Az idegtudomány a. Felépítésével, működésével és rendellenességeivel foglalkozik idegek. Ezeket tehát orvosi, biológiai és pszichológiai szempontból is figyelembe vesszük. Az egyes elemek mellett elsősorban a komplex idegrendszerre és a struktúrák együttműködésére, valamint a betegségekből adódó panaszokra helyezik a hangsúlyt.
Mik az idegtudományok?
Az idegtudomány a. Felépítésével, működésével és rendellenességeivel foglalkozik idegek. A tudományos spektrumban a szakértők foglalkoznak a idegek minden helyzetben. Egyrészt figyelembe veszik az egyes rendszerelemeket és a neuronokat; másrészt az idegtudomány makrológiai áttekintést nyújt. A gliasejtek általában különösen érdekesek. Általában azonban az idegtudósok elemezni akarják az idegek összekapcsolódását és működését. Például a központi tanulmányozása érdekli őket idegrendszer gerinceseknél. Továbbá olyan betegségekkel foglalkoznak, amelyek a neurológia területére esnek. Az idegtudomány különböző irányokba oszlik. Az egyik ilyen például: agy kutatás, amely az agy szerkezetét és teljesítményét vizsgálja emberekben és majmokban. Egyrészt alapkutatást végeznek, másrészt bizonyos betegségek okainak meghatározásával foglalkozik, mint pl. Alzheimer-kór és a epilepszia. Így az idegtudomány a idegrendszer és a diagnózis mellett a betegségek gyógyítására is törekszik. Egy másik fontos alkérdés a környezetből származó információk érzékelése, például szenzoros benyomások formájában, valamint az érzelmi reakciók megjelenése.
Kezelések és terápiák
Az idegtudomány tehát olyan betegségekben játszik szerepet, amelyek befolyásolják a idegrendszer. Ezek magukban foglalják Alzheimer-kór betegség például. Alzheimer-kór a betegség az egyik degeneratív betegség, amely az élet későbbi szakaszaiban jelentkezik a fizikai struktúrák kopása miatt. Ezenkívül az Alzheimer-kór a demencia. Az érintett egyének szenvednek emlékezet az egyéni személyiség elvesztése és változásai. Az Alzheimer-kór pontos kialakulását még nem vizsgálták teljes körűen, ezért az idegtudományi kísérletek középpontjában állnak. A számítógépes tomográfiák azonban konkrétak lerakódását tárják fel fehérjék. Ezek gyakran évekkel az első tünetek megjelenése előtt észlelhetők agy az érintett személy. Feltehetően az fehérjék akadályozza az idegsejtek közötti kommunikációt, ami a tipikus Alzheimer-kór tüneteit eredményezi. Itt az idegtudományt az okok és a kezelés további kutatása érdekli. Egy másik betegség, amely az idegtudomány középpontjában áll, az epilepszia. Az örökletes komponensek és az anyagcserezavarok mellett az epizódokat az okozza agy károkat, többek között. Különösen ilyenkor jön szóba az idegtudomány. Végső soron a tünetek az idegsejtek zavarából erednek, amelynek következtében kóros váladék keletkezik. Az, hogy mely tünetek válnak észrevehetővé és mennyire intenzívek, függ például a kisülés pontos helyétől és attól, hogy az agy egyik oldalán vagy mindkettőn jelentkezik-e. Az idegtudomány másik fontos területe az agydaganatok és a fej sérülések. A tumor lehet jóindulatú vagy rosszindulatú, és különféle tüneteket okozhat, többek között fejfájás, hányás, és a személyiség változása. Fejfájás a legtöbb ember szorongónak tartja. Leggyakrabban a panaszok a migrén. Ez viszont érdekli az idegtudósokat. A betegség előrehaladtával a neurológiai tünetek, például a megváltozott látás, nyilvánvalóvá válhatnak fejfájás.
Diagnózis és vizsgálati módszerek
Az idegtudomány különféle módszereket alkalmaz az okok megtalálásához feltétel vagy konkrét panaszok kezelésére. A kutatás nem invazív és invazív módszerekre oszlik. A nem invazív módszerek intézkedések amelynek kutatási keretei között a beteg nem szenved kárt. Az invazív kutatásokat szinte kizárólag olyan betegek vizsgálata végzi, akik természetesen megfertõzõdtek a betegségben. A pszichofizika keretében fel kell mérni az idegrendszer alapvető képességeit. Anatómiai megbetegedések esetén a beteg ember agyát gyakran összehasonlítják egészséges eggyel. Egy ilyen összehasonlítás révén a tudósok következtetéseket vonhatnak le a működéséről a sérült területek alapján. Ilyen vizsgálatra egy elváltozás vizsgálat során kerül sor. Ez azonban csak akkor teljesíthető, ha a beteg meghalt, és a kár pontosan lokalizálható. A technikai fejlődés következtében egy ilyen elváltozás-vizsgálat kevésbé lett fontos. Manapság például az agy munkája nyomon követhető egy EEG segítségével. Itt az alap az idegsejtek működéséből adódó elektromos áramok mérése elektromos mező formájában. Ily módon betekintést nyerhetünk az agy feldolgozásába. A számítógépes tomográfia lehetővé teszi a sérülések pontos lokalizálását az agy megnyitása nélkül. Számítógépes tomográfia különösen forradalmasította az idegtudományt. A technológiai fejlődés új betekintést nyújt, mert a berendezés lehetővé teszi az agy vizsgálatát közvetlenül a tünetek megjelenése vagy egy baleset után. A sérülések térben láthatóvá tehetők, de az idegsejtekre vonatkozó információk ilyen vizsgálat alapján nem gyűjthetők. A transzkranialis mágneses stimuláció egyike azon kevés invazív eljárásoknak, amelyeket embereknél alkalmaznak. Az elektronikus áramokat az agy bizonyos régióinak ideiglenes letiltására használják a neurológiai lépések sorrendjének tanulmányozása céljából. Eddig a szakértők nem várnak maradandó károsodást a betegben. Ellenkező esetben az élő emberekkel kapcsolatos ilyen kutatásnak nincs jogi alapja.
