Lokalizálás: Funkció, Feladatok, Szerep és Betegségek

Az akusztikában a lokalizáció annak az iránynak a felismerése, ahonnan a hang háromdimenziós térben érkezik, és a hangforrás távolságának felismerése. A lokalizáció a két füles (binaurális) és a távolsági halláson alapuló irányított halláson alapul, amely egy füllel (mono) is hallható. A lokalizáció egy passzív folyamat, amelyben csak a befogadott hangot lokalizálják a fülek, más érzékszervek bevonása nélkül.

Mi a lokalizáció?

A lokalizáció egy passzív folyamat, amelyben kizárólag a befogadott hangot a fülek lokalizálják, más érzékszervek bevonása nélkül. Az orvostudományban a lokalizáció kifejezést több különféle fogalmi tartalmú szakterület használja. Például a kifejezést az ideggyógyászatban a motoros és mentális funkciók hozzárendeléséhez használják agy területeken. A legtöbb esetben a lokalizációt az irány és a távolság hallásának képessége alatt értjük, más érzékek bevonása nélkül. A hang háromdimenziós térben történő irányának felismerése általában kétoldalú (binaurális) hallást igényel, mert többek között a agy a két fül közötti hang kismértékű utazási időbeli különbségeit használja fel az irányfelismeréshez. Az aurikulák alakja is szerepet játszik. Elvileg a távhallás is csak egy füllel működik (mono), mert a távolsági hallás csak közvetett módon történhet. A agy értékeli a hang bizonyos tulajdonságait, például a hangosságot, a frekvenciaspektrumot és a hangvisszaverődést, összehasonlítja őket empirikus értékekkel, és „megbecsüli” a hangforrás távolságát tőlük. Közvetlen távolsági hallás nem lehetséges, mivel ez csak az irányított hallással kombinálva lenne lehetséges, és a távolabbi hangforrásokhoz lényegesen nagyobb távolságra lenne szükség a bal és a jobb fül között. A hangforrás távolsági hallásában a legnagyobb szerepet játszik a kapott hang paramétereinek öntudatlan összehasonlítása az empirikus értékekkel.

Funkció és feladat

A hangforrás lokalizálása önmagában hallási benyomás által, más érzékszervek, például látás bevonása nélkül, nagyon fontos az emberek számára. A lokalizációs képességet arra használják, hogy a hangforrásokat a veszélyes vagy nem veszélyes osztályozás szerint lokalizálják, annak érdekében, hogy a besorolásból és a lokalizációból cselekvési döntést hozzanak. Különlegessége, hogy a lokalizáció korlátozott látás vagy teljes látásvesztés esetén is lehetséges. Például a lokalizáció és a jármű sebességének további becslése a hallási érzékelés révén döntési segítséget nyújt a forgalmas út veszélytelen keresztezéséhez - még súlyos látásromlás esetén is. Ezenkívül a hangforrás lokalizálása bizonyos esetekben navigációs durva tájolást is lehetővé tesz. Erdős területen, előrelátás és más orientációs eszköz nélkül, a hangforrás lokalizációja, különösen annak meghatározása, ahonnan a hang érkezik, tájékozódási eszközt jelenthet. Az irányított halláshoz általában kétoldalú (binaurális) hallás szükséges. Oldalirányban elhelyezkedő hangforrások esetén az agy a bal és a jobb fül közötti terjedési idő különbségeiből „kiszámíthatja” a hangforrás helyzetét, amelyek csak néhány ezredmásodpercig terjednek, valamint az árnyékolásból eredő szintkülönbségekből. hatásai fej. Ha a hangforrásokat központilag a test előtt, mögött vagy felett kell lokalizálni, a binaurális hallás fizikai okokból nem ad egyértelmű eredményeket. Itt a külső fül az aurikulák különleges alakjával és a hallójárat különleges szerepet játszik. A rezonanciákat, a hangvisszaverődéseket és az aurikulák enyhe frekvenciatorzulásait az agy úgy tudja értékelni, hogy a hangforrás lokalizációja lehetséges legyen, például elölről vagy hátulról. Az egyszerű igazolás a fej úgy, hogy a hangforrás az oldalon legyen, mivel a lokalizáció akkor éri el a legnagyobb pontosságot.

Betegségek és panaszok

A hangforrás egyértelmű lokalizálásának előfeltétele a korlátlan irányított és távolsági hallás. Ez azt jelenti, hogy a lokalizációs képesség korlátai általában társulnak halláskárosodás egyik vagy mindkét fülében. Ha egyoldalú halláskárosodás van jelen, akkor az irányított hallás különösen káros. Az azonban megdöbbentő, hogy az egyik oldalon a hallás teljes elvesztése esetén sem veszik el teljesen az irányított hallás, mivel az egyik fül hallásának elvesztése kis mértékben kompenzálni kell az auricle hatásain keresztül. Egy központi halláskárosodás amely mindkét fülét egyformán érinti, vezetőképes vagy szenzorneurális halláskárosodás lehet. Ez utóbbi magában foglalja a halláskárosodás amelyben a problémák vagy a fizikai hangrezgések idegimpulzusokká alakításában vannak a csigában, vagy korlátok vannak a jelek idegi továbbításában és / vagy feldolgozásában a központi idegrendszer hallóközpontjaiban. Ez azt jelenti, hogy a lokalizáció képessége is romlik, mert nem elég vagy helytelenül feldolgozott hallási jelek érkeznek a hallóközpontokba, vagy a bejövő jeleket nem lehet megfelelően feldolgozni. A károsodott képesség lehet átmeneti vagy tartós. Például a neurotoxikus mérgek átmenetileg károsodott lokalizációs képességet okoznak. Ez magában foglalja a túlzott mértéket is alkohol fogyasztás vagy más kábítószer-fogyasztás. Az irányított halláshoz különösen érzékeny hallórendszerre van szükség, így bármely központi hallási rendellenesség közvetlenül befolyásolja az irányított hallást és ezáltal a lokalizációs képességet. Fülzúgás és más központi hallási rendellenességek is csökkentő hatást gyakorolnak az irányított hallásra. Gyakran a hallásvesztés kezdetét nem ismerik fel addig, amíg az irányított hallásban nincs tüneti diszfunkció.