Hol alkalmazzák az endoszkópiát?
Endoszkópia a térd nem annyira egy testüreg vagy üreges szerv, hanem inkább egy ízület - nevezetesen az térdízület. Emiatt a endoszkópia térdének is nevezik arthroscopy, amely a görögből származik és azt jelenti: „belenézni az ízületbe” (arthros = ízület; skopein = megnézni). A kifejezetten erre a célra készített készüléket ennek megfelelően „artroszkópnak” nevezik.
A endoszkópia alatt általában végrehajtják helyi érzéstelenítés a megfelelő térd vagy alatta Általános érzéstelenítés. Miután egy kis bemetszést végeztek a térd területén, a merev, nem mozgó artroszkópot a térdízület miután a térdízületet egy speciális folyadékkal (Ringer oldat) töltötték meg a későbbi jobb láthatóság érdekében. A térdízület ezt követően megvizsgálják és megvizsgálják, lehetővé téve bizonyos gyanús diagnózisok megerősítését és esetleg - eszközök további behelyezésével - a térdízület kezelését a vizsgálat során.
Az endoszkópia gyomor, más néven "gasztroszkópia“, Rugalmas endoszkóppal, az úgynevezett„ gasztroszkóppal ”hajtják végre. Ellentétben azzal, amit a név sugall, gasztroszkópia általában magában foglalja nemcsak a gyomor, hanem a nyelőcső és a patkóbél közvetlenül a gyomor mellett. Az endoszkópia indikációja gyomor általában akkor, ha a nyelőcső, a gyomor vagy a gyanús betegség gyanúja patkóbél gyanúja merül fel és meg kell erősíteni, hanem egy meglévő betegség lefolyásának felmérésére, a helyszínen történő kezelésre vagy a betegség utógondozására is.
A leggyakoribb betegségek között, amelyeknél gasztroszkópia végzik a nyelőcső, a gyomor és a daganatok patkóbél, fekélyek és nyálkahártya sérülések (eróziók), hajók (artériás vagy vénás), falperforációk és vastagbél a gyomorban vagy a nyelőcsőben (visszerek). A gasztroszkópiát általában enyhe körülmények között végzik nyugtatás a garat nyálkahártya a felszínen is altatják. Ezután a rugalmas, mozgatható gasztroszkópot bevezetjük a száj or orr majd a nyelőcsövön keresztül tovább nyomult a gyomorba. A nyelőcső és a gyomor ellenőrzése után, amelynek során szövetmintákat is lehet venni speciális endoszkópcsatornákon keresztül tolható eszközök segítségével, a duodenumot megvizsgálják a gasztroszkóp visszahúzása előtt.
A vizsgálat során folyamatosan levegőt fújnak a nyelőcső, a gyomor és a nyombél kibontakoztatásához, ami jobb látást tesz lehetővé. Általánosságban elmondható, hogy a gyomor endoszkópiája nagyon alacsony kockázatú, azonban nagyon ritka esetekben fertőzések, bélfal perforációk vagy belső vérzés léphetnek fel (ha ellenőrizetlen érkárosodás lép fel). Ha a vastagbelet is meg kell vizsgálni és ki kell értékelni, a kolonoszkópia szintén szükséges.
Az endoszkópia a tüdő pontosabban az alsó „csatornáinak” tükre légutak, azaz a légcső és az onnan elágazó ágak (hörgőrendszer). Ez az endoszkópos vizsgálat a tüdő ezért „bronchoszkópiának” is nevezik, és a kapcsolódó eszközt „bronchoszkópnak” nevezik. Itt is meg lehet különböztetni a merev és a rugalmas bronchoszkópiát.
Merev hörgővizsgálat során az érzéstelenített beteg légcsövét megvizsgálják, kiértékelik és - ha szükséges - nem megfelelő bronchoszkóp segítségével megfelelő eszközökkel kezelik. A rugalmas bronchoszkópiában a beteget nem érzéstelenítik teljesen, hanem csak nyugtatják, így mozgatható csőrendszerrel lehet a légcsövet átjutni a légutak (hörgők) elágazásaiba, ahol szintén megvizsgálhatók. Általában bronchoszkópiát használnak a gyanú tisztázására tüdő betegségeket, diagnosztizáljon, értékelje a betegség lefolyását és végezzen terápiákat.
Az endoszkópia orr or orrüreg, más néven rhinoscopy, egy vizsgálati eljárás a fül-, orr- és torokgyógyászatban, amely lehetővé teszi az orvos számára, hogy betekintést nyerjen a fő orrüregbe. Általában különbséget tesznek az elülső, a középső és a hátsó rhinoscopy között, amelyben a orr vizsgálják. Az elülső endoszkópiában az alsó turbinákat és az alsó orrjáratot az orrlyukakon keresztül értékelik.
Ehhez azonban általában nincs szükség endoszkópra, hanem általában úgynevezett orrspekulussal végzik. A középső endoszkópia során azonban egy merev vagy hajlékony orr-endoszkópot helyeznek az orrba a orrnyálkahártya, így a. jobb és szélesebb körű értékelése orrüreg (a különféle járatok és kagylók) akkor lehetségesek. A hátsó endoszkópiát egy szögletes tükör segítségével végezzük száj annak érdekében, hogy láthassuk a orrüreg.
Az orrüreget általában a nyálkahártya rendellenességei (duzzanat, bőrpír, gyulladás) szempontjából vizsgálják polipok, jóindulatú vagy rosszindulatú egyéb daganatok, vagy az alakváltozások vagy a hajlam orrsövény. Mivel az endoszkópia egy úgynevezett „minimálisan invazív eljárás” (= minimális szöveti sérüléssel járó eljárás), lényegesen kevesebb a kockázat, mint egy hagyományos műtéti eljárásnál. A diagnosztikai vagy terápiás célú endoszkópos beavatkozások azzal az előnnyel járnak, hogy a beteg terhe jelentősen csökken, és a gyógyulás vagy a gyógyulás gyorsabban halad, ezáltal rövidebb kórházi tartózkodás és jobb kozmetikai eredmények.
A mindazonáltal lehetséges - de nagyon kis százalékban előforduló - kockázatok vagy szövődmények közé tartoznak a fertőzések, belső vérzések, szervperforációk és kardiovaszkuláris rendellenességek. Annak érdekében, hogy az endoszkópok és eszközeik behelyezésével a kórokozók ne kerülhessenek be a szervezetbe, bizonyos esetekben (magas kockázatú betegek) előre adható antibiotikum. Belső vérzés léphet fel, ha vér hajók sérülnek a vizsgálat során, de ezeket általában azonnal le lehet állítani. Ugyanez vonatkozik a szervi szúrásokra is, amelyeket a vizsgálat során a megfelelő eszközökkel újra varrhatunk.
