Bevezetés
A figyelemhiányos szindróma tünetei változóak és nem mindig egyértelműen megkülönböztethetők. Szemben a tipikus ADHD, a betegek nem mutatnak hiperaktivitást vagy impulzivitást, de főleg pszichológiai és szociális problémáktól szenvednek. Az egyetlen dolog ADHD az ADHD egyéb típusaival közös a figyelem és a koncentrációs rendellenességek.
Ezek azonban nem nyilvánulnak meg ADHD különösen szembetűnő viselkedéssel, ezért gyakran nem veszik észre őket közvetlenül. A betegek álomszerűek, befelé fordulóak, és hipoaktívnak, azaz alulműködőnek írják le őket. A tünetek összetettek és sokkal kevésbé szembetűnőek, mint az ADHD más típusaiban. Az ADHD-t ezért nem mindig vagy gyakran csak felnőttkorban diagnosztizálják.
Tünetek
A betegségre jellemző a figyelemzavar. Ez a betegség fő tünete, és a bejövő ingerek kezelésének korlátozott képességének köszönhető. A betegek túlterheltek, és nem képesek elkülöníteni a fontosat a nem fontosaktól, ezért valódi ingerközvetítést tapasztalnak.
Míg egészséges embereknél a agy automatikusan kiszűri a lényegtelen ingereket, az ADHD-s betegek túl sok információt vesznek fel egyszerre. Ez megnehezíti számukra a koncentrációt, elvonják figyelmüket, gyorsan elvonják figyelmüket, és problémáik vannak a hallgatással és a hosszabb tevékenységek végzésével. Hanyag hibákat követnek el, és nehezen tudják követni az utasításokat.
A betegek szervezetlenek, feledékenyek és gyorsan túladóznak. Gyakran elveszítik tollakat, kulcsokat és hasonlókat. Az abszorbeált ingerek mennyisége által okozott túlzott igények az ADHD minden formájában előfordulhatnak.
A tipikus ADHD-vel ellentétben az ADHD-s betegek azonban nem külső, hanem belső nyugtalansággal reagálnak. Meglehetősen csendesek és álomszerűek, a hangulat gyakran és állítólag ok nélkül változik. Kevésbé teljesítenek az iskolában és a munkahelyen, gondjaik vannak a háztartási feladatokkal, és a mindennapi élet hátralévő része is nehéz.
Gyorsan elfáradnak és krónikusan kimerültek. A kapcsolatok kialakítása és a barátságok fenntartása sem könnyű nekik. Figyelemhiányos zavaruk megnehezíti a társuk meghallgatását és válaszolását.
Nem tudnak megfelelően válaszolni, vagy szavakkal védekezni. A betegek ezért gyorsan félreértést éreznek, és nem megfelelő módon reagálnak. Könnyen megsértődnek és szeretnek visszavonulni.
Az érzelmek fokozódnak és hangulatuk nagyon rövid idő alatt megváltozik a jó hangulat és a mély szomorúság között, minden felismerhető kiváltó tényező nélkül. Az ADHD-ban szenvedőket ezért nem a tipikus ADHD-alaptünetek, például a hiperaktivitás és az impulzivitás, hanem a szociális és pszichológiai problémáik jellemzik. A tünetek azóta fennállnak gyermekkor, de nem mindig veszik észre őket.
Ezért az ADHD-t gyakran későn diagnosztizálják, vagy egyáltalán nem. Az ADHD megjelenése nagyon változó. Az, hogy a tüneteket betegségként vagy pusztán személyiségjegyként észlelik-e, súlyosságuktól függ.
Az ADS sokféle formában jelenhet meg, a legkisebb korlátozásoktól kezdve a legsúlyosabb mentális fogyatékosságig. Csak akkor, ha a betegek jelentősen korlátozzák az ADHD-t, és életük több területén hosszabb ideig szenvednek tőle, a tüneteknek is van úgynevezett betegségértéke, vagyis betegségnek kell tekinteni őket. A legtöbb esetben az érintett személyek maguk sem tudják betegségüket.
Ennek eredményeként a kudarcokat és a társadalmi nehézségeket saját személyiségüknek tulajdonítják, és alacsony az önértékelésük. Pszichológiai problémák, mint pl depresszió és a szorongási rendellenességek ezért nagyon gyakran fordulnak elő ADD-s betegeknél, és nem ritka, hogy ezeket az egyidejű betegségeket csak a kezelés után diagnosztizálják. A kudarcok és a gyenge teljesítmény korántsem jelentik az intelligencia csökkenését az ADHD-ban.
ADS-betegeknél ez nem korlátozott. A normális népességhez képest még kreatív területeken is különösen tehetségesek. Az információk folyamatos feldolgozása virágzó fantáziát tesz lehetővé az érintett személyek számára.
Ha egy dologért különösen lelkesek, akkor nagyon képesek figyelmen kívül hagyni másokat és teljesen koncentrálni. Ha az információk erős érzelmekkel társulnak, azokat fontosnak ismerik fel és tárolják ahelyett, hogy figyelmen kívül hagynák és elfelejtenék. A megfelelő szakmai területen tehát az ADHD-s betegek tehetségük révén nagyon sikeresek lehetnek.
E tehetségek felismerése és népszerűsítése az egyik legmagasabb cél a kezelésben. A hipoaktív egy részaktivitást ír le. Bár a hipoaktivitás nem hivatalos diagnosztikai kritérium, az ADHD megjelenését elég világosan leírja.
A bejövő ingerek szűrésének hiánya és a koncentrálóképesség romlása miatt az érintettek túladóznak. Az ADS betegek introvertáltabbak. Elzárják magukat a külvilágtól, és ezáltal az ingerek elárasztásától is.
Ez gyakran úgy tűnik, mintha az érintett emberek a saját világukban élnének. Az utasítások csak nehezen jutnak el hozzájuk, és a feladatokat nagyon lassan teljesítik. A túladóztatás és a kudarctól való félelem arra készteti az érintetteket, hogy elkerüljék a kellemetlen vagy ismeretlen helyzeteket és feladatokat.
Gyakran elszigetelik magukat és passzívak maradnak, amíg cselekvésre nem kényszerülnek. Aztán azonban túlreagálják és esetleg agresszívan reagálnak. Az ADHD hipoaktív formája által okozott szenvedési nyomás sok betegnél nagyon magas.
A sorozat összes cikke:
