Az orvosi terminológiában a „tályog”-Ra utal genny kapszula körül nem előformázott (nem előformázott) testüregek. Az an tályog általában gyulladásos folyamatok, amelyek a szövet megolvadásához vezetnek. Sok esetben egy tályog nyilvánvaló külső okok nélkül alakul ki.
Például a műtét során bekövetkező szöveti trauma, injekciók, idegen testek vagy a gyulladás általános gyengülése következtében immunrendszer. Általános szabály, hogy a baktériumok kórokozói közvetlenül vagy legalább közvetve részt vesznek a tályog kialakulásában. Staphylococcus aureus valószínűleg a leggyakoribb bakteriális kórokozó, amely tályog kialakulásához vezet.
Kivételes esetekben tályogok figyelhetők meg, amelyekben kórokozó nem mutatható ki. Ebben az összefüggésben az úgynevezett „hideg tályogokról” beszélünk. A tipikus tályog tünetei helyi duzzanat, a környező bőr kivörösödése, észrevehető túlmelegedés és néha súlyos fájdalom.
A tályog jelenlétében történő terápia a legtöbb esetben a műtéti beavatkozás genny üreg (szinonima: tályog hasítása). A tályogüreg megnyitása után a genny abban akadálytalanul lefolyhat és az érintett szövet meggyógyul. Már ezen a ponton a fájdalom a páciens által érzett általában jelentősen alábbhagy, vagy akár teljesen eltűnik.
Bizonyos esetekben vízelvezetést kell létrehozni, és ezáltal elősegíteni a genny kiáramlását. A megfelelő kezelés elmulasztása súlyos szövődményekhez vezethet. Bizonyos esetekben a tályog üríti a sipolyokat.
Ez azt jelenti, hogy előre kialakított (előformázott) testüregek vagy üreges szervek. Ezenkívül fennáll annak a veszélye, hogy a baktériumok kórokozói átterjednek a véráramba, és ennek következménye lehet vér mérgezés. Ilyen esetekben azonnal meg kell kezdeni az antibiotikum-kezelést. Ezenkívül a tályog spontán megnyílása után általában súlyos fájdalom és a csúnya hegszövet kialakulása.
Általános információk
Általánosságban, ha kenőcsöket tályog kezelésére vagy a tályoggal kapcsolatos panaszok enyhítésére használnak, be kell tartani bizonyos magatartási szabályokat. A kórokozó bakteriális kórokozók terjedésének megakadályozása érdekében a tályogot soha nem szabad ujjakkal megérinteni. Ideális esetben kesztyűt kell viselni kenőcs alkalmazásakor, és a kezeket utána alaposan meg kell mosni és fertőtleníteni.
A nagy tályogok esetében az első választott kezelési módszer a tályogüreg műtéti megnyitása és a genny felhalmozódásának eltávolítása. Ezenkívül gyulladáscsökkentő csíkokat és fájdalomcsillapító készítményeket is be lehet vinni az érintett szövetbe. A tályogban szenvedő betegek általában súlyos fájdalmat éreznek.
Ezeket fájdalomcsillapító kenőccsel lehet kezelni, amíg nem lehet részt venni az orvos találkozóján. Ebben az összefüggésben azonban az érintett betegeknek mindig tisztában kell lenniük azzal, hogy a fájdalom átmeneti enyhítését csak a kenőcsben található hatóanyagok közvetítik. Amint túllépik ezen anyagok hatásának időtartamát, a fájdalom ugyanolyan intenzitással tér vissza, vagy akár fokozódik is.
Ezért a helyi fájdalomcsillapító kenőcsöt csak a következő lehetséges orvosi találkozóig eltelt idő áthidalására szabad elvégezni. Ez semmiképpen sem a tályog tényleges kezelése. Az érintett betegek egy része speciális kenőcsöket is alkalmaz, amelyek antibiotikus hatásúak (antibiotikus kenőcs) a tályogok kezelésére.
