Milk Thistle

Szinonimák tágabb értelemben

Növényi szinonimák: a tejes bogáncs az Astericeae családba tartozik. A neve még ma is ismert: Latin neve: Silybum marianum

  • Stingweed
  • Vénusz bogáncs
  • Fehér bogáncs
  • Női bogáncs
  • Gyomor bogáncs
  • Ijedt bogáncs
  • Máriatövis
  • Stitch magok
  • Palánta
  • Milk Thistle
  • Láz bogáncs és
  • Mezőbogáncs

A Mariendiestel homeopátiában

Tejbogáncsot (Carduus marianum) is használnak homeopátia mint gyógyszer. További információt a használatáról itt talál homeopátia témánk alatt: Carduus marianumA gyógynövénytej bogáncsnak botanikai neve Silybum marianum, és a margaréták, mint például a articsóka, kamilla, körömvirág vagy körömvirág. A hatalmas, 0.70–1.50 m magas, egyenes, finoman szőrös szárú növény egy-két éves.

A Tejbogáncs levelei zöld-fehér márványosak, hosszúkásak, szárcsuklósak és bőségesek. Hegyein és szélein a tejes bogáncs levelének tövise van. A tej bogáncsvirágai lila-vörös, gömb alakú, 5-XNUMX cm-es fejekből állnak, amelyek a növényhez képest nagyon kicsik.

Más néven „vad articsóka“. A virágzási idő júniustól szeptemberig tart. A Milk Thistle gyümölcse körülbelül 7 mm hosszú és fényes, fekete-barna-sárga, fehér pappusszal márványozott.

A Milk Thistle gyógynövény eredeti otthona Dél-Európa, Észak-Afrika, Kis-Ázsia és Dél-Oroszország. Szántókon és utakon növekszik, napos és meleg helyeken található meg. A gyógynövényt Németországban, Ausztriában és Kelet-Európában termesztik.

A bogáncs gyümölcseit és gyógynövényét összegyűjtjük. A virággyűjtés legjobb ideje a virágzás időszakában. A magokat nyár végén vagy kora ősszel szüretelik.

Történelem

A tejes bogáncsot már a középkorban művelték a kolostorkertekben. Nevét egy legendának köszönheti: az egyiptomi járat közben Marie ápolni akarta gyermekét. Védelmet keresett a bogáncs levelének lombkoronája alatt.

Mivel néhány csepp tej esett a levelekre a szoptatás során, a gyógynövény foltos és csíkos volt. A Silybum botanikai név a görögből származik (Silybum = bojt). Dioscurides görög orvos (Krisztus után 40–90) már megemlítette a gyógynövény tej bogáncsát.

Régebbi könyvekben megtalálható a „Cardulus marianus” név is, mint a tejes bogáncs neve. A Paracelsus már a belsőséget javasolta a „belüli szúrás” ellen. Johann Gottfried Rademacher (1772–1850) orvos felfedezte a tejes bogáncsot gyógynövényként a máj betegségek. Ma is ajánlott védőszerként a máj.