Kolera

Biliáris hasmenés (görög) A kolera súlyos fertőző betegség, amely elsősorban súlyos hasmenést okoz. A betegséget a Vibrio cholerae váltja ki, egy gram-negatív baktérium, amely fertőzött ivóvíz vagy étel útján átvihető az emberre. A kolera elsősorban azokban az országokban fordul elő, ahol a higiéniai körülmények nem megfelelőek, különösen ott, ahol az élelmiszer, az ivóvíz és a személyes higiénia nem garantált.

Kezelés nélkül a kolera gyorsan halálhoz vezethet, mivel a baktériumok gyorsan megfertőzni a vékonybél, ami rendkívüli elektrolit- és ezáltal vízveszteséget okoz. Még a kolera gyanúját is be kell jelenteni a világnak Egészség Szervezet (WHO). Különösen az olyan népes országokat érinti ez az ország, ahol nincs különválasztás az ivóvíz és a szennyvíz rendszerek között, például Dél-Amerika, Afrika és Délkelet-Ázsia egyes részei.

Esetenként a kórokozókat Németországba viszik be, így itt sem ritkán jelentenek koleraeseteket. Az iparosodott országokból érkező turisták számára a fertőzés kockázata meglehetősen alacsony, mivel a kolera főleg olyan betegeknél fordul elő, akik már betegek és rossz táplálkozási állapotúak. Évente világszerte körülbelül 6 millió eset fordul elő, több mint 100 000 halálesettel.

A kolera valószínűleg Kr. E. 6. század óta ismert. A betegség sokkal később, 1800 körül terjedt el Indiából és terjedt Európába. Eddig 7 kolera járvány volt.

Robert Koch 1883-ban fedezte fel a kolera kórokozót azáltal, hogy kolerában elhunyt betegek vékonybélsejtjeiből tenyésztette. Jelenleg az úgynevezett El-Tor járványról beszélünk, amely 1961 óta terjed Afrikában és Délkelet-Ázsiában, valamint az 1990-es évek óta a dél-amerikai Peruban. 1992-ben a kolera kórokozó új altípusát (szerotípusát) „Bengal” néven írták le, amely különféle súlyosságú járványokhoz vezetett, különösen Ázsiában.

A kolerát a gram-negatív Vibrio cholerae baktérium okozza, amely a szennyezett ivóvízben, élelmiszerekben vagy akár a széklettel szennyezett tenger gyümölcseiben található meg. Ezenkívül az emberek közvetlenül megfertőződhetnek olyan kórokozókkal, amelyeket más hordozók választanak ki a székleten keresztül, bár ez meglehetősen ritka. A fertőzés néhány héttel a fertőzés után még mindig lehetséges, mivel a kórokozók a székletmel még ekkor is kiürülhetnek.

Ezek aztán a szennyvízbe és a talajvízbe kerülnek. A betegség kitöréséhez magas baktériumszám szükséges a vékonybél szükséges. Mivel ezt a számot gyakran nem érik el, a betegség az esetek mintegy 85% -ában tünetmentesen zajlik.

A kolera baktériumok toxint termel, kolera toxint, amely egy bizonyos enzimet aktivál a vékonybél. Ez a vékonybélben lévő bizonyos sószivattyúk aktivitásának csökkenéséhez vezet, és ezáltal a elektrolitok mint például nátrium, kálium és klorid. Mivel ezek elektrolitok hatalmas mennyiségű vizet szívjon a vékonybélbe, a tipikus súlyos hasmenés jelentkezik.

A félelem a gyors kiszáradás (deszikózis) - a rendkívüli, napi 20 literes vízveszteség miatt -, amely kezelése nélkül órákon belül halálhoz vezethet. Az összes trópusi betegség részletes áttekintése megtalálható a cikkben: A trópusi betegségek áttekintése A kolerafertőzés után a betegség csak néhány órás, legfeljebb 5 napos inkubációs periódussal kezdődik - ha elegendő kórokozó található a vékonybélben . Megkülönböztetnek enyhe és súlyos formát.

Míg a könnyű formát - más néven kolerának - gyakran nem lehet megkülönböztetni más enyhe hasmenési betegségektől, a súlyos forma életveszélyes és azonnali kezelést igényel. A kolera hirtelen heves hasmenéssel kezdődik, amely kísérheti hányás és a hasi fájdalom. A hasmenésnek jellegzetes megjelenése van: rizsvíz székletnek hívják őket, mivel a székletet fehér nyálkapelyhek tarkítják, és így hasonlítanak a rizs színére.

