maradó kötet az a levegőmennyiség, amely maradék levegőként marad a tüdőben és a légutakban mély kilégzés alatt is. Fenntartja az alveolusok belső nyomását, és megakadályozza azok összeomlását és visszafordíthatatlan összeragadását. Ezenkívül a visszamaradt levegő kis mértékben lehetővé teszi a gázcsere folytonosságát a szünet alatt lélegző a kilégzés és belélegzés.
Mi a maradék térfogat?
maradó kötet az a légmennyiség, amely maradék levegőként marad a tüdőben és a légutakban még mély kilégzés során is. A maradék kötet a tüdő és a légutak maximális önkéntes kilégzése ellenére megmaradt levegőmennyiségnek felel meg. A maximális kilégzés azt jelenti, hogy a kilégzési tartaléktérfogat is lejárt, amely a kiürülés után a maradék térfogat mellett normálisan a tüdőben marad. Egészséges és átlagos méretű embereknél a maradék térfogat körülbelül 1.3 liter, és független az atlétától alkalmasság. A tüdő teljes kapacitása a létfontosságú kapacitás és a maradék térfogat összege. Az életképesség viszont a légzési térfogat, valamint a belégzési és a kilégzési tartalék összege. A maradék térfogat kivételével minden más tüdő a térfogatok közvetlenül mérhetők spirometriával „kicsi” tüdőfunkciós teszt alkalmazásával. A maradék térfogatot kizárólag test vagy egész test pletizmográfiával lehet meghatározni. A pletizmográf egy zárt üvegezett fülkéből áll, amely némileg emlékeztet a telefonfülkére. A fülke egy zárt, gázzáró rendszert képvisel. A páciens térfogat-bővítése mellkas (a spirométeren keresztüli inspiráció során a fülkén kívüli levegővel kommunikálva) minimális nyomásnövekedést eredményez a fülkében, amelyet rögzítenek és felhasználnak az értékeléshez.
Funkció és feladat
A maradék levegő, amely a maximális kilégzés után is megmarad a tüdőben, két fontos funkciót tölt be. Az apró alveolusokat (alveolusok), amelyeknek a kibontakozás vagy kitöltés mértékétől függően változó átmérője 50–250 µm, nagyon finom hámszövet és teljes felülete körülbelül 50-100 négyzetméter. Ha az összes levegő kiszabadul az alveolusokból, fennáll annak a veszélye, hogy a megfelelő egymással szemben lévő alveoláris falak hámja visszafordíthatatlanul tapad egymáshoz a tapadási erők miatt. Még megismételte belélegzés nem lenne képes ezt megfordítani feltétel. Tehát a maradék térfogatú levegő fontos a túlélés szempontjából, mivel megvédi az alveolusokat a kilégzés utáni összetapadástól. A maradék térfogat a kilégzési tartalék térfogattal együtt egy másik fontos feladatot lát el: a maradék levegő két térfogata, amelyeket együtt funkcionális maradék térfogatnak nevezünk, biztosítja a oxigén és a szén dioxid parciális nyomások. Ez azt jelenti, hogy az alveolusok membránjain keresztül történő gázcsere, amelyet az alveolusokban lévő levegő és az alveolusokban lévő kapillárisok közötti parciális nyomásgradiens szabályoz, szinte folyamatos. A funkcionális maradék levegőmennyiség biztosítja, hogy a parciális nyomások a lehető legnagyobb mértékben állandóak maradjanak. Ez a funkció különösen fontos, mivel a légzési és pulzusszám nincs szinkronban. Ha a kilégzés után nem marad maradék levegő a tüdőben, ez egyenértékű a szakaszoséval oxigén és a szén dioxid parciális nyomások, aminek következménye az tömeg közötti transzfer vér és az alveolusok is szakaszosak lennének, sőt időnként meg is fordulnának. Egy nem megfelelő szív és a légzésszám súlyosbítaná a problémát, mivel a legrosszabb esetben a vér nem érintkezik az alveoláris kapillárisok frissen belélegzett levegőjével több lélegzetvétel során. A kapott ingadozó koncentráció az oldott gázok vér a légzés ellenőrzését a szén dioxid koncentráció a vérben mint fő kontrollparaméter elavult. A tüdő fiziológiai mérete független az atlétikai edzéstől. Ez egy genetikailag rögzített mennyiség határozza meg a maximálisan elérhető légzési térfogatot, ha teljes mértékben kihasználják. Az atlétikai edzéssel befolyásolható változók mind olyan mennyiségek, amelyek beleszámítanak a létfontosságú kapacitásba, és növelhetik a fiziológiailag rögzített hatékonyságot. tüdő méret a jó lélegző technika.
Betegségek és betegségek
Különböző betegségek lehetnek a restriktív vagy obstruktív légzési rendellenességek vagy a funkcionális kudarc tüdő területek, befolyásolják a maradék térfogat nagyságát, és felhasználhatók a diagnózisok vagy a differenciáldiagnózisok indikátoraként. A légzési rendellenességek a kiváltó betegség kifejeződései. Különösen, krónikus obstruktív légúti betegség (COPD), amelyet számos tényező okozhat, viszonylag gyakori, és világszerte a 10 leggyakoribb halálok közé tartozik. COPDaz okozati viszonyoktól függetlenül a maradék térfogat és a funkcionális maradvány kapacitás növekedéséhez vezet. Néhány tüdőbetegségek végeredményben emphysema, a tüdő egyes részeinek általában visszafordíthatatlan, funkcionális meghibásodása. A tüdő gázcseréjének visszafordítható zavart okozhat tüdőödéma, azaz szöveti folyadék lerakódása az alveolusokban. A fejlődése tüdő emfizéma különösen nagyon különböző okokon alapulhatnak, de általában hosszú távúak belélegzés szennyező anyagok porszemcsék vagy aeroszolok formájában. A tüdő saját védelmi rendszerét makrofágok formájában, amelyek felveszik a porszemcséket és eltávolítják azokat, a túlzott expozíció túladózhat. Az emfizéma kialakulásának másik oka lehet egy genetikai hiba, amely alfa-1 antitripszin hiányban nyilvánul meg. Az enzim általában megakadályozza, hogy a szervezet saját proteázai megtámadják az alveoláris membránt fehérjék. Ha a proteáz hiányos, a membránok lyukakká válhatnak, így számos alveola emfizéma-buborékokká egyesülhet funkcióvesztéssel. Minden emfizémában közös a maradék térfogat jellegzetes növekedése.
