Krónikus kismedencei fájdalom szindróma
Krónikus kismedencei fájdalom szindróma olyan rendellenességet ír le, amelyet hosszan tartó fájdalom jellemez a medence régiójában és a hát alsó részén. A betegség 50 éves kor után gyakrabban fordul elő férfiaknál, és formálisan a baktériumok klinikai képéhez tartozik prosztata gyulladás (prosztatagyulladás), még akkor is, ha krónikus oka van kismedencei fájdalom szindróma nem bakteriális fertőzés. Krónikus kismedencei fájdalom - szindróma a kismedencei régióban több mint három hónapja fennálló fájdalom, amely a prosztata.
További különbséget teszünk a krónikus medence gyulladásos és nem gyulladásos formája között fájdalom szindróma. A pontos ok nem ismert, és gyakran nem lehet teljes mértékben megmagyarázni a betegnek. A tünetek azonos néven kismedencei fájdalom, vizelési problémák és az erekciós funkció zavara.
A diagnózist anamnézis alapján állapítják meg az a-val együtt fizikális vizsgálat a medence és vizeletvizsgálat. Ezenkívül az ejakulátum vizsgálható és transzrektális is ultrahang az prosztata végrehajtható. E vizsgálat során szonda alakú ultrahang szondát helyezünk a végbél, ami jobb felbontást eredményez a prosztata. A terápia a tünetek enyhítésére korlátozódik. Többek között gyógyszeres kezelés adható a vizelés kellemetlenségeinek enyhítésére és fájdalomcsillapítók.
Besorolás az ICD szerint
Az ICD (a betegségek nemzetközi statisztikai osztályozása és a kapcsolódó Egészség Problems) a betegségek nemzetközileg alkalmazott osztályozási rendszere. Ez a szabványosítás fontos az egységes diagnózis felállításához. A számlázásnál is meghatározó szerepe van Egészség biztosító társaságok.
A krónikus fájdalom szindróma és altípusait az ICD is felsorolja. Itt különbséget teszünk a klinikai kép pontos háttere és jellemzői szerint. A probléma az, hogy a mentális betegségek nem szerepelnek az ICD-ben.
Azonban, a krónikus fájdalom szindróma gyakran van pszichológiai összetevője. Az is bebizonyosodott, hogy a mentális részvétel a kronifikációban fájdalom meghatározó szerepet játszik a betegség intenzitásában és lefolyásában. Az ICD-t ezért ennek megfelelően kiegészítettük, így felsoroljuk a krónikus fájdalom-szindróma szomatikus (fizikai) és pszichológiai formáit is. Valójában a különféle alpontok még részletesebben is felsorolják, hogy a mentális betegségek előbb jött, majd a testi betegség vagy fordítva. Ezek a pontos megkülönböztetések lehetővé teszik az orvosi diagnosztika és terápia nemzetközi szintű egységesítését.
Osztályozás Gerbershagen szerint
A Gerbershagen-osztályozással a fájdalom időrendje pontosabban kategorizálható. A besorolás öt különböző tengelyt tartalmaz, amelyek mindegyike három szakaszra oszlik. Az 1. szakasz mutatja a legjobb prognózist, míg a 3. stádium a legsúlyosabb fájdalom rendellenességekhez tartozik.
Az első tengely a fájdalom állapotának időbeli lefolyását írja le. Figyelmet fordítanak arra, hogy a fájdalom mindig fennáll-e vagy csak átmeneti, és hogy a fájdalom intenzitása változik-e, vagy a fájdalom folyamatosan azonos intenzitású. Ha a fájdalom különösen súlyos, akkor azt 3. szakasznak nevezik.
Ha a fájdalom csak szakaszos és intenzitása gyenge, akkor azt 1. szakasznak nevezzük. A második tengely a fájdalom lokalizációjával foglalkozik. Ha a beteg egyértelműen hozzárendelheti a fájdalmat egy testrészhez, akkor az 1. stádiumban van.
Diffúz, nem lokalizálható fájdalom az egész testben, a beteget 3. szakasznak nevezik. A harmadik tengely a fájdalomcsillapító gyógyszer bevitelével foglalkozik. Ebben az összefüggésben különös figyelmet fordítanak arra, hogy fennáll-e túladagolás vagy visszaélés a gyógyszerekkel.
Ha ez hosszabb ideig áll fenn, a beteget 3. szakasznak nevezzük. Ha az öngyógyítás helyes és fájdalommal jár, a beteget az 1. szakaszba sorolják. A negyedik tengely leírja, hogy a beteg milyen mértékben orvosi segítséget igényel.
Pontosabban figyelmet fordítanak arra, hogy a beteg szükség esetén rendszeresen felkeresi-e az orvost (gyakran a háziorvost), vagy - általában kétségbeesésből fakadóan - rövid időközönként meglátogat sokféle egészségügyi intézményt. Az első esetben ez Gerbershagen szerint az 1., a másodikban a 3. szakasznak felel meg. Az ötödik és az utolsó tengely a beteg társadalmi környezetével foglalkozik.
Ha ez stabil, vagy csak marginálisan terhelik a problémák, akkor ez az 1. szakasz. Ha a családi szerkezet felbomlott, és a beteg nem integrálódott a szakmai életbe és a társadalomba, akkor ez a 3. szakasz. Összefoglalva: a fájdalom kronifikációjának osztályozása Gebershagen szerint sokdimenziós osztályozási rendszert kínál, amelyből a betegség tünetei és kezelése egyaránt leolvasható. Meg kell azonban jegyezni, hogy a szakaszok közötti határok gyakran elmosódnak, ezért az osztályozás nem mindig pontos.
