Képalkotás: kezelés, hatások és kockázatok

A képalkotó eljárás a generikus kifejezés az orvostudomány különböző látszólagos diagnosztikai módszereire. A gyakran használt képalkotó módszerek Röntgen és a ultrahang diagnózist.

Mi a képalkotó eljárás?

A képalkotó eljárás a generikus kifejezés az orvostudomány különböző látszólagos diagnosztikai módszereire. A gyakran használt képalkotó módszerek Röntgen és a ultrahang diagnózis. Szinte az összes orvosi szakterületen különféle látszólagos képalkotó módszereket alkalmaznak a beteg szerveinek és szövetszerkezeteinek képalkotására. Az így kapott két- vagy háromdimenziós képek fontos információkat nyújtanak a betegségek diagnosztizálásához. Ezért lehetetlen elképzelni a mai orvostudományt a diagnosztikai képalkotó eljárások nélkül.

Funkció, hatás és célok

Már 1895-ben röntgensugárzás, nagy energiájú elektromágneses sugárzás, Wilhelm Conrad Röntgen fedezte fel, és azóta is használják a betegségek diagnosztizálásában. Ma, radiológia fontos szerepet játszik, különösen a traumagyógyászatban és a tüdő betegségek. Egy ún Röntgen cső szolgál sugárforrásként a röntgensugarakban. A sugárzás elhagyja a röntgengépet, és eléri a röntgenfilmet, vagy modernebb röntgenfelvételnél röntgenraktárt vagy elektronikus érzékelőket. Itt készül a tényleges röntgenkép. A páciens a röntgengép és a röntgenfilm között áll. A röntgensugarak megütik a páciens testét, és különböző mértékben felszívódnak ott, a kérdéses szövet jellegétől függően. A sugárzásnak az a része, amely behatolt a testbe, és nem szívódott fel, eltalálja a röntgenfilmet. A különböző szintek abszorpció, és ezáltal a röntgenfilmen megjelenő árnyékok és megvilágítások lehetővé teszik a test felépítésének képalkotását. Például a röntgensűrűségű szövetek, például a csont, csak kis mennyiségű sugárzást engednek át. A röntgenfilm csak kissé megfeketedett, és a csontok a röntgenképen világosnak tűnnek. A betegeknek gyakran kontrasztanyagokat adnak a röntgen előtt. Ez lehetővé teszi olyan struktúrák láthatóvá tételét, amelyeket egyébként nehéz lenne körülhatárolni. A modern röntgen eljárás az számítógépes tomográfia. Ebben a képalkotó eljárásban a testet rétegenként röntgenfelvétellel végzik. Ezután a számítógép létrehoz egy keresztmetszeti képet a testről. Kontrasztanyagokat itt is használnak értelmesebb kép biztosításához. Fontos alkalmazási területe számítógépes tomográfia a neurológiai diagnosztika. Így a CT-t gyanított tumor, agyi-agyi sérülés vagy ütés. Számítógépes tomográfia keresésére is használják metasztázisok ismert esetekben rák. Egy másik képalkotó technika az mágneses rezonancia képalkotás, más néven nukleáris spin vagy röviden MRI. Az MRI lehetővé teszi a szeletenkénti képalkotást is, de nem használ ionizáló sugárzást erre a célra; ehelyett a nukleáris mágneses rezonancia elvén alapszik. Az alapja mágneses rezonancia képalkotás az atommagok spinje páratlan számú protonnal vagy neutronnal. Ezek az atommagok egymástól függetlenül forognak, és így megvan az úgynevezett spinjük. Ez a fizikai tulajdonság mágnesessé teszi őket. Normál állapotban ezek a pörgetések rendezetlen módon vannak jelen. Ha azonban az MRI-ben erős mágneses mezőt alkalmazunk, akkor az összes atommag párhuzamosan illeszkedik. A rövid rádiófrekvenciás impulzusok megzavarják az atommagok igazodását. Amikor visszatérnek eredeti állapotukba, az atommagok elektromágneses hullámokat bocsátanak ki, amelyeket speciális érzékelők regisztrálnak. Ezekből az elektromágneses hullámokból a számítógép elemezhető képet hoz létre, amely rétegenként mutatja a test szerkezetét. Az MRI-t elsősorban a központi idegrendszeri rendellenességek diagnosztizálására használják. Ultrahang a diagnosztika, más néven szonográfia, azon a tényen alapul, hogy az ultrahangot részben felszívja, részben pedig az emberi szövet tükrözi. Az ultrahanghullámokat egy jelátalakító generálja és rövid időközönként vagy folyamatos hangként továbbítja. A zavaró levegő elkerülése érdekében hidak, transzmissziós közegként gélt használunk. A szövetek által visszatükrözött hanghullámokat ismét visszhangként veszi fel az átalakító. A képet az ultrahangos készülék további elektronikus feldolgozása hozza létre. A szonográfiát diagnosztikai eszközként használják elsősorban pajzsmirigy-rendellenességek, hasi panaszok és a szív. Az ultrahangot terhesgondozásra is használják. Az ultrahang nem eredményez sugárzást. Ezenkívül a vizsgálat fájdalommentes. A szonográfia egyik változata a Doppler-módszer. Itt az ultrahangos szonda folyamatosan hullámokat bocsát ki. Ha ezek a hullámok eltalálják a mozgó felületeket, például a vér sejt, a hullámok visszatükröződnek. Amikor az átvitt és visszavert hullámok ütköznek, hang keletkezik. Ezt az erősítés teszi hallhatóvá. A Doppler-módszert alkalmazzák például közben terhesség. Az eljárást a gyermek szívverésének monitorozására használják. A Doppler ultrahangot az érgyógyászatban is használják az artériák vagy vénák áramlási viszonyainak tesztelésére.

Kockázatok, mellékhatások és veszélyek

A test számára a röntgen a legkárosabb képalkotó eljárás. Sugárzási dózis radiológia elég alacsonyak, de rövidebb időn belül károsodást okozhatnak, különösen ismételt röntgensugarak esetén. Körülbelül az év másfél százaléka rák állítólag a röntgendiagnosztika sugárterhelésének tudható be. Egy tanulmány a folyóiratbanRák”Számolt be arról, hogy a szerződés megkötésének kockázata a agy a daganatot nagymértékben növeli a fogorvosnál végzett rendszeres röntgenvizsgálatok. Gyermekeknél az a agy a daganat a fogászati ​​röntgendiagnosztika miatt akár ötszörösére is megnőtt. A tudósok egyetértenek abban, hogy a röntgenvizsgálatokat, beleértve a számítógépes tomográfiát is, a szükséges minimumra kell csökkenteni. Erre a célra Németországban bevezették a röntgenútlevelet. A páciens összes röntgenvizsgálatát itt rögzítjük az értelmetlen és ismétlődő vizsgálatok elkerülése érdekében. A röntgensugarak abszolút ellenjavallt terhes nőknél, mivel károsíthatják a születendő gyermeket. Mágneses rezonancia képalkotás és az ultrahang nem használ sugárzást, ezért jól tolerálhatónak tekintik őket.