Hogyan teszteljük a hisztamin intoleranciát

Hogyan teszteljük a hisztamin intoleranciát

A hisztamin az intoleranciát lépésről lépésre vizsgálják. A tendencia a diagnosztizálás hisztamin intolerancia non-invazívan és klinikailag. Ez magában foglalja a tünetek naplójának és az alacsony értékek vezetését hisztamin diéta. Ez a két intézkedés, esetleg provokációs teszttel kombinálva, lehetővé teszi a diagnózis felállítását. Összetettebb tesztek, mint pl vér vagy vizeletelemzés, most már csak csekély jelentőségűek.

Ezek a tesztek rendelkezésre állnak

Hisztamin intolerancia a tesztelés nagyrészt klinikailag történik. Az első lépés egy részletes konzultáció egy orvossal, amelynek során kizárják az egyéb lehetséges diagnózisokat. Ezt követi a tünetnapló néhány hétig tartó vezetése.

Ez idő alatt nem szabad tudatosan kerülni bizonyos ételeket, hogy ne kapjanak torz eredményeket. A harmadik lépésben az ember általában úgynevezett eliminációt kezd diéta. Tudatosan kerülje el a hisztaminban gazdag ételeket és az alkoholt orvosi tanácsadás mellett.

Ez idő alatt a tünetek naplóját vezetik, hogy érzékelni tudják a változásokat. A legjobb esetben az diéta 2-4 hétig kell fenntartani. Ha a tünetek javulnak, a diagnózis hisztamin intolerancia valószínű.

Ezenkívül provokációs teszt is elvégezhető ellenőrzött körülmények között. E teszt keretében több folyadékot inni lehet. Ezen folyadékok egy része hisztamint tartalmaz.

A legjobb esetben sem a beteg, sem a vizsgáztató nem tudja, hogy mely folyadékok tartalmaznak hisztamint és melyek nem (kettős-vak elv). Hisztamin intolerancia teszteléssel is diagnosztizálható vér minták. Első lépésben a diaminooxidáz (DAO) aktivitása és a hisztamin teljes mennyisége a vér meghatározzák.

Ha ezek a tesztek nem vezetnek egyértelmű eredményekhez, további információ második lépésben molekuláris genetikai módszerekkel nyerhető. Továbbá lehetséges a vizelet vagy a széklet vizsgálata. Mindkét tesztnek azonban nincs jó eredménye, ezért ritkán alkalmazzák őket.

Ez az orvos tesztel

A hisztamin intoleranciát általában háziorvosok vagy allergológus végzik. Ebben az összefüggésben az orvos eldönti, hogy a diagnózist a szúráspróba vagy vérminta. A vérvizsgálat, az orvosnak együttműködnie kell egy olyan laboratóriummal, amely megfelelően megvizsgálhatja a mintákat a hisztamin feldolgozásához enzimek és a vér hisztamin tartalma.