A gyártó szerint ezeket a kenőcsöket naponta háromszor-négyszer kell felvinni a bőrfelületre, majd felszívni a tályogüregbe. Az ezekben a kenőcsökben található hatóanyag általában egy antibiotikum, amely a baktérium ellen irányul Staphylococcus aureus. Kérdéses azonban, hogy a helyileg alkalmazható antibiotikus kenőcs mennyiben tekinthető értelmes kezelési intézkedésnek tályog jelenlétében.
Egyrészt ebben az összefüggésben figyelembe kell venni, hogy Staphylococcus aureus egy olyan baktérium, amely a bőr fiziológiai környezetéhez tartozik. Ez azt jelenti, hogy ez a baktérium az egészséges bőrfelületen is kimutatható, és így fontos feladatokat lát el. Az antibiotikus kenőcs nagylelkű alkalmazása azzal a következménnyel jár, hogy a Staphylococcus aureus az egészséges bőrfelületen elpusztul és a természetes bőrkörnyezetet negatívan befolyásolja.
Másrészt feltételezhető, hogy a kenőcsben lévő hatóanyagnak csak egy kis része képes a bőrfelületen keresztül felszívódni és a tályogüregbe szállítani. Kétséges, hogy ez az elhanyagolható mennyiség elegendő-e a tályog hatékony kezeléséhez. Az antibiotikus kenőcsök használata mellett az érintett betegek egy része esküszik olyan kenőcs használatára, amely fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatóanyagokat kombinál.
Ezekkel a kenőcsökkel is feltehetően az egyes hatóanyagokat a felvétel után felszívja a bőrfelület, majd bejutnak a tályog üregébe. A betegek többsége szerint az ilyen kenőcs rendszeres használata a fájdalom észrevehető csökkenéséhez vezet. Ennek ellenére még a fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatóanyagokat tartalmazó kenőcs sem alkalmas a tályog kezelésére.
Ezenkívül különféle kenőcsöket kínálnak, amelyek elősegítik a tályog spontán megnyílását, és ezáltal szükségtelenné teszik a műtéti kezelést. Rendszerint egy ilyen típusú kenőcs különféle hatóanyagokat tartalmaz, amelyek vékonyabbá teszik a tályogüreg külső falát. Emiatt a gyártók feltételezik, hogy a genny kiürülése a testbe és / vagy a véráramba meglehetősen valószínűtlen.
Az ilyen kenőcs használatát azonban kritikusan kétségbe kell vonni. Különösen nagy tályogüregekben a genny felhalmozódása hatalmas nyomást gyakorol a környező szövetekre. Noha a barlang külső falának elvékonyodása növeli annak valószínűségét, hogy a tályog kifelé folyik, a baktériumok kórokozóinak a véráramba történő felszabadulása nem zárható ki.
Ennek eredménye lehet vér mérgezés (szepszis) és a különféle szervek károsodása. Továbbá nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tályog spontán megnyílása, még ha kifelé is irányul, a legtöbb esetben csúnya hegeket hagy maga után. A tályog egy genny tokozott gyűjteménye egy újonnan kialakult szövetüregben, a tályogüregben.
A kisebb tályogok kezdetben konzervatív módon kezelhetők. A gyógyszertárakban vény nélkül kapható kenőcsökkel a tünetek gyorsan enyhülhetnek. Ezek a kenőcsök húzó kenőcsök, amelyek csökkentik a gyulladást.
Az OTC kenőcsök közé tartoznak az Ilon® kenőcs, a Posterisan akut Salbe 25mg, az Ichtholan® kenőcs vagy a 40mg Thrombocid kenőcs. Ha a tályogot korán észlelik, a kenőcs gyakran megakadályozhatja a gyulladás teljes mértékét a kapszula képződésével. A gyógyszertárban információkat és tanácsokat kaphat a különféle vény nélkül kapható kenőcsökről.
A sorozat összes cikke:
