Az izomorsók olyan érzékszervek, amelyek a proprioceptor csoporthoz tartoznak, és érzékelik a vázizmok nyújtásának és változásának állapotát, és a generált jeleket eljuttatják a gyors afferens Ia idegrostokhoz. Az izomorsóknak efferens idegi kapcsolataik is vannak, amelyek szabályozzák érzékenységüket. A gammaorsó hurokján keresztül az izomorsók az izomhossz és a kapcsolódó izom szabályozására is szolgálnak összehúzódások.
Mi az izomorsó?
Az izomorsók a vázizmok nyújtásának állapotának érzékelőiként a proprioreceptorok csoportjába tartoznak, amelyek segítségével az egyes végtagok és a test helyzetéről kép alakul ki a megfelelő agy központok. Ugyanakkor a helyzetképet és az izomorsókat a tudatos és tudattalan mozgások vezérléséhez használják - ideértve az izmok vezérlését is reflex. Az izomorsók érzékelőként arányos és differenciális tulajdonságokkal rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy észlelik az egyes izmok statikus nyújtási állapotát és a nyújtásuk dinamikus változásának sebességét, és afferens Ia idegrostokon keresztül továbbítják azokat, amelyeknek a vezetési sebessége az emberi testben a legnagyobb. A gyakoriság terjesztés Az egyes csontvázizmok izomorsóinak mértéke az izom finom vagy bruttó motoros irányítási képességeit méri. Például a négyfejű (Musculus quadriceps femoris), amely a láb az elülső részéhez rögzített extensor comb, 500-1,000 izomorsója van. Beágyazódnak a vázizomzat izomrostjai közé, párhuzamosan az izomrostok orientációjával, és elérik az 1-3 milliméteres hosszúságot.
Anatómia és felépítés
Az izomorsók magját öt-tíz harántcsíkolt intrafusális izomrostból álló köteg alkotja, és egy kötőszöveti hüvely. Az intrafuse izomrostok kizárólag az izomorsókban találhatók. Megkülönböztető jellemzőjük, hogy mindkét végén kontraktilisak, azaz aktívak, míg középső szakaszuk kiterjeszthető és passzívan alkalmazkodik a vázizom nyújtási állapotához. Az izomorsók passzív középső része magzacskarostokból és magláncszálakból áll. Amikor az izom összehúzódik, az izomorsó is rövidül. A magzsák rostjai kissé kidudorodnak, ami az izomorsó központi részének megvastagodását okozza. A változás dinamikájának megragadása érdekében a magzacskarostokat kizárólag gyorsan vezető afferens Ia idegrostok tekercselik, amelyek reagálnak a vastagság bármilyen változására. Az izom statikusabb nyújtási állapotát érzékelő maglánc-szálak szintén kapcsolódnak az Ia idegrostokhoz, de másodlagos beidegzésként a II. Osztályú afferens szálakhoz is kapcsolódnak. A II. Osztályú szálak érzékenysége alacsonyabb, és az impulzusokat lassabban vezetik, mint az Ia szálakat. Az intrafuzális izomrostok két kontraktilis terminálja efferens gamma neuronokhoz kapcsolódik, amelyeken keresztül az izomorsók érzékenysége és az izomösszehúzódás célpontja vezérelhető.
Funkció és feladatok
Az izomorsók egyszerre végeznek több feladatot és funkciót a durva és finom motoros mozgások összehangolására, a statikus testhelyzetek kialakítására és fenntartására, valamint az egyes vázizmok védelmére a túlfeszítésektől. Az izomorsók tehát egy összetett vezérlő és szabályozó rendszer részét képezik. Az összehangolt mozgás megköveteli, hogy bizonyos izmok előre meghatározott statikus nyújtási állapotot vegyenek fel, vagy egy előre meghatározott dinamikus változást kövessenek a nyújtási állapotban. A motor központjai agy elvégezheti ezeket a feladatokat, mert az izomorsók egyszerre látják el az érzékelő passzív funkcióját és az izom célpontjának aktív szerepét. Az intrafusális izomrostok összehúzódó termináljain keresztül az izomorsók követhetik és alkalmazkodhatnak az izmok megfelelő nyújtási állapotához, vagy előállíthatják az izom alapjelét. Az izom hosszát megfelelő összehúzódási parancsok változtatják meg úgy, hogy 0-potenciál keletkezzen az izomorsóhoz viszonyítva. Ebben az esetben az izom alkalmazkodik az izomorsóhoz, és nem fordítva. Az izmok túlfeszítése elleni védelmi funkciójuk teljesítéséhez az izomorsók átveszik az akaratlan nyújtás irányítását reflex. Amint egy izom nyújtási állapota meghaladja egy bizonyos küszöbértéket, amelyet az izomorsók észlelnek, ez egy akaratlan összehúzódási jelet vált ki az érintett izom számára, amelyet az izomorsók is irányítanak. Az ilyen összehúzódási reflex tipikus példája a patellaris ínreflex. Rövid ütés a reflex kalapáccsal a patella ínre a térdkalács röviden jelzi a négyfejű, ami az összehúzódási reflexhez vezet, mint az alsó láb akaratlan rángatózást hajt végre az irányába lábhosszabbítás.
Betegségek
Az izomorsókat kifejezetten érintő független morfológiai betegségek nem ismertek. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy az izomorsók olyan speciális izomrostok, amelyek hajlamosak követni az izmok betegségeit, amelyekbe beágyazódtak. Az első és legfontosabb az izomsorvadások, amelyeket az izmok nem megfelelő használata okoz. A megfelelő izom visszaszorul az alulteljesítés következtében, és ezzel párhuzamosan az izomorsók is visszafejlődnek. Az izomsorvadást gyakran idegi betegségek vagy a megfelelő motoros idegsejtek sérülése okozza, amelyekből az izom már nem képes impulzusokat kapni. A neurogenikusan kiváltott izomsorvadás például izomsorvadásos laterális szklerózis (ALS). Ez a motor nem gyógyítható degeneratív betegsége idegrendszer. Egy másik ritka betegség gerinc izom atrófia, amelyet a motor fokozatosan progresszív elvesztése okoz idegek az elülső szarvában gerincvelő. Számos olyan betegség, amely az izomorsók intrafusális izomrostjainak motorvégződéseiben változásokat eredményez, szintén neurológiai rendellenességeknek és betegségeknek köszönhető. A harcolások között keresztkötés van Alzheimer-kór betegség és az izomorsók működése. Berlini kutatók egy csoportja megállapította, hogy a béta-szekretáz enzim, amelyet a káros fehérje lerakódásokért felelősek Alzheimer-kór, nyilvánvalóan fontos az izomorsók funkcionális hatékonysága szempontjából, ezért az enzim elnyomása az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél várhatóan szintén okozhat összehangolás rendellenességek a mozgásban.
