyan orvosok ajánlották kezelésére, mint Dioscorides az 1. században és Galenos az AD 2. században vizelet-visszatartás, ízületi problémák vagy hisztéria. A Physica orvosi munkában Hildegard von Bingen (1098-1179) polihisztor is kedvezően említette a medvefürtöt. Így dicsérték a gyógynövény pozitív tulajdonságait köszvény és a láz. Hildegard gyógyszere napjainkban is medvefűt használ láz valamint ellene szívelégtelenség. A növényt ben is használják homeopátia. Ezzel szemben a hagyományos orvoslás nem tulajdonít jelentőséget a medvefűnek. 1539-ben Hieronymus Bock (1498-1554) gyógynövényes könyvében is megemlítik. Tanítványa, Jakob Dietrich (1522-1590), más néven Tabernaemontanus, elismerte, hogy a növény a középkori terápiás ellenszer egyik összetevője. A medvefű termesztésére gyakran kolostorkertekben került sor. A boszorkánygyógyászat a növényt a gyöngyajakot. Szülés közben is használták. A szárított medvefű szarvasmarha-takarmányként is szolgált, mert a szarvasmarha elkerülte a friss példányokat. A 19. századtól kezdve a medvefűt szinte kizárólag az állatgyógyászatban használták. Ehelyett a növény egyre inkább konyhaként szolgált fűszer. Bajorországban a Bärwurz-t ma is alapanyagként használják a Bärwurz-ital készítéséhez. Ez elősegíti az emésztést és erősíti a gyomor. A népi orvoslás a Bärwurzt ajánlja különféle betegségek kezelésére. Ezek tartalmazzák puffadás, étvágytalanság, bélhurut, emésztési problémák, sárgaság (icterus), a hólyag, szívelégtelenség, köszvény, mérgezés, vese betegség, fehér folyás és kólika. Egyéb indikációk közé tartozik a menstruáció görcsök, migrén, kiütések a bőr, feszültség, az életkorral kapcsolatos panaszok, és hisztéria. Ezenkívül állítólag a medvecumnak is van puffadás- enyhítő, étvágygerjesztő, gyomor-erősítő, tisztító, méregtelenítő, tonizáló, vízhajtó és melegítő hatások. Ezenkívül a gyógynövény erősíti a szív és pozitív hatással van a nőstényekre menstruáció. Figyelmeztetik azonban a medveféreg gyökér túl nagy adagolására. Így okozhat fejfájás.
