A látásélesség az az élesség, amellyel a környezetből származó vizuális benyomás képződik az élőlény retináján és feldolgozódik annak agy. Olyan tényezők, mint a receptor sűrűség, a befogadó mező mérete és a dioptrikus készülék anatómiája egyes esetekben befolyásolja a látásélességet. Makula degeneráció a látásélesség csökkenésének egyik leggyakoribb oka.
Mi a látásélesség?
Az emberi szem anatómiai összetevőit bemutató keresztmetszet. Kattintson a képre a nagyításhoz. A látásélességet a visu orvosi kifejezés ismeri. A kifejezés az orvostudományra utal arra a lehetőségre, amellyel az élőlény a látószervén keresztül képes érzékelni és azonosítani környezete struktúráit. A látásélesség mérhető, és időnként diagnosztikai célokra is felhasználható. A látásélességhez számos más orvosi kifejezés kapcsolódik. A minimális láthatóság minden látható határra vonatkozik. A minimális megkülönböztethetőség az objektum és környezete közötti különbségek kimutathatóságának küszöbe. A minimális elválasztási terület a szomszédos tárgyak szomszédos kontúrjainak elválasztására utal. A minimális legibile az olvasási látásélességre utal. Meg kell különböztetni a látásélességtől. Az élettani látás mellett az olvasásélesség megköveteli a emlékezet amely logikai kapcsolatokat alakít ki a betűk halmazából. A látásélesség elsősorban a befogadó mező nagyságától, az sűrűség retina receptorok és a dioptrikus készülékek. Az objektum textúrája és alakja szintén hatással van a látásélességre.
Funkció és feladat
Az ember látásélessége számos tényezőtől függ. Például a látásélességet befolyásoló egyik tényező a befogadó mező és annak mérete. A központi retina befogadó területei kis retina sejtekből állnak. A perifériás retina nagyobb retinasejtekből áll. A befogadó mező ennek megfelelően nagyobb a retina perifériáján. A fovea centralis-on belül a kúpok összekapcsolódnak a bipoláris sejteken és idegdúc cellák, ami 1: 1 összekapcsolásnak felel meg. Így minden kúp csak egy célsejthez kapcsolódik. A látóélesség a központi látómezőben ideális a befogadó mezők korlátozott mérete miatt. A retina extrafovealis régiójában több rúd vetül egy sejtbe, és a látásélesség ennek megfelelően gyengébb. Nem csak a vizuális receptorok összekapcsolása, hanem azok is sűrűség szerepet játszik a látásélességben. A fovea centralisban és így a retina középső részében a sűrűség a legnagyobb. Az extrafovealis retina régiókban viszont a rudak sűrűsége a legnagyobb. Mivel az optikában egyáltalán nincsenek fotoreceptorok papilla, a látásélesség ezen a területen nulla. Innen ered a neve 'érzéketlenség”. A receptorsűrűség és a térméret tényezőihez hasonlóan a dioptriás készülék minősége és anatómiája is központi szerepet játszik a látásélességben. A szaruhártya szélén lévő sugarak például sokkal erősebben törnek, mint az axiális régióban. Ebben az összefüggésben van beszél gömbös aberráció, amely elmosódott képeket okozhat a retinán. A szem egy inhomogén közegnek felel meg, amely szétszórja a fényt. Ez egy másik oka annak, hogy a tárgyak néha homályosnak tűnhetnek. A vizes humor és az üveges humor mellett a lencse és a szaruhártya befolyásolja azt az élességet, amellyel egy környezeti kép képződik a szem retináján. A szaruhártya függőleges irányban inkább görbült a felületén, mint vízszintesen. Ha a görbület különbsége túl nagy, akkor ezt hívjuk szemtengelyferdülés (a szaruhártya görbülete), amely elmosódott képeket okoz. Bizonyos mértékben a tárgyak és a környezet optikai tulajdonságai is befolyásolják a látásélességet. A kontrasztok mellett a fényerő és a színek relevánsak lehetnek ebben az összefüggésben. Az objektum alakja ugyanannyira befolyásolja a látásélességet. Például a derékszögeket erősebben oldja meg a központi idegrendszer mint a dioptriás készülékben.
Betegségek és rendellenességek
A látásélességnek klinikai jelentősége van elsősorban a látásvizsgálat és az általa diagnosztizálható szembetegségek szempontjából. Például írótáblák használhatók a látásélesség meghatározására. Landolt gyűrűket is használnak. A gyűrűk használatakor az orvos megmutatja a beteg különböző méretű gyűrűit, amelyek mindegyikében hézag van. A páciensnek minden esetben meg kell jelölnie a rés helyét. Az 1-es látásélességű emmetropikus betegek felismernek egy szögperces szélességű rést. Ha a páciens csak a szélességének kétszereséből ismeri fel a rést, a látásélesség 0.5. Az íróasztal módszere némileg eltér. A látásélesség meghatározásának ebben a változatában a beteg számokat vagy betűket olvas fel egy tábláról. Minden szám- vagy betűsort egy bizonyos távolság jelöl. Ha a beteg meg tudja fejteni ezeket a megadott távolságot, akkor a látásélesség 1. Érdekes módon 0.1-es látóélesség általában elegendő ahhoz, hogy az ember a szabadban és erős megvilágításban tájékozódjon. Az olvasáshoz viszont legalább kb. 0.5 látásélességre van szükség. A látásélesség csökkenésével járó látássérülések elsősorban fiziológiásan fordulnak elő időskorban, és gyakran megfelelnek például a makula degenerációjának. A látásélesség radikális csökkenésének okai különbözőek. Például amellett makuláris degeneráció, diabéteszes retinopátia a látásélesség csökkenésének egyik leggyakoribb oka. A látásélesség romlása a retina leválásával is összefüggésbe hozható, a vízesés or glaukóma. Ezenkívül néhány veleszületett szindróma kapcsán a releváns struktúrák genetikailag előre beprogramozott degenerációja következik be, ami a látásélesség elvesztését okozza. Bizonyos körülmények között vizuális AIDS helyreállíthatja a látásélességet.
