Kardiogén sokk (CS; szinonimák: kardiális sokk; kardiorespirációs összeomlás; szív- és érrendszeri sokk; ICD-10-GM R57.0: kardiogén sokk) a szivattyú meghibásodása okozta sokk egyik formája szív. Ennek eredményeként a szív már nem tudja biztosítani a szükséges szívteljesítményt (CV).
Hemodinamikailag („folyadékmechanika vér"), sokk tartós szisztolés vérnyomás <80 Hgmm vagy artériás átlag <60 Hgmm.
A kardiogén sokk (CS) leggyakoribb kiváltói a miokardiális infarktusban (MI; szív támadás) (= infarktushoz kapcsolódó kardiogén sokk; IkS) marad szívelégtelenség (a bal szív elégtelen pumpáló kapacitása) (78.5%), mitrális regurgitáció (a szív képtelensége) mitrális szelep hogy bezárkózzon a bal pitvar és a bal kamra/ szívkamra) (6.9%), kamrai septumrepedés (akut miokardiális infarktus súlyos szövődménye) (3.9%), jobb szívelégtelenség (a jobb szív nem megfelelő pumpálása) (2.8%), szívtamponád (folyadék felhalmozódása a szívben) szívburok) (1.4%) és egyéb (6.7%).
A miokardiális infarktus megelőzésére az „infarktushoz kapcsolódó kardiogén sokk” diagnózisát a klinikai tünetek és a nem invazív hemodinamikai mérések alapján kell felállítani.
A szívizominfarktus (MI) prevalenciája (betegség előfordulása) kardiogén sokkkal (CS) körülbelül 10%.
A lefolyás és a prognózis a kardiogén sokk súlyosságától függ. Az 5-10-ös összes szívinfarktusos beteg 1975-2005% -a szenvedett kardiogén sokkot akutan vagy az első napokban, amelynek következtében 50-80% -a meghalt. Ma a kórházba felvett akut ST-szegmens elevációs myocardialis infarktusban (STEMI) szenvedő betegeknél a letalitás (a halálozás a betegségben szenvedők teljes számához viszonyítva) csak 10%. Azonban a szívizominfarktusban (MI) kardiogén sokk (CS), amely együttesen fordul elő az esetek körülbelül 10% -ában, a letalitás még mindig nagyon magas, 50%.
