A hajlítás az emberi mozgásszervi rendszer egyik fő mozgása. A gerincben és sok végtagban fordul elő ízületek.
Mi a hajlítás?
Mint sok anatómiai kifejezés, a flexió kifejezés is latinból származik, és az egyben hajlítást írja le ízületek vagy ízületi láncok, például a gerincben. Mint sok anatómiai kifejezés, a flexió kifejezés is latinból származik, és a hajlítást egyben írja le ízületek vagy ízületi láncok. A meghatározás egy analitikai rendszer segítségével történik, amely a mozgásokat egy képzeletbeli testsíkban és egy képzeletbeli tengely körüli sorrendjük alapján írja le. A hajlítás és az ellenkező irányú mozgás, meghosszabbítás az úgynevezett szagittális síkban, a test felé keresztirányban és az ízületi fejeken átmenő forgástengely körül zajlik. A legtöbb esetben a hajlítást az jellemzi, hogy a mozgás során a csontok érintettek közelebb kerülnek egymáshoz, így csökken a szög. A gerinc kivételével a hajlítás szinte minden végtagi ízületben előfordul. A karban a váll, a könyök és csukló ízületek, valamint a ujj ízületek. Ban,-ben láb, hasonló a helyzet. A hajlítás a csípőben, a térdben és boka ízületek, valamint a lábujjak ízületeiben. A fenti minta szerinti leírás nem mindig egyértelmű. Ezért a nagyobb egyértelműség érdekében kiegészítéseket adtak a nevekhez a csukló és a boka a mozgás irányát meghatározó ízületek. A lábánál akkor beszélünk a talpi hajlításról, a tenyér hajlításáról.
Funkció és feladat
A hajlítás számos funkcionális mozgásban vesz részt, amelyek fontosak a mindennapi, foglalkozási és atlétikai tevékenységek szempontjából. Ban,-ben vállízület, a kar emelésének fontos eleme, különösen előrefelé. Ez magában foglalja a sok sportágban történő mozgatásokat, valamint a felső munka során végzett emelést és fogást. A könyökhajlítás fontos funkció, ha nehéz terheket emelünk, vagy ételt vagy italt viszünk a száj. Kéznél erős izomhajlítási aktivitás lép fel ökölcsukódás során, amelyhez minden hajlítóra szükség van. A gyaloglás során minden olyan ízület részt vesz a lengésben, amely hajlításként működik láb fázis. A comb előre húzódik felfelé a csípőizület és az alsó láb hátrafelé felfelé húzódik a térdízület. Minél gyorsabban hajtják végre ezeket a mozgásokat, például sprintelés közben, annál nagyobb a mozgástartomány mindkét ízületben. Különösen a láb közbeni emelés kezdetén futás és járáshoz a bokák is szükségesek. A boka az ízületet aktívan a talpi hajlításba taszítják, aminek következtében a sarok felemelkedik. Ezt követően a lábujjhajlítók hajlító tevékenysége miatt az egész láb leereszkedik a talajról. Alapvetően a lábujjak ugyanolyan funkcionális képességekkel bírnak, mint az ujjak, a legtöbb embernél csak atrófálódnak, mert hajlító funkciójukat már nem használják olyan aktívan. A tárgyak lábujjakkal való megfogása, fogása és vezetése azonban gyakorlással teljesen lehetséges. A gerinc meghajlítására akkor van szükség, ha előre hajolunk lefelé, például azért, hogy valamit felvegyünk, vagy lehajolt helyzetben dolgozzunk. A teljes mozgás az egyes komponensek összegzéséből adódik. Mindegyik csigolyaízületben kis hajlító mozgás megy végbe, és mindegyikük összeadva a mozgás teljes tartományát eredményezi. A hajlítás számos atlétikai tevékenységben is részt vesz. Tornában vagy magas merülésben, például bukfenc közben, harcművészetekben az ügyes gurítás során, röplabdában és kézilabdában a labda eltalálása közben vagy után.
Betegségek és betegségek
Mint az emberi test minden mozgása, a hajlítást két alapvető tényező is negatívan befolyásolhatja. Vagy a mozgást végző izmok meggyengültek vagy meghibásodnak sérülés vagy betegség miatt, vagy a mozgástartomány sérül a kötőszövetekben megnövekedett ellenállás következtében. Tipikus sérülések, amelyek vezet a csökkent izomaktivitás, és ezáltal a csökkent hajlítás törzsek, izom rost könnyek és izomrepedések, de csonttörések is. A sérülés helyének védelme és elkerülése érdekében fájdalom, a test kikapcsolja az izomaktivitást, és a mozgás már nem vagy csak korlátozott mértékben történik. Ha bármilyen okból kifolyólag a lehetséges mozgástartományokat már nem használják hosszabb ideig, kötőszöveti az izomban és körülötte lévő struktúrák összetapadnak és korlátozzák a mobilitást és a hajlítást. Az ilyen folyamatokat kiváltó tipikus folyamatok a csont immobilizációja vakolat vagy más intézkedések, hanem degeneratív változások is, mint pl osteoarthritis. A gerincben herniált lemezek, amelyek nyomást gyakorolnak a kilépésre idegek gyakran vezet a mozgás ideiglenes merevségére, lumbágó. Ebben a fázisban semmilyen mozgás nem lehetséges, még a hajlítás is blokkolva van. Ha a végrehajtó izmokat, a hajlítókat nem látják el idegimpulzusok, akkor már nem tudnak működni, és a kapcsolódó mozgás nem hajtható végre. Ez gyakran olyan betegségek és sérülések következménye, amelyekben a idegek hogy a hajlítók ellátása sérült. A következmény a kapcsolódó izmok teljes vagy hiányos bénulása. A sérülés tipikus mechanizmusa az kétoldali bénulás, amelyben a gerincvelő megszakad. Az ellátási terület alatt lévő összes izom meghibásodik. Számos idegrendszeri betegség károsodott izomműködést eredményez, és ezáltal csökkent mozgástartományt. Az egyik példa erre izomsorvadásos laterális szklerózis, súlyos, de szerencsére ritka betegség, amely a teljes csontizomzat folyamatos bénulását okozza. Az érintett emberek a betegség előrehaladtával már nem tudnak semmilyen mozgást, hajlítást, kiterjesztést vagy más módon végrehajtani.