A Langhans-óriássejtek fúziós makrofágokból álló immunsejtek, amelyek a gyulladásos granulomák tipikus alkotóelemét képezik. Pontos funkciójuk a immunrendszer még nem teljesen tisztázott. Megfigyelték olyan fertőzések összefüggésében, mint pl lepra és krónikus gyulladások, például Crohn-betegség or szarkoidózis.
Mik azok a Langhans óriássejtek?
A makrofágok a immunrendszer. A sejtes védelmi rendszer mozgékony és mononukleáris sejtjei. A keringő perifitonból származnak a szérumban monociták amelyek migrálhatnak a szövetekbe és több hetet tölthetnek ott szöveti makrofágokként. A makrofágok beolvadhatnak az úgynevezett Langhans óriássejtekbe egy granulomatózus gyulladásos immunreakció részeként. Ezt az immunológiai sejttípust Theodor Langhansról, tehát a Berni Egyetem Kórtani Intézetének igazgatójáról nevezték el. Században hozta létre az óriássejt kifejezést, amely nagymértékben megnagyobbodott, több maggal rendelkező sejteket ír le. Noha több mint egy évszázaddal ezelőtt fedezték fel őket, és szerkezetileg mind a mai napig jól megértettek, a Langhans óriássejtek pontos funkciója az immunvédelem összefüggésében még mindig nem teljesen megértett. Az óriássejtcsoport egyéb sejtjei közé tartoznak a Sternberg óriássejtek, az idegen test óriássejtjei és az oszteoklasztok vagy megakariociták. Hasonlóan speciális makrofágok az úgynevezett hámsejtek. A Langhans-óriássejtek a gyulladásos beszivárgásokhoz tartoznak, amelyekhez neutrofil granulociták is tartoznak.
Anatómia és felépítés
A Langhans-óriássejteknek, mint minden más óriássejtnek, több magja van, és nagymértékben megnagyobbodott sejtek, amelyek átmérője körülbelül 0.3 mm. Az idegen test óriássejtjei a makrofágok fúziójából származnak az idegen test fagocitózisának részeként. A Langhans-i óriássejtek anatómiailag megkülönböztethetők tőlük a perem, patkó alakú sor alapján, amelynek az egyes magjaik a citoplazmatikus szövetben vannak kitéve. Néhány Langhans-i óriássejt Schaumann-testekkel és aszteroidatestekkel van felszerelve. A Schaumann-testek kerek-ovális zárványai fehérjék és a kalcium amelyek egy lamellás réteget támogatnak. Az aszteroida testek viszont csillag alakú zárványokban vannak jelen. A Langhans óriássejtek jellemző komponense granuloma. Ezek azok a göbös szöveti daganatok, amelyek krónikus gyulladásos ingerekre vagy allergiákra válaszul alakulnak ki. Az óriássejtek és az endothelsejtek mellett epithelioid sejteket és mononukleáris gyulladásos sejteket is tartalmaznak, mint pl. limfociták vagy egyszerű makrofágok.
Funkció és feladatok
A makrofágok fúzióját Langhans óriássejtjeibe elsősorban granulomatózisos betegségek összefüggésében figyelték meg. Az ilyen betegségek különféle okok lehetnek. Például az óriássejtek kimutathatók voltak fertőző betegségek mint például lepra, tuberkulózisés schistosomiasis. Langhans óriássejtjeit a krónikus gyulladásos folyamatok gyulladásos infilitrációjaként is kimutatták Crohn-betegség, szarkoidózis és reumatoid arthritis. A Langhans-óriássejtek sajátos szerepét tudományosan még nem sikerült tisztázni. Feltehetőleg főleg specifikus antigének fagocitózisában játszanak szerepet, így fagocitákként osztályozhatók. A fagocitózis az extracelluláris szilárd részecskék felvétele, és megfelel az endocitózis egyik altípusának. A fagociták az idegen testek körül áramlanak, hogy felszívják őket behatolás és összehúzódási folyamatok a sejt membrán. Ennek eredményeként nagy vezikulumok alakulnak ki, amelyeket phagosomáknak neveznek, amelyek összefolynak a lizoszómákkal. Hála a lioszomálnak enzimek, a fagoszómák így fagolizoszómákat képeznek. A fagolizoszómán belül megkezdődik a bevitt antigének enzimatikus lebontása. A Langhans-óriássejtek fagocitózisára főként a tuberkulózis. Így ebben a betegségben feltehetően a tuberkulózisos Mycobacteriumot fogyasztják tuberkulózis és ártalmatlanná teszik magukban. Mivel azonban ezt a jelenséget csak alacsony aktivitási foknál figyelték meg, a sejtek főként a lizoszomális enzimek. Az egyetlen dolog, ami biztos, a granulomatózissal való szakosodásuk gyulladás és ezáltal immunológiai aktivitásuk.
Betegségek
A Langhans-óriássejtek számos krónikus és akut természetű granulomatózisos betegség egyik alkotóeleme. A múltban a kondenzált makrofágokból származó megnövekedett sejtek olyan betegségekkel társultak, mint pl. myositis, a fent említetteken kívül. Ez a vázizmok gyulladásos betegsége. myositis általában a fokozatos elvesztésével nyilvánul meg erő és gyengeség, főleg a törzshöz közeli izmokban. Dysphagia vagy izom fájdalom és a pazarlás is gyakori tünet. Néha kalcium sók lerakódnak és metapláziát okoznak az érintett izmokban. Az eredmény izom csontosodás. Az autoimmun folyamatokról tárgyalnak, mint annak okai myositis. Ezenkívül ez a betegségcsoport gyakran társul más elsődleges betegségekkel, amelyek lehetnek vírusos, bakteriális vagy parazita jellegűek. Lepra a tuberkulózis például elsődleges vírusos betegségekkel társul. Mivel a Langhans-óriássejteket elsősorban e két betegség kapcsán figyelték meg, szerepet játszanak a myositidekben, például a tuberkulotikus myositisben is. Klinikailag a myositis ezen formája a lágy szövetek duzzadásával nyilvánul meg. A szövet nekrotikusvá válik, és Langhans óriássejtjei kolonizálják. A myositis ezen formája azonban rendkívül ritka Európában. A tipikus granulomák ismét láthatók a nyirok csomópont tuberkulózis. Ez a betegség központi elhalás hámsejtekkel és a kerületben lévő Langhans óriássejtekkel. A nekrotikus szövetekben gyakran savas savtartalmú rudak találhatók. Ezzel szemben a gyenge immunvédelemmel rendelkező betegeknél a betegség általában anélkül is előrehalad granuloma képződés. Az olyan országokban, mint Ázsia, a fent említett betegségek általános jelenségek, ellentétben Európával. Granulomatózus reakciók is előfordulnak szifilisz, toxoplazmózis, gombás fertőzések és parazita fertőzések. A granulomákat karcinómákban is megfigyelték.
