Lehetséges okok Izomrángások az egész testen

Lehetséges okok

Epilepszia nem egyetlen betegség, hanem gyűjtőfogalom a különböző epilepsziás szindrómákra, amelyek szintén különböző módon nyilvánulhatnak meg. Az egyetlen dolog, ami minden epilepszia a szindrómákban az a közös, hogy a fokozott agy tevékenységet, és mindig ugyanazt a rohammintát kövesse. Ez a mintázat azonban minden szindrómában más és más.

A legimpozánsabb és ezáltal a legismertebb rohamok minden bizonnyal az úgynevezett rohamok, amelyeket myoclonies kísérnek az egész testen, az egyik a grand mal rohamokról beszél. Vannak azonban teljesen más típusú rohamok is, egyes betegeknél rövid távú bénulás, automatizált kézi vagy száj mozdulatok vagy akár bizsergő érzés.Izomrángás tünete lehet tehát epilepszia, de ez egy nagyon összetett betegség, és csak tapasztalt neurológus tudja felállítani a diagnózist. Az izomrángások tipikus kiváltója a stressz, általában a szemhéj rángatózni kezd, de elvileg a test bármely izma érintett lehet.

A izomrángás ezután teljesen ártalmatlan és néhány nap múlva ismét eltűnik, de általában zavarónak tekintik. A pszichoszomatikus tünetek olyan tünetek, amelyekre a megfelelő diagnosztika ellenére sem lehet olyan okot találni, amely teljes mértékben megmagyarázhatja őket. Elvileg szinte minden tünet pszichoszomatikusan is kiváltható, tipikus példák fájdalom, bizsergés, zsibbadás vagy akár izomrángások.

Először is a tisztán fizikai okokat kell kizárni, csak ezután lehet „pszichoszomatikus” diagnózist felállítani. Fontos, hogy a tüneteket ne utasítsák el „képzeletben”, mivel ezek nagy terhet jelenthetnek a beteg számára. Ezért a pszichoszomatikus tüneteket is komolyan kell venni, és pszichoterápiás kezelést kell biztosítani, ha a beteg súlyos szenvedést szenved.

Diagnózis

Az első és legfontosabb lépés, mint minden tünetnél, a részletes anamnézis, azaz beszélgetés az orvossal. Az információk nagy része ebből már összegyűjthető. A tünetek jó leírása segít eldönteni, hogy mely vizsgálatok és terápiák megfelelőek.

Ezután fizikai neurológiai vizsgálatot kell végezni a további tünetek és panaszok meghatározása érdekében. A betegtől függően további vizsgálatokat végeznek, különösen elektromiográfia (EMG) izomrángások esetén. Ez magában foglalja az érintett izomba vékony tűk behelyezését, amelyekkel az izom elektromos aktivitása mérhető.

A neurológus ezután felhasználhatja ezeket a méréseket a betegségre vonatkozó következtetések levonására, vagy természetesen az egészséges izom azonosítására. Ha valószínűbb, hogy az izmot tápláló ideg sérült, elektroneurográfiát (ENG) kell végezni. Ez magában foglalja a rövid, ártalmatlan áramimpulzusok küldését a idegek, amelyek ezt követően az izom összehúzódását okozzák és információt nyújtanak a feltétel az idegek.

Néha MRI vizsgálatra is szükség van a súlyos betegségek kizárásához vagy diagnosztizálásához. Abban az esetben, ha a porcsérv, természetesen a gerinc megfelelő szakaszának MRI-jét el kell végezni. Ha az izomrángások hevesek és súlyos kísérő tünetekkel jár, számítógépes tomográfia is szükséges lehet.