Jelzés | Echokardiográfia

Jelzés

Az echokardiográfia - számos betegség diagnosztizálására használják szív, valamint részben a szíven kívüli betegségek szupportív diagnosztizálására. Mivel echokardiográfia nagyon értelmes és olcsó eljárás, amely országszerte elérhető, az echokardiográfiát nagyon gyakran alkalmazzák. Ezenkívül alacsony kockázatú eljárásról van szó, amely nem túl megterhelő a beteg számára.

Általános indikációk a echokardiográfia (TTE vagy TEE) a tünetek előfordulását jelzi szív betegség, például légszomj, fájdalom vagy szívdobogás. Az echokardiográfiát akkor is elvégzik, ha veleszületett szív gyanú merül fel, vagy egy már ismert veleszületett állapot ellenőrzése szívhiba. Továbbá echokardiográfia is elvégezhető a diagnosztizálásához a szívroham vagy szívroham bekövetkezése után.

Az echokardiográfiát olyan szembetűnő szívzörejben szenvedő betegeknél is el kell végezni, akiknél felmerül a szívbillentyű betegség gyanúja. Azokat a betegeket, akik szívbillentyű-betegség miatt szívbillentyű-protézist kaptak, echokardiográfiával is megvizsgálják a sikeres pótlás dokumentálása érdekében. Az echokardiográfia jelzéseket is adhat szívritmus zavar. További jelzés a gyulladásos szívbetegség gyanúja (pl endokarditisz).

Ezenkívül az echokardiográfia kimutathatja a trombusokat (vér vérrögök) és nagyon ritkán daganatok a szívben. Továbbá a szívburok, amely körülveszi a szívizmot, fontos jelzés. Ezek tartalmazzák pericardialis effúzió - folyadék felhalmozódása a szívizom és a szívburok) És szívburokgyulladás (a szívburok gyulladása).

A transzesophagealis echokardiográfiában (TEE) különösen a szíven kívüli további struktúrák, mint pl az aorta, értékelhető. Ezért itt további jelzés merül fel, a kórosan megváltozott aorta gyanúja. Az echokardiográfia (TTE vagy TEE) másik indikációja a tüdő, például tüdő embólia vagy pulmonalis összeomlás (légmell).

Tüdőben embóliaEgy vér alvadék blokkolja a hajók vezet a tüdő, aminek következtében a vér visszaáll a szív elé. Ez látható az echokardiográfiában, ezért korán felismerhető. Különösen a stressz echokardiográfiában („stressz visszhang”) a szívizom keringési rendellenessége, azaz a szívkoszorúér gyanúja (CHD) a leggyakoribb javallat.

Az echokardiográfia különféle formái mellett, mint például a transthoracalis echokardiográfia (TTE), a transzesophagealis echokardiográfia (TEE) és a stressz visszhangja, számos más eljárás áll rendelkezésre a szív vizsgálatára, amelyek mind a szívbetegség kezdeti indikációit nyújthatják. Ezen vizsgálatok egy része az echokardiográfia elvégzése előtt történik. Ha a beteg szívbetegségre utaló tünetekkel érkezik az orvoshoz, akkor először az orvos részletes interjút készít a pácienssel (anamnézis).

Az orvos többek között a beteg pontos tüneteiről kérdez (pl. Légszomj, fájdalom, szívdobogás) és hogy a beteg vagy családja ismeri-e már a szívbetegségeket. A legtöbb esetben a kórtörténet követi a fizikális vizsgálat. Ez magában foglalja a ruházat alapos vizsgálatát mellkas (ellenőrzés), a pulzus tapintása (tapintás) és a szív hallgatása sztetoszkóppal (auscultation).

Az auskultáció például jelezheti a szívbillentyű betegségét (rendellenes szívzörej) vagy szívelégtelenség (puha szívhangok). Ezt általában egy elektrokardiogram (EKG), amely felhasználható a gyanús megállapítások megerősítésére vagy kiküszöbölésére az fizikális vizsgálat. Az elektrokardiográfiában (EKG) hat vagy tizenkét elektród van rögzítve a pácienshez mellkas hogy rögzítse a szív elektromos aktivitását.

Az echokardiográfiához hasonlóan a szív elektromos aktivitása nyugalmi állapotban vagy stressz alatt rögzíthető a stressz EKG részeként. Ezenkívül lehetőség van hosszú távú echokardiográfia elvégzésére, például bizonyos szívritmuszavarok gyanúja esetén (hosszú távú EKG) 24 órán keresztül. Az elektrokardiográfia segítségével szívfrekvencia, a szívritmus vagy a gerjesztés terjedése a szívizomon keresztül értékelhető, és ezáltal információt nyújt a különböző betegségekről is.

A következő lépés a képdiagnosztika, amely magában foglalja az echokardiográfiát, an Röntgen, számítógépes tomográfia (CT) vagy mágneses rezonancia képalkotás (MRI) mellkas. Ezek az eljárások láthatóvá teszik a szívet, és információkkal szolgálhatnak a szív méretéről, a szívizom vastagságáról vagy a szív változásáról szívszelepek, többek között. Egy másik vizsgálati eljárás, a szívizom perfúziója szcintigráfia, felhasználható különösen a vér a szívizom ellátása.

Ezenkívül invazív eljárásokat is alkalmaznak a szív vizsgálatára. Fontos eljárás a szívkatéteres vizsgálat. A szívkatéterezés során egy speciális alakú és rugalmas műanyag csövet helyeznek el helyi érzéstelenítés egy ér (jobb oldali katéternek hívják) vagy egy ütőér (bal oldali katéternek nevezik) a páciens ágyékában, és az edényen keresztül a szív felé haladt. A műanyag cső segítségével meg lehet mérni az átriumban és a kamrában lévő nyomást, és a vérkeringést a koszorúérben hajók nagyon jól értékelhető, ha kontrasztanyagot adunk a műanyag csövön keresztül az érrendszerbe.

Ha összehúzódott koszorúér hajók alatt találhatók szívkatéteres vizsgálat, ugyanabban a munkamenetben kibővíthetők, hogy megakadályozzák a szívroham. Végül egy szívizom biopszia a részeként is elvégezhető szívkatéteres vizsgálat. Ez a szívizomszövet eltávolítása a szív belső rétegéből.

A szívizom biopszia különösen akkor hajtják végre, ha gyulladásos szívbetegségeket gyanítanak, vagy ha veleszületett vagy szerzett szívizombetegségek gyanúja merül fel. Speciális indikációk esetén a vér egyszerű vizsgálata is fontos szerepet játszik. Például a szívroham, bizonyos szívroham markerek, mint pl troponin or kreatinin A vér kinázszintje megemelkedhet, és így a szívinfarktus gyanúja megerősíthető ezeken a paramétereken.