ADS pubertáskorban
A figyelemhiányos szindróma pubertás korban történő diagnosztizálása rendkívül nehéz, és gyakran nagy kihívást jelent a pszichiáterek és pszichológusok számára. Ennek a nehézségnek az az oka, hogy a ADHD a pubertás idején egészen normális lehet, és nem jelentenek betegségértéket. A fő oka ennek a nehézségnek az, hogy a ADHD a pubertás idején egészen normális lehet, és nem jelentenek betegségértéket.
Függetlenül attól, hogy ADS vagy normális pubertás fejlődésről van szó, az is meghatározó, többek között, amikor a tüneteket először a környezet regisztrálta. Így a pubertáskor kezdődő ADS viszonylag ritka. Sokkal gyakrabban az ADHD korán nyilvánvalóvá válik gyermekkor.
Az 5 és 10 év közötti gyermekek már megmutathatják az ADHD első jeleit. Ha ezek a tünetek fokozódnak és még mindig fennállnak a pubertás alatt, akkor valószínűleg ADHD. Ha a tünetek először 12-16 éves kor között jelentkeznek, az ADS meglehetősen valószínűtlen, de nem zárható ki.
A pszichiáter és a pszichológusnak számos diagnosztikai eszköze van, amelyek felhasználhatók serdülőkorban az ADHD diagnosztizálására. Ezek olyan kérdőívek, amelyekre a betegnek vagy a szülőknek válaszolniuk kell. A kérdőívek például a koncentrációs rendellenességekről, hangulatingadozás, nyugtalanság, szociális „alkalmatlanság”, ingerlékenység.
Amikor minden kérdésre pozitívan válaszolunk, az ADS gyanúja fokozódik. A mai gyermek- és serdülőkori pszichiátriában viszonylag gyakori, hogy a kezelés gyógyszeres kezeléssel kezdődik, amint az ADHD-t diagnosztizálták a serdülőknél. Itt olyan gyógyszerek, mint pl Ritalin általában használják.
A gyermek viselkedéspszichológiai kezelése azonban pszichiáter vagy pszichológus fontos, és a kritikusok gyakran sokkal hasznosabbnak mutatják be. Itt elsősorban a terapeutáknak kell megfigyelniük a beteget, hogy lássák, valóban kóros lefolyásról van-e szó, vagy nem egy patológiáról. Ezt követően rendszeres pszichoterápiás foglalkozásokat tartanak, hogy a páciens szokásos mindennapi életében viselkedjenek.
Az ADHD enyhe formáinak esetében, amelyek pubertáskor jelentkeznek, gyógyszeres kezelés nem szükséges. Ebben az esetben hosszabb, pszichoterápia elegendő legalább a az ADHD tünetei, bár nem azért, hogy teljesen meggyógyítsam őket. Előfordulhat, hogy a javulás stabilitásának elérése érdekében több éven át pszichoterápiás kezelésre is szükség lehet. Súlyos ADHD-kúrák esetén a gyógyszeres terápia nélkülözhetetlen a betegek mindennapi szenvedéseinek enyhítésére.
ADS felnőtteknél
A figyelemhiányos szindrómának nevezett klinikai kép, amelyet általában a gyermekpszichiátriából ismerünk, felnőtteknél is előfordul. Egyrészt a kezeletlen ADHD következménye lehet gyermekkor, de új klinikai kép is lehet felnőttkorban. Az ADHD-val ellentétben hiányzik a hiperaktivitás komponense az ADHD-ból.
Feltételezzük, hogy a ben kialakuló tünetek 30-60% -a gyermekkor felnőttkorig terjednek. A nőket valamivel gyakrabban érintik, mint a férfiak. Az ADS-t gyakran könnyebb diagnosztizálni gyermekeknél, mint felnőtteknél.
Vannak azonban olyan szűrési kérdések, amelyek segíthetnek az ADHD felnőttkori diagnosztizálásában. Szűrő kérdőívek vannak a az ADHD diagnózisa amelyet felhasználhat a pszichiáter vagy pszichológus. Miután egy felnőttnél diagnosztizálták az ADHD-t, meg kell fontolni a kezelést.
Manapság a gyógyszeres kezelés meglehetősen visszafogott lenne, és ezt csak nagy szenvedési esetekben lehetne figyelembe venni. Sokkal gyakrabban kezdenek viselkedésterápiás intézkedéseket, amelyeket akár pszichológus, akár speciális ADHD klinikákon végezhetnek. A kezelés szakaszonként zajlik és több hónapig tart.
Az egyik előfeltétel a beteg betekintése a betegségbe, amely gyakran az első akadály. Nagyon gyakran az ADS-ben szenvedő betegek nem tudnak meggyőződni arról, hogy betegek és kezelni kell őket a mindennapi szenvedések enyhítése érdekében, mert nem ismernek fel semmilyen szenvedést. Inkább saját problémájukhoz kapcsolják a problémát, és igazuk lehet.
A siker esélye, ha az ADHD kezelését felnőttkorban kezdik meg, meglehetősen vegyes. A kezelés gyakran hosszadalmas, és a beteg gyakran abbahagyja. - Gyakran nyugtalan?
- Gyakran túlreagálod az egyszerű dolgokat? - Vannak hangulatváltozásai? - Koncentrációs problémái vannak?
- Új projekteket indít, és hamarosan leállítja őket? - Leírnád magad kaotikusnak, vagy mások hívják így? - Leírnád problémásnak az élet különböző területeit?
