Mivel a citosztatikus gyógyszerek (sejt-) toxikus gyógyszerek, amelyek hatékonyan károsítják a daganatot, ugyanakkor közben az egészséges sejtekre is hatással vannak kemoterápiás kezelésidőt kell hagyni a felépülésre. Ezért kemoterápiás kezelés nem minden nap adják, mint sok más gyógyszert, hanem úgynevezett ciklusokban. Ez azt jelenti, hogy a citosztatikus gyógyszereket bizonyos időközönként adják, de a közöttük lévő időközönként a testnek ideje van a regenerálódásra.
Természetesen a daganatnak is van ideje felépülni, de ez nem képes erre ugyanúgy, mint a normál sejtek. Így mikor kemoterápiás kezelés adnak be, egyre több tumorsejtet próbálnak meghalni, mint amennyit vissza tudnak nőni a gyógyulási szakaszban. Az, hogy pontosan hogyan választják meg az időintervallumokat (a kezelési sémát), betegenként változik.
A legtöbb esetben azonban a páciens legalább 2 cikluson megy keresztül, mielőtt a döntő sikerek (a daganat méretének csökkenése (képalkotó eljárásokkal diagnosztizálva, például CT, MRT) vagy a tünetek javulása) kimutatható. A citosztatikus gyógyszerek adagolása általában a testfelszínen alapul, ráadásul hozzá kell igazodni a máj és a vese értékek. A tirozin-kináz inhibitorok szintén a kemoterápiás gyógyszerek csoportjába tartoznak.
A klasszikus kemoterápiás gyógyszerekkel ellentétben azonban a tirozin-kináz gátlók specifikusan hatnak, és így kevesebb mellékhatást okoznak. A kemoterápiát általában kórházban hajtják végre. Erre azért van szükség, mert a beteget állandó orvosi megfigyelés alatt kell tartani.
Az orvosnak biztosnak kell lennie abban, hogy a kemoterápia nem okoz váratlan mellékhatásokat. Ha a beteg általában jó feltétel, a kemoterápiát ambuláns módon, úgynevezett nappali rendelőben adhatja át néhány órára, majd ismét hazamehet. Azonban gyakran fontos, hogy a betegek hosszabb ideig maradjanak kórházban (fekvőbetegként veszik fel őket).
Ez egyrészt lehetővé teszi a betegek számára, hogy a kemoterápia beadása előtt további infúziókat kapjanak, amelyeknek jobban fel kell készülniük a vesére, hogy gyorsabban ki tudják választani a toxikus citosztatikus gyógyszereket (ezt „előzetes öntözésnek” hívják). Másrészt lehetősége van rendszeresen ellenőrizni vese függvény és egyéb fontos paraméterek a vér a betegek közül. Ez vér a kemoterápia előtt is elvégzik az ellenőrzést.
Ha nem minden fontos érték rendben van (például a fehér vér sejtek (leukociták)), a kemoterápiát el kell halasztani. A citosztatikus gyógyszerek kétféle módon adhatók be: Az úgynevezett bolust a ér, amelyben az anyag megnövekedett mennyisége gyorsan (1-10 perc) bejut a szervezetbe. Itt az anyag nagy koncentrációja rövid idő alatt eljut a testben.
Végül meg kell említeni azt is hányinger a gyógyszert gyakran megelőző intézkedésként (profilaktikusan) adják a kemoterápiával párhuzamosan vagy azt megelőzően. - A legtöbb esetben az alkalmazás intravénás: az orvosnak muszáj szúrás a ér a karba, és helyezzen be egy hozzáférést (katétert). Alternatív megoldás az úgynevezett portrendszer, amelyben általában állandó katétert helyeznek a ér alatt a kulcscsont (subclavia véna), amely egy kis dobozhoz kapcsolódik, amelyet a bőr alá helyeznek.
Ez a kis doboz kívülről könnyen elérhető. Ily módon az állandó fájdalmas szúrás elkerülhető a vénában. Mivel az infúzió csak lassan juthat be a vénába, az eljárás több órát vesz igénybe.
Túl gyors beadása esetén a test túlzottan megterhelődik, és így elkerülhető károsodáshoz vezet. Alig érzed a kemo infúziót futás beléd. Ha azonban fájdalom akutan fordul elő a karban vagy bárhol máshol, azonnal értesíteni kell az orvost, mivel ezt azonnal ki kell vizsgálni.
- Szájon át történő alkalmazás: tabletták szedését jelenti. Ez az eljárás azonban csak néhány anyag esetében alkalmazható. Bár elvette száj, a gyógyszer hatóanyagai is a vérbe kerülnek, ezért szisztémás hatást fejtenek ki. Természetesen a módszer előnye, hogy a betegek elkerülik az intravénás beadás hosszú és fájdalmas folyamatát.
