Ezeket orvosi szakmáknak is nevezik, és különféle többé-kevésbé jól ismert, egészen különböző szakmákat tartalmaznak. Egyéb megnevezések, például nem orvosi Egészség a különböző szakmacsoportok gyakran diszkriminatívnak tartják a szakmákat, az egészségügyi segédmunkákat, a kiegészítő egészségügyi foglalkozásokat vagy az orvosi asszisztens szakmákat, mivel nem tükrözik kellőképpen a tevékenységek és felelősségek széles skáláját, sem a jogszabályi előírásokat.
Előírások
A továbbképzés és gyakorlat Egészség a szakmákat jogszabályok szabályozzák - a szakmához való hozzáférés szövetségi szinten a szakmai cím használatának engedélyezésével történik. Mivel az államoknak van mozgástere a törvények végrehajtásában, a képzési tartalom és a képesítési előírások eltérhetnek. A mintegy 50 szakmai megnevezést csoportosítják:
- Szülészet (pl. szülésznő).
- Idősek és ápoló (pl. Gyermekápolók).
- Segédszakmák az orvosi gyakorlatban és a gyógyszertárakban (pl. Gyógyszerészeti technikai asszisztens).
- Orvosi-műszaki terület (pl. Orvosi-műszaki radiológia helyettes).
- Rehabilitáció (pl. Gyógytornász, dietetikus).
- Tágabb értelemben is Egészség kézműves (pl. hallókészülék akusztikus).
- Egyéb, például higiéniai szakmák (pl. Fertőtlenítő) és szociális jellegű szakmák (pl. Gyógypedagógus).
természetgyógyászok
A Heilpraktiker különleges pozíciót tölt be: nem vesznek részt tanulmányi vagy más, törvényileg szabályozott képzésen, és a többi gyógyító szakmával ellentétben nem igényelnek állami vizsgát a gyakorlathoz. Az egyetlen jogi követelmény a befejezett középiskolai végzettség, a 25. életév betöltése és a kérelmező ismereteinek és készségeinek az egészségügyi hatóság általi - szabályozatlan - vizsgálata. Ha ez pozitív, állami engedélyt kap az orvostudomány szakmai gyakorlatára, bejegyzi az illetékes egészségügyi hivatalba, és - az akadémikus gyógyító szakmákhoz hasonlóan - önálló vállalkozó.
Előírások
A Heilpraktiker szakmáját Németországban a Heilpraktikergesetz és annak első végrehajtási rendelete szabályozza. Ezt azonban nem határozza meg kifejezetten, hanem csak az orvos szakmai képétől való elhatárolás határozza meg („orvosi gyakorlat orvosi igazolás nélkül, azaz engedély nélkül”). Ezenkívül szakmájuk minőségének és komolyságának biztosítása érdekében számos alternatív szakember önkéntesen szervezõdik szakmai egyesületekbe. Ezek polgári jogi társulások, amelyek közül a hat legnagyobb pedig külsőleg együtt jár a „Die Deutschen Heilpraktikerverbände” (DDH) közös kezdeményezésként. A Heilpraktikerverbände közzétett egy díjtáblázatot is, amelyhez elismert alternatív gyakorlók szoktak eligazodni.
Szolgáltatások
A Heilpraktiker - az orvosokhoz és a pszichoterapeutákhoz hasonlóan - „gyakorolhatja az orvostudományt az embereken” (a Heilpraktikergesetz definíció szerint „szakmailag vagy kereskedelemben meghatározza, gyógyítja vagy enyhíti a betegségeket, szenvedést vagy testi sérülést az embereknél”), de bizonyos korlátozások vonatkoznak rájuk: nem engedélyezettek a bejelentésre kötelezettek kezelését fertőző betegségek és a nemi betegségek valamint fogászati, szájüregi és maxillofacialis betegségek; tilos segítséget nyújtani a szülésnél, a nemi szervek vizsgálatánál és kezelésénél, vény felírásától is szerek, röntgensugarak felhasználásával, szövetek és szervek átültetésével, teljesítéssel vér transzfúzió és boncolás végrehajtása halotti anyakönyvi kivonatok kiadásával.
Ellenkező esetben az alternatív gyakorlók például injekciót adhatnak, sérülteket kezelhetnek csontok, és különféle diagnosztikai és terápiás eljárásokat alkalmaznak. Engedélyezik, hogy gyakorlatot vezessenek és klinikát irányítsanak. A Heilpraktiker tehát - törvényileg szabályozott képzés nélkül is - többet tehet, mint például egy egészségügyi és ápoló (korábban ápoló)! Ugyanakkor itt is ez a helyzet: A Heilpraktiker, csakúgy, mint bármely más gyógyító szakma tagja, csak a tudása és képességei szerint járhat el, és ugyanolyan felelősségre vonható tettéért. A Heilpraktikerre ugyanúgy vonatkozik a titoktartási kötelezettség, mint az orvosra, de kisebb mértékben.
