Bevezetés
A diagnózis ADS felnőtteknél nagyon összetett folyamat. Mivel nincs egyszerű bizonyíték a betegségre, szükséges azonosítani ADHD a tünetek és a beteg részletes vizsgálata alapján. Ehhez különféle orvosokból és szakemberekből álló csapat szükséges. A tünetek egyéb okait ki kell zárni, és meg kell határozni a betegség súlyosságát. Az az ADS diagnózisa nem könnyű, és tapasztalt orvosok kezébe tartozik.
Hogyan diagnosztizálják az ADS-t felnőtteknél?
Definíció szerint a ADHD spektrum fordul elő gyermekkor, de könnyen figyelmen kívül hagyhatók vagy félreértelmezhetők, különösen az ADHD típusban hiperaktivitás és impulzivitás nélkül. Betegségüket társadalmi és pszichológiai problémák jellemzik. A. Súlyossága feltétel annyira változó, hogy ADHD minden egyes embernél másként nyilvánul meg.
Maga a beteg gyakran inkább a negatív személyiségjegyekként érzékeli a tüneteket. Így a diagnózist gyakran egyáltalán nem, vagy csak felnőtteknél állapítják meg. Ezenkívül kompenzációs stratégiák több éves figyelem és a koncentráció hiánya megnehezíti a diagnózist.
Ha vannak ADHD-jelzések, ezek általában a társadalmi környezetből vagy egy olyan orvostól származnak, aki már kezeli a beteget más ADHD-vel összefüggő betegségek miatt. Az az ADHD diagnózisa majd főleg egy tapasztalt orvossal folytatott megbeszélésekből áll, akik kifejezetten a magról kérdeznek az ADHD tünetei, tipikus kompenzációs mechanizmusok és a kapcsolódó problémák. Kérdőívek, viselkedéstesztek és a környezettel készített interjúk egészítik ki a diagnózist.
Azonban egy alapos fizikális vizsgálat a tünetek egyéb okainak kizárására is szükség van. Az orvos előrehaladásának módja betegenként változó a diagnózis változékonysága és összetettsége miatt. Ez a szakértői bizottságok által kidolgozott irányelveken alapul, amelyek leírják például a szükséges tüneteket.
A legtöbb esetben van értelme a közvetlen társadalmi környezet bevonásával. Az ADHD sok esete genetikailag (ko) meghatározott, és a tünetek más családtagokban is megtalálhatók. A család és a barátok általában jobban jelenthetik a rendellenességeket, mint maga a beteg.
Nincsenek laboratóriumi vizsgálatok vagy hasonlóak az ADS-hez. A genetikai elemzések képesek kimutatni az ADS-hez kapcsolódó géneket a páciensben, de mivel ezek nem feltétlenül okozzák a betegséget, és az ilyen vizsgálatok költségesek és etikailag problematikusak, ezeket csak kutatási célokra végzik. Ezért nincs bizonyíték az ADS-betegségre.
Elegendő tapasztalattal és átfogó diagnosztikával a szakember továbbra is viszonylag megbízható diagnózist állíthat fel, és megfelelő módon kezelheti a beteget. Az ADS-betegek gyakran más pszichológiai problémáktól szenvednek. Ezek egy részét az ADS okozza, mások egymástól függetlenül, de ebben a betegcsoportban átlag feletti gyakorisággal fordulnak elő. Az ADS-n kívüli diagnózis ezért fontos a kapcsolódó betegségek felismerése és kezelése érdekében.
