Kezelés
Terápia fájdalom a térdízület terület függ a kiváltó októl. Ha a betegség konzervatív módon kezelhető (nem műtéti úton), fájdalom-gátló gyógyszerek tabletta formájában (pl diclofenac, ibuprofen) vagy kenőcsként (Voltaren, a diklofenak hatóanyagot tartalmazza) segít az akut fázisban. A térd lehűtése gyakran segít a sérülésekben, míg más betegségek, például az osteoarthritis esetében a meleget általában kellemesebbnek tartják. A betegségtől függően ideiglenes teljes vagy részleges immobilizáció vagy a térdízület ortózis formájában szükség lehet.
A javallatok magukban foglalják a szalagos készülék vagy a meniszkusz sérüléseit. A legtöbb betegség vagy sérülés esetén azonban a térdet nem szabad túl sokáig megkímélni, hogy gyorsan - szükség esetén fizioterápiás irányítás mellett - újra gyakorolni lehessen. A cipőbetétek és a kötszerek szintén hasznosak lehetnek mankó.
A fizioterápia mellett a fizikoterápiát is alkalmazzák a konzervatív kezelésben. Többek között működik ultrahang valamint váltakozó és egyenáramú. Ez javulást eredményez vér keringés, a gyulladásos folyamatok gátlása és a kikapcsolódás feszült izomterületek.
A térdkárosodás invazív terápiás módszerei közé tartozik a térd arthroscopy és a műtét. Artroszkópiás gyakran elsősorban diagnosztikai célokat szolgál, de lehetővé teszi olyan eljárások végrehajtását is, mint pl porcogó simítás vagy bizonyos szerkezetek eltávolítása. Nyílt műtétet alkalmaznak például szalagok pótlására, a csontok rossz helyzetének korrigálására vagy mesterséges beillesztésére térdízület.
A térdízülethez számos különféle kötés alkalmazható, amelyek a panasz vagy sérülés típusától függenek. Az elülső térd számára fájdalom, kötszerek, amelyek rögzítik a térdkalács speciális módon gyakran hasznosak. Ha csak a térdkalács problémás, a patella kötszer is elegendő lehet. Ha a fájdalom izmos vagy szalagszerkezetek okozzák, akkor nagyobb kötést kell választani.
Diagnózis
A térdízület területén fellépő fájdalomnak számos oka lehet. Ennek megfelelően tartós fájdalom esetén orvoshoz - általában ortopéd sebészhez - kell fordulni, hogy az ok végére jusson. A diagnózis mindig a beteggel folytatott interjúval kezdődik (anamnézis).
Fontos kérdés például a térdfájdalom esetén, hogy hol található pontosan, mikor jelent meg először, hogy állandó vagy csak bizonyos helyzetekben van-e, csak stressz alatt vagy nyugalmi állapotban jelentkezik-e, sugárzik-e a fájdalom? , hogy volt-e trauma a beteg történetében, aktív-e a beteg a sportban, és ha igen, milyen sportot űz, milyen szakmát gyakorol a beteg, érzi-e a beteg az instabilitás érzését és mi történt eddig terápiásan kipróbálták, például fájdalomcsillapító gyógyszereket szedett. Következik a fizikális vizsgálat. Itt az orvosnak először csak meg kell vizsgálnia, azaz meg kell néznie a térdet.
Figyelmet kell fordítani a helytelen elhelyezésre, bőrpírra, térdduzzanat és a véraláfutás, valamint a járás mintázata. A vizsgálat következik. A vizsgálatot körültekintően kell kezdeni, és ha lehetséges, nem közvetlenül a legfájdalmasabb ponton, mivel ez súlyosan korlátozhatja a beteg együttműködési hajlandóságát.
A térdvizsgálatra számos teszt tartozik, amelyeket saját nevükkel neveznek el, és pontosabban meg tudják különböztetni a probléma helyét. Eleinte a mozgástartományt mindig a nulla-nulla módszer szerint kell végrehajtani, hogy kiderüljön, van-e mozgáskorlátozás. Ezután konkrétabb vizsgálatokat, például Steinmann 1, Steinmann 2, Apley és Payr végezhetünk, ha károsodnak a homorú-domború lencse vagy az első és hátsó fiókot gyanítják, ha a keresztszalag gyanúsítható.
Az anamnézis és a klinikai vizsgálat befejezése után a vizsgáztatónak már sok esetben gyanúja merül fel, és a további eljárást ehhez a gyanúhoz igazíthatja. A feltételezett októl függően a következő vizsgálatok következhetnek: vér minta annak kiderítésére, hogy ez gyulladásos folyamat lehet-e röntgen a csontos szerkezetek felméréséhez metszeti képvizsgálat (általában mágneses rezonancia képalkotás = A térdízület MRI-je) a térdízület területén található lágyrész, szalagok és meniscusok pontos értékeléséhez. Tágabb értelemben a minimálisan invazív diagnosztikai eljárások közé tartozik a térdízület szúrás folyadékképződés esetén és arthroscopy, mindkettő pontosabb információt nyújthat a fájdalom okáról.
Az artroszkópiában a térdízület vizsgálata mellett szükség esetén ugyanabban az eljárásban is lehet beavatkozni. A diagnózist tehát a beteg alapján állapítják meg kórtörténet klinikai vizsgálat, képalkotó eljárásokkal, a minimálisan invazív műtétig. Minden beteg esetében külön-külön kell mérlegelni, hogy mely vizsgálatok hasznosak és melyek elkerülhetők. Az kórtörténet klinikai vizsgálatot azonban kivétel nélkül minden betegnek meg kell adni.
