Craniocerebrális trauma
Ha egy (általában baleset okozta) sérülés során mind az agycsont, mind a agy érintettek, a szakember beszél a koponya-agyi trauma (SHT). Attól függően, hogy az erőszakos hatás áttörik-e a külsőn agyhártya (dura mater) vagy sem, vagy súlyosabb nyitott SCT, vagy fedett trauma. További különbséget tesznek abban, hogy az erőszak közvetlenül sérti-e a agy (közvetlen károsodás), vagy hogy a sérülés következtében vérzés vagy duzzanat okoz-e szorongást az agyban.
Az SHT-páciens tudatállapotának értékelésétől függően, az úgynevezett Glasgow-val Kóma Skála (GCS), amelynél maximum 15 pont érhető el, a klinikus felméri az SHT súlyosságát. A 13-15 pontos GCS pontszám megfelel az SHT 1. fokozatának (sokk), nincs állandó agy kár várható. A 8-12 pontos GCS-pontszám megfelel az agykonzúciónak (SHT 2. fokozat).
Hosszabb az eszméletlenség és kifejezettebb tünetek, mint a sokk tipikusak. A GCS-skála 8 pontja alatt egy úgynevezett agyi zúzódást jeleznek (SHT 3. fokozat). Annak érdekében, hogy az ebből eredő súlyos agyi sérüléseket legalább részben meg tudja gyógyítani, az érintett gyakran hetekig eszméletlen marad. Az összes agyi funkció teljes helyreállítása lehetséges, de nagyon valószínűtlen.
Fej koponya MRTMRT
A mágneses rezonancia képalkotás koponya, más néven mágneses rezonancia képalkotás, sugárzás nélküli képalkotó eljárás, amelyet az orvostudományban elsősorban a lágyrész szerkezetek felmérésére alkalmaznak. A metódushoz képest, amely szintén metszeti képeket szolgáltat, de röntgensugarakat használ, és mindenekelőtt jobb képeket nyújt a csontos szerkezetekről, az MRI hangosabb, drágább és sokkal hosszabb ideig tart (például 10–30 perc MRI a koponya). Vészhelyzetekben ezért MRI kép a fej általában nincs szükség.
A (lehetséges) betegségekkel kapcsolatos egyéb kérdésekre koponya vagy a koponya belseje, különösen a lágy szövetek esetében, ahol nincs ilyen időnyomás, gyakran MRI-vizsgálat a választott képalkotó módszer. A megnövekedett informatív értéke mellett ez mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy nem használ röntgensugarat vagy más ionizáló (és ezáltal potenciálisan rákkeltő) sugárzást. Mivel azonban a vizsgálat megköveteli, hogy a beteg sok percig mozdulatlanul feküdjön egy nagyon hangos, keskeny csőben, az MRI fej egyesek kellemetlenül érzékelik.
A mágneses rezonancia tomográf gyorsan változó, erős mágneses mezőkkel működik, amelyek a testben főleg a hidrogénmagokat egy irányba orientálják, például egy nagy fésűt. Ha ezek visszaugranak az eredeti beállításukra, akkor egy kis elektromágneses impulzus jön létre és mérhető meg. Attól függően, hogy a szövetben hogyan és mennyi hidrogén van megkötve, ez az úgynevezett rezonanciajel erőssége és késleltetése változik a „fésüléshez”, ami képkontrasztot eredményez.
A jelek súlyától függően a zsírban vagy a vízben gazdag szövet világosnak tűnik a képen. A kontrasztanyag, ebben az esetben gadolinium további vénás beadása tovább növelheti az MRI képsorok információtartalmát. Különösen a daganatos szövetek vagy gyulladásos gócok keresésekor az úgynevezett kiegészítő kontrasztanyag szekvencia felbecsülhetetlen diagnosztikai értékkel bír. Ezért a koponya-MRI gyakori indikációi egy tumoros esemény (például az agy vagy metasztázisok másutt található eredeti daganatból) és gyulladásos folyamat gyanúja (például sclerosis multiplex).
