Látótér mérése: Perimetria

A perimetria egy nem invazív (a testbe nem behatoló) diagnosztikai szemészeti eljárás, amelyet a látómező meghatározására használnak. A látómező az a terület, amelyet a külvilágból érzékelhetünk anélkül, hogy a szem elmozdulna egy központi ponttól. Ezzel szemben a látómező az a terület, amely maximális szemmozgással, de a fej még mindig. A látómező meghatározása fontos például a szemizom parézisben (szemizom bénulás). A látásélesség mellett a látómezőnek nagy jelentősége van a helyes látásfunkció szempontjából. Különösen mozgás közben (pl. Gyaloglás vagy autóvezetés) szolgál a tájékozódásra és az újonnan felmerülő veszélyek időben történő felismerésére. A látómezőben bekövetkező veszteségeket scotomáknak (Skòtos, görög = árnyék) nevezzük, és különféle betegségek okozzák, mint pl. glaukóma („Zöld csillag”). Mivel a kis abszolút szkótákat „kitölti” a agy mint a fiziológiaiérzéketlenség„, Gyakran a páciens nem tudja regisztrálni, és csak a perimetria segítségével határozható meg. A relatív scotomákban a látás pusztán csökken, ezért általában szürke, kimosott területekként érzékelik őket.

Jelzések (alkalmazási területek)

  • Homályos látászavarok: Perimetriát kell végezni orientációs rendellenességek, fényerővesztés, nyctalopia (éjszakai vakság), vagy olvasási rendellenességek. Számos olyan állapot okozhat scotomákat:
    • Glaukóma („Zöld csillag”): a megnövekedett intraokuláris nyomás miatt idegszál károsodás következik be, ami látómező veszteséget okoz. A scotoma csak akkor fordul elő, ha az idegrostok nagy része (több mint 30%) már elpusztult, és ezért a betegség előrehaladott stádiumának jelei.
    • Ablatio retinae (retina leválás): szektorális látómező veszteség.
    • Makula degeneráció (az emberi szem azon betegségcsoportja, amely befolyásolja a makula lutea-t („a legélesebb látás pontja”) - más névensárga folt”- a retina és az ott elhelyezkedő szövetek fokozatos funkcióvesztésével járnak: központi látómezőhibák.
    • Retinopathia pigmentosa (vizuális receptorok hanyatlása): koncentrikusan beszűkült látómező.
  • A látási út elváltozásai: a látási út elváltozásának (károsodás) lokalizációjától függően a látómező veszteségének különböző típusai vannak (pl. Hemianopszia / hemifaciális veszteség). Lehetséges okok:
    • Agytumor
    • Aneurysma (vaszkuláris dilatáció)
    • Apoplexia (ütés) - általában kvadráns vagy hemiparézis.
    • Sérülés
  • Az ismert scotomák nyomon követése (pl. A glaukóma).
  • Szakértői vélemény / alkalmassági értékelés: a binokuláris látómező (a bal és a jobb szem látómezőinek összege) döntő fontosságú az értékelés szempontjából. Például a scotoma nem biztos, hogy átfedésben van egymással alkalmasság vezetni.

Ellenjavallatok

Az eljárás alkalmazásának nincs ellenjavallata. Arra azonban ügyelni kell, hogy a beteg megfelelõen megfeleljen (együttmûködés).

Az eljárás

A látómező meghatározásának legegyszerűbb eljárása az ujj kerülete. Ebben az eljárásban az orvos a pácienssel szemben ül, és mozgatásával ujj, ellenőrzi, hol áll meg a perifériás észlelés, amikor a beteg tekintete központilag rögzül. Ezen az egyszerű, de nyers módszeren kívül manapság többféle perimetria létezik, különböző technikák és eszközök alkalmazásával. Minden módszer azon a tényen alapul, hogy a páciensnek rögzítenie kell egy fix pontot, majd jelet kell adnia, amint észleli a kialakuló fényjelet. Különböző méretű, fényerő és színű fényjelek tesztelhetők. Minden mérési eljárás során mindig ügyelni kell arra, hogy a körülmények állandóak legyenek. A háttér és a fényjel szabványosított fényerejének kell lennie, a szem fénytörési hibáit kompenzálni kell, és különösen az utólagos vizsgálatoknál a tanítvány szélességének változatlanul kell maradnia. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a perimetria szubjektív mérési eljárás, és függ a beteg együttműködésétől, figyelmétől, fáradtság, és hibás információk.

Vizsgálati technika

A perimetriát mindig monokulárisan (egy szemen) végezzük. A fej áll és homloktámasszal van rögzítve a perimetrikus eszköz közepén. A vizsgabiztosnak általában jelgombot adnak, hogy jelezze, amikor a fényjelek láthatóvá válnak.

  • Kinetikus perimetria
    • Eszköz: üreges gömb kerülete a Goldmann szerint.
    • A vizsgázó a szemét az üreges gömb közepén tartja, és egy pontot rögzít a félgömb felületének közepén, a szem és a rögzítési pont között 33 cm távolsággal. Az orvos a készülék mögött van, és távcsővel tudja megfigyelni, hogy a beteg mozdulatlanul tartja-e a szemét. Ugyanakkor mechanikus karos rendszerrel mozgatja a fényjeleket a félteke perifériájáról a középpont felé. Amint a fénynyomok a páciens számára láthatóvá válnak, jelet ad. Azok a pontok, ahol egy bizonyos fényjelet először érzékelnek, azonos retina érzékenységű pontok. Ezeket a pontokat radiális (sugárszerű) elrendezésben határozzuk meg, és utána összekapcsoljuk. A pontok közötti összekötő vonalat izopternek nevezzük. Ezt követően a fényjelek intenzitása és mérete fokozatosan csökken, így egyre kevésbé érzékelhetők a periférián. Minél alacsonyabb egy pont fényereje, annál központibbé válik az izoptere ehhez a ponthoz, mert a retina fényérzékelése a periféria felé csökken.
  • Statikus perimetria
    • Eszköz (manapság): számítógép által vezérelt kerület.
    • A vizsgázó egy félgömbszerű, de számítógép által vezérelt eszköz közepén tartja a szemét, és rögzít egy központi pontot. A látómező különböző pontjain a számítógép röviden megvilágítja a fényjelet. Ha ezt a páciens regisztrálja, akkor egy gomb megnyomásával jelzi ezt. Ha a fényjel észrevétlen marad, később később ugyanabban a helyen jelenik meg nagyobb fényerővel, míg végül észleli. Ily módon meghatározzák a retina különböző pontjainak ingerküszöbét. Az eredmények szürkeárnyalatos vagy színes nyomtatásként jeleníthetők meg.
  • Combatimetria
    • Eszköz: harci mérő
    • A kampimetria egy régebbi vizsgálati módszer. A beteg rögzít egy pontot a fekete képernyő közepén, látómezőjét fényes ingernyomok előretörésével tesztelik. A modern változat a zajmező kampimetriája. A páciensnek villódzó képet mutatnak, amelynek láttán maguk is érzékelhetik scotomaikat, és ha szükséges, számítógépes egérrel jelölhetik meg őket.
  • Rács Amsler szerint
    • Ez a vizsgálati módszer nagyon egyszerű, a központi scotoma és a metamorphopsia (képtorzulás) kimutatására szolgál. A páciens megnézi a rács központi pontját, és láthatja, hogy vannak-e rések a rácsban (scotomákban) vagy torzulások a vonalakban (metamorphopsiában) azáltal, hogy megnézi az egyenes vonalakat és szükség esetén behúzza őket.

Lehetséges szövődmények

A perimetriával nem várható komplikáció.