Az izomtónus az izomkészülék eredendő feszültsége. Nyugalmi állapotban az izmok valamilyen eredendő feszültséget és ellenállást mutatnak a külső ingerekkel szemben, más néven pihenőhangnak. Az izomtónus zavarai csökkent vagy fokozott feszültségként jelentkeznek.
Mi az izomtónus?
Az izomtónus az izomkészülék eredendő feszültsége. Nyugalmi állapotban az izmok bizonyos fokú eredendő feszültséget mutatnak. A test izmai bizonyos fokú feszültséget mutatnak. A feszültségnek ezt a fokát tonusnak vagy izomtónusnak is nevezik. A feszültséget a szövetek viszkoelasztikus tulajdonságai és a központi részről érkező ingerek okozzák idegrendszer. Nyugalmi állapotban is az izmok bizonyos fokú tónusúak, más néven nyugalmi vagy bazális izomtónusok. Az orvostudomány megkülönbözteti a passzív izomtónust az aktív izomtónustól. A passzív izomtónust az anyag tulajdonságai, az anatómiai szövetszerkezetek, izom rost összetétele és anatómiai elhelyezkedése. Ezenkívül az extracelluláris és intracelluláris folyadéküregek töltési állapota is befolyásolja a passzív tónust. Ugyanez vonatkozik a vér áramlás és oxigén az ellátás, valamint a hőmérséklet, a típusa feszültség és a mértéke fáradtság az izom. Neurofiziológiailag az izomtónus általában aktív tónusra utal. A passzív tónustól eltérően az aktív méretet az izmok beidegződése és a szenzomotoros program határozza meg. A hosszan tartó és fájdalmas izomtónust feszültségnek is nevezzük. A reflex hangot viszont a neurológusok akaratlan feszültségként értik a motoros egységek keretein belül.
Funkció és feladat
A csontváz izomtónusát az egymást követő termeli összehúzódások az egyes izomrostokból. A váltakozó összehúzódási mozgások lehetővé teszik a feszültség bizonyos szintjének fenntartását nyugalmi állapotban is. A simaizomsejtek viszont tartósan összehúzódnak, és ezáltal izomtónust generálnak. A nyugalmi hang arra az erőre vonatkozik, amellyel egy izom szembeszáll egy alkalmazott erővel. Ez nem maguknak az izmoknak köszönhető, hanem az izom reflexíveinek afferens és efferens rostjai vezérlik. Ezek a reflexívek idegi folyamatok, amelyek kiváltják a test reflexjét - ebben az esetben a feszültséget. A csontvázizomzat izomtónusával az izom-csontrendszer aktív része. Ez az izomzat képes összehúzódni és kikapcsolódás és így eleve elképzelhetővé teszi a mozgásokat. Az emberek csak az izomtónus révén képesek mozdulni. Izomtónus nélkül az ember erőfeszítések nélkül nem is képes fenntartani saját testtartását. Se állni, se ülni nem lehet az illető számára. Az izomtónus különös szerepet játszik az összehangolt és finom motoros mozgásokban is. Ahhoz, hogy az izomzat elvégezhesse sok feladatát és fenntartsa az ehhez szükséges izomtónust, sok energiára van szüksége. A test energiáját tekintve egyensúly, még az alapvető izomtónus is a teljes energiaigény körülbelül negyedét teszi ki. Aktív mozgások során az energiaigény még jobban megnő. A fogyókúrázók és a sportolók ismerik ezt az összefüggést. Minél több izom tömeg az embernek annál több kalória he égések még nyugalomban is. Ez a jelenség az egyes izomrendszerek alapvető izomtónusával függ össze. Minél több izom, annál nagyobb az energiaátalakulás is. Az izomépítés tehát a szokásos program része azoknak, akik fogyni akarnak. Többek között a hőt a melléktermékként állítják elő energia anyagcserét az izmok. Ebben az összefüggésben az alapvető izomtónus még fontos szerepet játszik a saját testhőjének fenntartásában is.
Betegségek és betegségek
A zavart izomtónust a neurológusok izomdystóniának is nevezik. Az izom ilyen disztóniája fokozott feszültségként, de csökkent tónusként is megnyilvánulhat. Teljesen elveszett hangnem van jelen például a bénulásban. Ezt a klinikai képet petyhüdtnek is nevezik [[bénulás | bénulás. Minden motor idegek testrész nem működik a petyhüdt bénulás során. Ettől meg kell különböztetni a parézist. Ez is bénító jelenség. Ezt a jelenséget azonban nem teljes meghibásodás kíséri, hanem a motor részleges meghibásodása idegek bizonyos végtagok. A parézist okozhatja idegrendszer rendellenességek, ingerületátviteli rendellenességek vagy maguk az izmok. Gyakran az alapvető izomtónus nagyrészt érintetlen marad. A bénulás az érintett pusztulásából származik idegek vagy akár a piramis idegpályák megszakadása a gerincvelő. A bénulás során az izomtónus nem marad fenn. A bénulás mellett az izmos hipotónia csökkent izomtónust is okozhat. Ez a jelenség az alaphang csökkenését okozza, de nem szünteti meg. Például, ha egy láb befolyásolja, az orvos a bénulás tünetei ellenére továbbra is bármely helyzetbe helyezheti a beteg lábát. Hypotensio eredményeként fordulhat elő ütés- vagy traumával kapcsolatos kisagyi vérzés. A hipotónia a gyulladásos autoimmun betegségben is elképzelhető sclerosis multiplex, amely hatással lehet a motor mindkét útjára gerincvelő és a kisagy. A kórosan megnövekedett izomtónus jelenségeit meg kell különböztetni a csökkent izomtónus miatti panaszoktól. Az ilyen jelenségek megnyilvánulhatnak például görcsösség vagy merevség. Merevségében az izomfeszültség olyan nagy, hogy a végtag megmerevedik. Ha például a kar érintett, akkor alig hajlítható meg. Fokozott izomellenállás van a külső hatásokkal szemben. Görcsösségmásrészt fokozott feszültségre utal, amely a végtagokat természetellenes testtartásokba kényszeríti. Görcsösség általában petyhüdt bénulásból ered. Ezek a petyhüdt bénulások viszont általában a központi károsodásához kapcsolódnak idegrendszer.
