Inzulin felszabadítás
Inzulin a szervezet által elindított különféle ingerek szabadítják fel. Valószínűleg a szöveti hormon felszabadulásának legfontosabb ingere a vér cukorszint. Körülbelül 5 mmol / l glükózszinttől a a hasnyálmirigy elkezd váladékozni inzulin.
Ezen kívül különféle aminosavak, szabad zsírsavak és még néhány más hormonok indukál inzulin kiadás. Különösen a hormonok a gasztrin, a szekretin, a GIP és a GLP-1 erősen stimulálja a sejteket a hasnyálmirigy. A hormon tényleges felszabadulása a véráramba egy bizonyos ciklust követ, még akkor is, ha vér magas a cukorszint.
Körülbelül három-hat percenként szabadul fel az inzulin. Közvetlenül étkezés után az inzulin szekréciója kétfázisú (2 fázisú) mintát követ. Körülbelül három-öt perccel az étkezés után az első hormonrész kiválasztódik.
Az első szekréciós szakasz körülbelül 10 percig tart. Ezt követi egy szünet, amelyben a vér ismét kimutatják a cukorszintet. Ha a vér glükózszintje még mindig túl magas, akkor egy második szekréciós szakasz következik, amely addig tart, amíg a cukorkoncentráció el nem éri a normális értéket.
Az első szakaszban főként a tárolt inzulin szabadul fel, míg a második intervallumban a hormon újonnan képződött mennyiségei szabadulnak fel. A tényleges felszabadulási mechanizmust egy cukormolekula behatolása váltja ki a béta sejtekbe. Miután a glükóz egy speciális transzporteren (úgynevezett GLUT-2 transzporteren) keresztül bejutott a sejtbe, az egyes részekre oszlik.
Ezen anyagcsere-folyamat során valószínűleg a legfontosabb energiahordozó, az ATP keletkezik. Egy specifikus ATP receptorhoz kötődve a kálium az ionok ezután redukálódnak. Ennek eredményeként megváltozik a sejtmembránok töltése (szakkifejezés: depolarizáció).
Ez viszont feszültségfüggő nyíláshoz vezet kalcium csatornákon keresztül, és a sejt belsejében a kalciumtartalom meredeken emelkedik. Ez nőtt kalcium a koncentráció az inzulinnal töltött vezikulák felszabadulásának tényleges jele. A test saját inzulin hormonja fontos összetevője a vércukor szabályozó rendszer. A vérben oldott glükóz (cukor) szabályozását két hírvivő anyag végzi, amelyek a vércukor koncentráció jelenleg jelen van.
Az inzulin mellett glükagon, egy másik hormon termelődik a hasnyálmirigy, szintén hozzájárul ehhez a szabályozáshoz. Míg az inzulin különféle mechanizmusokkal képes csökkenteni a vércukorszintet, glükagon képes növelni. A glukagon ezért az inzulin antagonistája.
E két fő szabályozó mellett az hormonok Többek között az adrenalin és a kortizol is befolyásolja vércukor. A proteohormon vércukorszint-csökkentő hatása elsősorban a vérplazmából és a szöveti folyadékból a különböző szövetek belsejébe (például izomsejtekbe vagy máj). A szövetekben a cukor úgynevezett glikogén formájában tárolható, vagy a glikolízis néven ismert metabolikus útvonalon azonnal energiává alakítható.
A vércukorszint szabályozása mellett az inzulin hormon befolyásolja a zsír és aminosav anyagcserét, és részt vesz a kálium egyensúly. Az inzulin szekréciójának vagy a specifikus receptorokhoz való képződésének problémái ezért jelentős hatással lehetnek az egész szervezetre. Olyan betegségek, mint pl cukorbetegség mellitus, hiperinzulinizmus, inzulinómák, inzulinrezisztencia és az úgynevezett metabolikus szindróma mind az inzulin hibás szabályozásán alapulnak egyensúly.
A cukorbetegek inzulinhiányban szenvednek, így a glükóz (cukor) nehezen juttatható be a sejtekbe. Ez a szállítás csak akkor lehetséges, ha a vércukorszint megemelkedik. A zsírsejtekben a glükóz hiánya miatt felépülnek a ketontestek, amelyek anyagcserezavarokat okozhatnak (ketoacidotikus eszik). Az inuslin kiválasztódik a hasnyálmirigyből az alapvető anyagcsere fenntartása és az étkezés során is.
A sorozat összes cikke:
