Kelátterápia: kezelés, hatások és kockázatok

Kelátterápia a szervezet méregtelenítésére szolgál akut és súlyos krónikus nehézfém-mérgezés esetén. Ez a módszer azonban ellentmondásos a kisebb mérgezéseknél és a érelmeszesedés.

Mi az a kelátterápia?

Kelátterápia a szervezet méregtelenítésére szolgál akut és súlyos krónikus nehézfém-mérgezés esetén. Kelátterápia az eltávolításra használt módszer nehéz fémek a testből. Ahogy a neve is mutatja, ez az eljárás magában foglalja az úgynevezett kelátképző szerek alkalmazását. A kelátképző szerek fémionokkal kombinálódva komplexeket képeznek, amelyeket aztán ki lehet öblíteni a testből. Akut mérgezések esetén mérgező központok állnak rendelkezésre ezen anyagok protokoll által engedélyezett használatához. A krónikus nehézfémmérgezéseket a környezeti orvosok és a Német Klinikai Fém Toxikológiai Társaság tagjai kelátképző szerek segítségével kezelik, és ennek megfelelően rögzítik. Az eljárás nagyon hatékony akut vagy súlyos krónikus nehézfém-mérgezés esetén. Más kérelmek meglehetősen ellentmondásosak, sőt az orvosok elutasítják őket. Számos természetgyógyászati ​​gyakorlatban azonban ezt az eljárást alkalmazzák a terápia vagy olyan betegségek megelőzése, amelyeket állítólag nehézfém-mérgezések okoznak. Ezekben az alkalmazásokban nincs bizonyíték a kelátképzés hatékonyságára terápia még biztosított.

Funkció, hatás és célok

Ma kelát terápia a test súlyos mérgezésével alkalmazzák nehéz fémek. Ez egy nagyon hatékony módszer a szervezet méregtelenítésére. Ebben a folyamatban a komplexképző szereket oldatban adják be orálisan vagy infúzió formájában. A toxicitás nehéz fémek annak köszönhető, hogy képesek komplexeket alkotni a létfontosságúakkal enzimek. Ennek eredményeként ezek enzimek már nem állnak a szervezet rendelkezésére, ami az anyagcsere folyamatok jelentős zavaraihoz vezet. Itt lépnek játékba a kelátképző szerek, amelyek versengenek a enzimek hogy komplexeket képezzen nehézfémekkel. A kelátképző szerek közé tartozik az EDTA (etilén-diamin-tetraecetsav), a DMSA (dimerkaptoszukrinsav) vagy a DMPS (dimerkaptopropán-szulfonsav). Ezek az anyagok egyenként több funkcionális csoportot tartalmaznak, amelyekkel meg tudnak kötődni egy fémionhoz. Ennek során befogják az iont úgy, hogy az képezze a keletkező komplex vegyület középpontját. Ez a komplex, mint független vegyület víz-oldékony és könnyen kiürülhet a testből. Az EDTA különösen stabil komplexeket képez az réz, nikkel, vasaló or kobalt ionok. De szintén higany, vezet és a kalcium alkotnak komplexeket az ETDA-val. A DMSA hatékonynak bizonyult a vezet, higany és a arzén. Az adatok egyelőre nem elegendőek krónikus nehézfémmérgezésekben történő alkalmazásához. A DMSA krónikus mérgezésében azonban jó tapasztalatokat szereztek vezet in gyermekkor. A DMPS kelátképzőt (dimerkaptopropánszulfonsav) Dimaval vagy Unithiol márkanév alatt ólommal való mérgezésre használják, higany, arzén, arany, bizmut, antimon és króm. Nem alkalmas a vasaló, kadmium, tallium és a szelén mérgezés. A nehézfém-mérgezésen kívül a kelátot súlyos betegség esetén is alkalmazzák réz tárolási betegség, Wilson-kór. Ebben a genetikai betegségben réz az ételből a szervezet nem tudja megfelelően feldolgozni. Rézlerakódások fordulnak elő a különféle szervekben, különösen a máj, szem és központi idegrendszer. Ez a betegség ezért súlyos rézmérgezés, amely végzetes lehet. Kelátterápiával kombinálva más terápiás eljárásokkal, Wilson-kór jól kezelhető.

Kockázatok, mellékhatások és veszélyek

A természetgyógyászati ​​gyakorlatokban a kelátterápiát gyakran alkalmazzák nemcsak akut és súlyos krónikus nehézfém-mérgezés esetén, hanem más olyan betegségek esetén is, amelyekről azt gondolják, hogy enyhe nehézfém-expozíció következményei. Ezek a hatások azonban tudományosan nem bizonyítottak. Éppen ellenkezőleg, ezeket a kérelmeket sok orvosi szakember elutasítja. Például azt mondják, hogy a kelátképző szerek megakadályozhatják a különféle betegségeket, mint pl rák, érelmeszesedés, reuma, Alzheimer-kór betegség, látásromlás, pikkelysömör or osteoarthritis.Az elképzelés itt az, hogy a test mindig ki van téve alacsonynak koncentráció nehézfémek, például az ipari és közúti forgalom okozta finom porszennyezés révén. A nehézfémek állítólag akkor felelősek a szabad gyökök képződéséért, amelyek elősegíthetik vagy kiválthatják ezeket a betegségeket. Abban az esetben érelmeszesedés, közvetlen befolyása kalcium még megvitatták. Mivel azonban kalcium a komplexképző szerek is képesek feltartóztatni, a kelátterápiának segítenie kell az arteriosclerosis kialakulásának megelőzését. Kimutatták azonban, hogy a kalcium egyáltalán nem releváns az érelmeszesedés kialakulásában. Ennek az elméletnek még az eredeti híveinek is el kellett ismerniük ezt. Annak érdekében, hogy igazolni lehessen a kelátképző szerek alkalmazását az arteriosclerosis megelőzésében és kezelésében, antioxidáns hatása most hangsúlyos. Tanulmányok azonban kimutatták, hogy a kelátterápia alkalmazása nincs hatással a Egészség és nem alkalmas a degeneratív betegségek megelőzésére. Állítólag általában javulás Egészség vagy egybeeséseken alapultak, vagy a placebo hatás. Ezekben az esetekben a kelátterápia legjobb esetben sem hatékony. Rosszabb azonban, hogy a kelátképző szerek nem tudnak különbséget tenni a káros fémek és a természetes között ásványok nélkülözhetetlen az élethez. Ha a kelátterápiát csak a degeneratív betegségek megelőzésére vagy kezelésére alkalmazzák, az végül ásványi anyaghiányhoz is vezethet. A terápia felhasználói még az ellenjavallatokra is rámutatnak szív kudarc, súlyos vese és a máj diszfunkció, tüdő betegség vagy demencia. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a kezelést mindig ásványi anyag helyettesítéssel kombinálják. Ez azonban nem változtatja meg hatékonyságát ebben az alkalmazásban. Ezzel szemben azonban a kelátterápia mindig a leghatékonyabb módszer nehézfém-expozíció esetén.