Húgycső szindrómában - köznyelven irritábilisnak nevezik hólyag - (szinonimák: Frekvencia-sürgősségi szindróma; hiperaktív hólyag; hiperreflexív hólyag; hiperreflexív húgyhólyag; ingerlékeny hólyag; menopauzás irritábilis hólyag; pszichoszomatikus húgycső szindróma; irritábilis hólyag szindróma; húgycső fájdalom szindróma; húgycső szindróma (angolul urethral fájdalom szindróma; vegetatív ingerlékeny hólyag szindróma; ICD-10 N32.8: A vizelet egyéb meghatározott betegségei hólyag) ingerlékeny feltétel a húgyhólyagból, amelyben nem lehet kiváltó okot találni. Általában a kontinencia fennmarad.
Mivel a vizelet nem veszik el, ingerlékeny hólyag hiperaktív hólyagszáraznak (OAB dry) is nevezik.
A társított tüneteket tekintve az urethralis szindróma a krónikus egyik lehetséges megnyilvánulása kismedencei fájdalom szindróma (CPPS). Az „Urológiai Európai Szövetség” (EAU) jelenlegi iránymutatásai a krónikus tematikus komplexumhoz vannak rendelve kismedencei fájdalom.
Az angol-amerikai irodalomban ingerlékeny hólyag húgycső szindróma kifejezés alatt jelenik meg.
Nemi arány: az irritábilis hólyag szinte kizárólag nőknél fordul elő.
Gyakorisági csúcs: a betegség főleg az élet 3. és 5. évtizede között fordul elő.
A prevalencia (betegség előfordulása) a 13.9 év feletti korcsoportban (Európában és Kanadában) 40%.
Etetés és prognózis: Az úgynevezett irritábilis hólyagban (urethralis szindróma) szenvedő betegek gyakran csak több éves szenvedés után kerülnek urológiai ellátásba. Mivel az irritábilis hólyag etiológiája (oka) ismeretlen, a legkülönbözőbb módszerek, például a hólyag /medencefenék képzés vagy akár pszichológiai tanácsadás jöhet szóba. Még akkor is, ha farmakoterápiát (gyógyszeres kezelést) alkalmaznak, a tünetek javulásához hosszú időre (esetleg több hétre) van szükség.
