Másodlagos irány: funkció, feladatok, szerep és betegségek

A másodlagos irányok mindig egy fő irányra (rögzítésre) irányulnak. Különböző térbeli értékek különböznek egymástól, és jelentősek a térbeli érzék megjelenése szempontjából. A másodlagos irányok átrendeződése mindig megváltoztatja az űrben észlelt képet.

Mi a másodlagos irány?

A másodlagos irányérzéket a szubjektív irányérzékként definiáljuk, amely eltér a fő irányérzéktől. A látás másodlagos iránya a szubjektív látásirány, amely eltér a fő látóiránytól. Vonalat képez egy objektum és a retina helye között. Áthalad a szem hozzávetőleges optikai központján, amelyet az összes fénysugár keresztez. Sok másodlagos irány van, de csak egy irány. Egy rögzített tárgy képe a retina központjára, a fovea centralisra (más néven foveola) esik. Ez a legélesebb látás helye, mert a felbontóképesség itt a legjobb a magas kúp miatt sűrűség. Amit a fovea centralis-on ábrázolnak, szubjektíven közvetíti a közvetlen megtekintés érzését, és egyenesen a térbeli értéket képezi. Ez a felfogás fő iránya. A látómezőben lévő összes többi tárgy észlelése térben viszonyul ehhez a fő észlelési irányhoz. Extrafoveoláris ingerek vannak beállítva, amelyeket másodlagos irányként érzékelünk. Az objektum képe ezután a fovea centralis-tól eltérő retina helyen jelenik meg. A látásélesség észrevehetően alacsonyabb mindezen egyéb helyeken. Ennek eredményeként egy kisebb irányú tárgy fókuszon kívül van, és térbeli értéke nem egyenes.

Funkció és feladat

A biztosíték irányának feladata, hogy térbeli értékeket alakítson ki úgy, hogy a leképezett tárgyakat egymáshoz kapcsolja a retinán. A térbeli értékek pedig meghatározzák az objektum észlelésének irányát. A foveola minden képét egyenesen észlelik. A foveolától jobbra lévő retina helyeinek térbeli értéke balra található. Az ezeket a helyeket irritáló tárgyakat tehát balra fekvőként érzékeljük. A foveola bal / feletti / alatti retinális helyeinek területi értéke jobb / alatta / fölött van. Ennek megfelelően az ezeket a helyeket irritáló tárgyakat úgy érzékeljük, hogy azok jobbra / alul / felül fekszenek. Az a tény, hogy a retina arealis optikai ingereket kap, és ezek az ingerek egymáshoz térbeli viszonyban helyezhetők el, lehetővé teszi a térbeli érzék megjelenését. A látómezőben észlelt összes objektum összessége hozzárendelődik ahhoz, amit közvetlenül néznek, és így a fő irányhoz. Ezt nevezzük relatív lokalizációnak. Független a tekintet irányától. A relatív lokalizáció viszont az egocentrikus lokalizáció előfeltétele. Ennek a lokalizációnak a segítségével meg lehet rendelni, hogy a külső térben hol helyezkedik el a tárgy, amelyet a testünk orientációjához viszonyítva látunk. A másodlagos irányok észlelése és a fő irányhoz való viszonyuk ezért fontos a térérzékelés és az űrben való eligazodás szempontjából. A külvilág vagy a fizikai tér rendjét a szubjektív vizuális térben a másodlagos irányok relatív lokalizációja tükrözi. A foveoláris rögzítés az alapvető követelmény ennek a normális térbeli rendnek. Ennek megvalósulásához a retina anatómiai és funkcionális struktúrájának épnek kell lennie, fiziológiás fejlődésének és fenntartásának kell lennie Biztosítani kell a foveolával való forgásirányt, és a fovea centralis-t a motor motor nullpontjaként kell rögzíteni.

Betegségek és rendellenességek

Ha a foveoláris rögzítés, mint a térérzék kifejezésének alapvető követelménye, nincs jelen, akkor a térben való tájékozódás megszakad. Ez a helyzet a retina közepén bekövetkező kóros elváltozásokkal. A makulabetegségek szerves centrumot okozhatnak scotoma, ahol a rögzítés csak a foveolától eltérő retinahellyel lehetséges. Hasonlóképpen, funkcionális központ jelenlétében scotoma a strabismus (strabismus) hátterében a rögzítés már nem lehetséges a legélesebb látás helyével. Annak érdekében, hogy egyáltalán láthassa az érdekes tárgyat, akkor azt a skotomális peremen kell ábrázolni. Ha a fő látásirány tovább kötődik a foveolához, és a többi retinális pont térbeli értékei továbbra is arra orientálódnak, akkor az érintett személynek már nem lehetséges közvetlenül valamit néznie, mert a látóvonal a retina közepéig zavart. Szubjektíven azonban csak ennek a vizuális tengelynek van egyenesen előre a térértéke. Ha ez a térérték szervesen vagy funkcionálisan kudarcot vall, ezt az objektumot csak másodlagos irányban érzékeljük. De a múltba tekintés szubjektív érzése összefügg vele. Ahhoz, hogy egyáltalán meg tudjon nézni valamit, el kell néznie. Ez aztán különc hozzáállás. Ez korrelál a látásélesség észrevehető csökkenésével, mivel a felbontóképesség jelentősen csökken a retina közepétől távol. Így a látás homályos és az egocentrikus lokalizáció is zavart. Ezért nehéz megítélni, hogy az észlelt tárgy hol helyezkedik el a saját testéhez viszonyítva. Az excentrikus rögzítés mellett létezik az excentrikus rögzítés esete is, amelyben a megtekintett tárgy képe szintén már nem a foveolára esik, hanem egy excentrikus retinális pontra. Ez korán jelentkezhet gyermekkor strabismus. Ezután a fő látási irány átkerül erre a retina pontra, és a relatív lokalizáció az új fő látásirány köré szerveződik. A másodlagos irányok hozzá vannak orientálva, és ismét kapcsolódnak hozzá. Ezt az átszervezést ismét a látásélesség markáns csökkenése kíséri, és a legtöbb esetben a teljes látómező már nem egyenletesen van megszerezve.