Kis varangy: Alkalmazások, kezelések, egészségügyi előnyök

A kis varangy (Chaenorhinum mínusz) manapság ritkán használt gyógynövény, amely az útifű családba tartozik. Feltűnő növényként Közép-Európában mezőkön, útszéleken vagy kavicsgödrökben található meg. Többnyire önporzás útján szaporodik.

A kisebb varangy előfordulása és termesztése.

A legújabb genetikai vizsgálatok szerint a kis varangy a Plantaginaceae növénycsaládhoz és a Chaenorhinum nemzetséghez rendelhető. Hosszú ideig gyanú merült fel a barnagyökér-családdal (Scrophulariaceae) kapcsolatban. A kis varangy egyéves lágyszárú növényként jelenik meg, növekedési magassága 5-40 centiméter. Általában a növény eléri a 10-25 centiméteres magasságot. A gyógynövénynek ritka szára van, ellentétes levelekkel az alsó részén, és váltakozó levelekkel tovább feljebb. A szárlevelek szárúak vagy szármentesek. Ennek a növénynek a virágzási ideje júniustól szeptemberig tart. Virágai fehér-lilák, sárga szájízzel. Késő őszig a magok a ben lévő virágokból fejlődnek ki kapszula. Nagyon sokszor a szaporodás önmegporzással történik. A magokat elsősorban a szél terjeszti. Tudományos nevekkel a kis varangyot Chaenorhinum mínusznak is nevezik. Más köznyelvi nevek kevésbé oráns vagy gyakori len száj. Az önporzás következtében számos, kisebb varangyos növény klán alakult ki, amelyek kissé eltérõ tulajdonságokkal rendelkeznek egymástól. A kis varangyosnak hét párja van kromoszómák. Fő terjesztés terület Dél- és Közép-Európa. De megtalálható a Brit-szigeteken és Svédországban is. Szétszóródással elterjedt Észak-Amerikában is. Németországban annak terjesztés terület főleg délen van. Északon azonban egyes helyszínek is felfedezhetők. A növény nagyon igénytelen és a gyenge, meszes talajt kedveli. Az apró varangyos len gyakran megtalálható az út mentén, a mezőkben gyomként, kavicsgödrök vagy vasúti töltések mentén. Nem szabad azonban összetéveszteni az igazi varangyból. Ez utóbbi szintén az útifű családba tartozik, de a kisebb varangyokkal ellentétben a lenmag nemzetségéhez tartozik. A kis varangyosra a három alfajt ismertetjük:

  • Chaenorhinum mínusz subsp. anatolicum
  • Chaenorhinum mínusz subsp. mínusz
  • Chaenorhinum mínusz subsp. idaeum

Hatás és alkalmazás

Útifűként a kis varangy különféle másodlagos összetevőket tartalmaz, amelyek táplálékvédelemként szolgálják a növényt, különösen a rovarok ellen. Ezek iridoidok és iridoid glikozidok. A Chaenorhinum mínusz olyan összetevőket tartalmaz, mint antirrhinosidok, 0-metilorantin, chaenorpinok, efedradinok, chaenorrhinosides, orantin vagy prunasin. Az iridoidok vagy az iridoid glikozidok keserűek íz és vélhetően elriasztják a ragadozókat a növény elfogyasztásától. A legtöbb esetben a keserű íz már elrettentő. Ha azonban ezek az anyagok belépnek a emésztőrendszer a növényevő állatok közül az iridoidok denaturáló hatással vannak a fehérjék az élelmiszer-cellulózban és a szervezet saját fehérjéin a belekben. Ez egyrészt csökkenti az étel felhasználhatóságát, másrészt károsítja a bélfalat, ami emésztési rendellenességekhez, illetve rovarlárvák esetén halálhoz vezet. Az iridoid glikozidok szintén fel vannak osztva a szőlőcukor monomer és az iridoid speciális emésztési úton enzimek sok állatban, így ezek a vegyületek táplálékellenes szerként is működnek. Ezenkívül az összetevők antimikrobiális aktivitással is rendelkeznek baktériumok és gombák. Az iridoidok élettani hatása a hashajtó a kis varangyoshatás hatása. Emiatt a növényt ma is használják a hashajtó. A virágzó gyógynövényt erre a célra használják. Összegyűjtése után kötegelt és szárított levegős és árnyékos helyen. Tea felhasználásra készíthető. Két teáskanál szárított gyógynövényt főzünk forralással víz egyenlő egy csésze tartalmával. Tíz percnyi főzés után a teát leszűrhetjük és apró kortyokban megihatjuk. Van egy enyhe hashajtó hatás. A Chaenorhinum mínusznak azonban ma kevés jelentősége van gyógynövényként a különféle összetevők tisztázatlan hatása miatt. A növény alkalmanként leírt teljesítménynövelő hatása még nem bizonyított. Ellenkező esetben a kis varangy népszerű a határokon és a sziklakertekben történő vetésben. Nagyon jól szolgálhat réskitöltőként más növények között. A magokat közvetlenül a helyszínen lehet vetni. Mivel a növény nagyon igénytelen, nincs különösebb gondozás intézkedések szükségesek. Csak annyit kell megjegyezni, hogy a helyszínnek a lehető legnaposabbnak, homokosnak vagy kövesnek kell lennie, és nem szabad vizesednie.

Fontosság az egészség, a kezelés és a megelőzés szempontjából.

A Chaenorhinum mínusz jelentőségét az orvosi területen még nem határozták meg egyértelműen. Ennek a növénynek a teájának hashajtó hatása azonban bebizonyosodott, és a hatásmód az iridoidoknak nevezett anyagcsoportnak köszönhető. Összességében azonban nagyon keveset tudunk az összetevők lehetséges mellékhatásairól és veszélyeiről. Egyértelmű ellenjavallatok vannak jelen máj betegségek, terhesség vagy laktáció alatt. Mellékhatásként bizonyos esetekben észlelési zavarokat észleltek egészséges egyéneknél is. Ezért inkább vannak ajánlások a Chaenorhinum mínusz gyógynövényként történő alkalmazása ellen. Az enyhe hashajtó hatás mellett egyértelműen izzasztó hatást figyeltek meg. Korábban a kis varangyot gyakran használták teljesítménynövelésre. A gyakran gyanított teljesítménynövelő hatás azonban, amint már említettük, szintén nem volt megerősíthető. A kis lenmag sok olyan összetevőt tartalmaz, amelyek hatása napjainkban még mindig ismeretlen. Összességében tehát a Chaenorhinum mínusz gyógynövény jelentősége nagyon alacsony.