A súlyos folyadékvesztés hamarosan akut állapothoz vezet kiszáradás (deszikózis és kiszáradás), amely álló bőrredők, beesett szemgolyók, száraz nyálkahártyák és folyamatosan csökkenő testhőmérséklet révén nyilvánul meg. Továbbá kezelés nélkül a kolera végül keringési elégtelenséghez vezet. A pulzus élesen ellapul, vér csökken a nyomás és az állapot sokk egyidejűleg vese meghibásodás léphet fel.

A szélsőséges veszteség elektrolitok gyakran erőszakos izmokat okoz görcsök és kisiklja az anyagcserét, amíg egy bizonyos ponton a tudatzavarok a eszik előfordulhat. A kolera diagnózisát a tipikus klinikai tünetek alapján állapítják meg, valamint a kórokozó kimutatását az érintett személy székletéből vagy hányásából. A kezelés megkezdése előtt azonban nem tanácsos megvárni, amíg rendelkezésre áll a laboratóriumi eredmény, mivel itt fontos idő veszik el.

Ehelyett, ha kolera gyanúja merül fel, azonnal el kell kezdeni a kezelést, különösen folyadékpótlással. Még a betegség gyanújáról is be kell jelenteni a Világnak Egészség A WHO szervezetet és a bakteriológust be kell hívni. A laboratóriumba szállítás során ügyelni kell a minták nedves tartására, mivel a kórokozók érzékenyek a szárazságra.

Ha a diagnózis pozitív, az ívelt és mozgékony baktériumok tömegekben figyelhető meg a mikroszkópos mintában. Általában a kolera baktériumok két különböző alcsoportját (szerotípusát) lehet megkülönböztetni: az O1-et és az O139-et, mindkettőt ugyanúgy kezeljük. Ha kolera gyanúja merül fel, elengedhetetlen az azonnali elszigetelés egy szobában és a kezelés azonnali megkezdése.

Először is meg kell orvosolni a folyadék- és elektrolitveszteséget, hogy megakadályozzuk az olyan szövődményeket, mint a keringés és veseelégtelenség. Gyors és elegendő helyettesítés esetén a halálozás jelentősen csökkenthető. A folyadékpótláshoz mind ivó, mind infúziós oldatok állnak rendelkezésre.

Általában az infúziós oldatok előnyösebbek, de ezek gyakran nem állnak rendelkezésre elegendő mennyiségben, különösen a harmadik világ országaiban. A WHO ezért ajánlást adott ki egy ivóoldat keverésére. Ez főleg közönséges sóból áll (nátrium klorid) és vízben oldott glükóz, valamint egyéb elektrolitok, mint pl kálium.

A glükózt azért adják hozzá, mert nátrium felszívódik a sejtekbe a belekben lévő glükózzal együtt. A nátrium vizet von magával, így csökken a folyadékveszteség. A folyadék mellett egyensúly, antibiotikumot adnak be, amely elpusztítja a baktériumokat, de nem járul hozzá jelentősen a betegség lefolyásának javításához.

Csak a fertőzőképesség időtartamát rövidíti meg a gyógyszer. Kinolon vagy makolid készítményeket alkalmaznak. Az elsődleges prioritásnak az ivóvíz megfelelő higiéniájának kell lennie.

Ha nem garantálható a higiéniailag tiszta ivóvízellátás, akkor a vizet szűrni vagy forralni kell. Az olyan ételeket, mint a gyümölcs, csak hámozva szabad fogyasztani. Ezenkívül a fertőzött személyeket lehetőleg egyágyas helyiségekben kell karanténba helyezni, hogy megakadályozzák a további fertőzéseket.

Aktív oltás lehetséges. Ez azt jelenti, hogy megölt kolera baktériumokat adnak be az immunizálás elérése érdekében. Az elpusztult baktériumok már nem képesek kiváltani a betegséget.

Az oltás azonban nem nyújt teljes védelmet, és Németországban még nem hagyták jóvá. A védelem három és hat hónap, legfeljebb két évig tart. Az oltás általában nem ajánlott a veszélyeztetett területekre utazó turisták számára.

Jelenleg azonban arról folynak a viták, hogy az oltás hatékony-e a baktérium toxint képző Escherichia coli (ETEC) által okozott sokkal gyakoribb utazási hasmenés ellen is. Ezenkívül egyes országokban kötelező az oltás az országba való belépés előtt. Élő oltás is jelenleg a piacon van. A vakcinát orálisan adják be kétszeres oltásként. Fontos azonban megjegyezni, hogy még nem találtak olyan oltást, amely megvédene az O 139 típusú kolera ellen.