A kötés a születés érzelmi lezárása. Az anya és a baba szoros kapcsolata különösen fontos a csecsemő egészséges érzelmi fejlődéséhez. Az anya szívverése döntő jel, amely enyhít feszültség és érzelmi stabilitást teremt a csecsemőben.
Mi a kötés?
A kötés a születés érzelmi lezárása. Az anya és a baba szoros kapcsolata különösen fontos a csecsemő egészséges érzelmi fejlődéséhez. A kötés (kötődési elmélet) egy pszichológiai elmélet, amelyet már az 1940-es években fejlesztettek ki a gyermekek pszichiáter John Bowlby, James Robertson pszichoanalitikus és Mary Ainsworth pszichológus. A tudósok érzelmi szempontokból vették figyelembe a korai anya-gyermek kapcsolatot, ami addig nem volt általános. Ma ez az elmélet általánosan elfogadott. Csak a hetvenes években terjedt el a kötődéselmélet Németországban és Európa többi részén. Azon a feltételezésen alapul, hogy az embereknek veleszületett igényük van szoros és érzelmileg intenzív kapcsolatok kialakítására embertársaikkal. A kötõdésben az anyához való közelség a legfontosabb. Az anya és a gyermek közötti korai érzelmi kötődés fontosságának ismerete alapján az újszülött szövődménymentes szülés után közvetlenül az anya hasára kerül. Anya és gyermeke, valamint a szülésnél jelen lévő apa továbbra is hormonkibocsátás hatása alatt áll. A három érintett fél most lassítja a működésüket szív arány és lélegző és alacsonyabb az érzése fájdalom. Ezekben a pillanatokban van a szeretet és a kötő hormon oxitocin legnagyobb hatása van.
Funkció és feladat
Mivel a csecsemő a születés után már nincs a születési gyógyszerek hatása alatt, érzelmek széles skálájával reagál. A szülők azonnal kommunikálnak gyermekükkel, intuitív módon elérik a derű állapotát és intenzíven foglalkoznak az újszülöttel. A baba érdeklődő, örömteli, meglepett és talán kényelmetlen. Az intenzíven tapasztalt „bőr a bőrön ”szakasz a tényleges kötés, amelynek legalább két órán át kell tartania. Az idő döntő fontosságú az újszülött későbbi kötődési képessége szempontjából. A kötés elősegíti az anya, apa és gyermek közötti bizalmat. Ezért a szülőknek képesnek kell lenniük arra, hogy közvetlenül születésük után zavartalanul legyenek együtt gyermekükkel, és ezt követeljék. A csecsemők világszerte nagyon hasonlóan viselkednek születésük után. Meleget, védelmet, figyelmet és biztonságot keresnek. Mivel a csecsemők nem tudnak vigyázni magukra, meg kell találniuk a gondozókat, akik a lehető leggyorsabban vigyáznak rájuk. Általános szabály, hogy ezek a szülők. Most kezdődik a kötési szakasz, amelyben kialakul az érzelmi kötelék a szülők és a gyermek között. Körülbelül 10 perccel a születés után a baba kinyitja a szemét, ösztönösen kereső mozdulatokat végez és érzékeli a szag a szülők. Körülbelül egy óra múlva elkezd szopni a mellen. Az anya is lágyabbá és szeretetteljesebbé válik a hormon hatása alatt. Ugyanabban az időben, oxitocin elősegíti összehúzódások az méh és a placenta. A vérzési hajlam is csökken. Amikor a csecsemők az anyjukon fekszenek gyomor, mellkas vagy karok az első két órában, rendkívül ritkán sírnak. Bőr az apa és a baba közötti kapcsolat ugyanolyan fontos és erősíti kapcsolatukat. Összességében az egész élet első éve döntő fontosságú a baba érzelmi stabilitása szempontjából. Ez idő alatt az ölelés és a barátságos szemkontaktus rendkívül fontos. Ezek a korai tapasztalatok a babával együtt alakítják az apa érzelmi kifejező képességét is, amelyből az egész család profitál. A ragasztás, átvitt értelemben, érzelmi ragasztóként viselkedik. Ha hiányzik, a gyermekek később érzelmi nehézségeket mutatnak.
Betegségek és betegségek
A csecsemő a biztonságérzetét elsősorban abból fejleszti, hogy megtapasztalja, hogyan reagálnak a szülők az igényeire. A csecsemő testbeszéden keresztül fejezi ki érzéseit. A szülőknek meg kell tanulniuk ezt helyesen értelmezni. A legfontosabb az első napokban az bőr kapcsolatba lépni. A bőrön keresztül a szülők és a gyerekek megjegyzik egymás illatát, és a melegség biztonságérzetet közvetít a csecsemőben. A kapcsolat intenzitása a szülő és a gyermek közötti intimitástól függ. A fizikai közelség fontos az egész élet első évében, és csak állandó kapcsolattartással, a szülőkkel erősíthető meg tanulás hogy átérezzék gyermeküket. Azok a személyek, akiknél hiányzott a kötés, később olyan viselkedést mutatnak, mint a kötődésben lévő csecsemők. A tanulmányok azt mutatták, hogy azokat a gyermekeket, akiket nem az gyomor közvetlenül a születés után nyugtalanabbak voltak. Ezzel szemben a biztonságosan rögzített csecsemők később nagyobb érdeklődést mutattak a környezetük iránt, kiegyensúlyozottabbak voltak és kevésbé féltek az új dolgoktól. Az első lenyomatfázis zavara befolyásolhatja a baba érzelmi állapotát egyensúly és az összetartozás érzése. Ha lehetséges, kerülni kell a szülők és az újszülött közötti különválást, mert a csecsemő a szétválasztást erőszakként éli meg, érzelmi szorongást, elhagyást és reménytelenséget érez. Az a tapasztalat, hogy nem válaszolnak egzisztenciális szükségleteire, csalódást, alacsony önértéket, fájdalom és agresszió a későbbi életben. Ez kifejezheti magát a felnőtt életben a boldogtalan kapcsolatokban, a kirekesztettség érzésében és az általános elégedetlenségben. Ennek ellenére a szülőket nem szabad elhalasztani, ha például egy akut betegség megakadályozza őket abban, hogy azonnal kapcsolatba lépjenek a babával. Míg a kötés érzelmi irányt szab, addig nincs kőbe vésve. Később is mindig vannak lehetőségek arra, hogy a babával való kapcsolatot szorossá és érzelmessé tegyék.
