Gyógyító szakmák: Mi jár benne?

Amikor a legtöbb ember hallja aEgészség gondozói hivatás ”, valószínűleg az orvosokra gondolnak. De Németországban más szakmák is szerepelnek - egyesek, mások akadémiai képzés nélkül. Itt van egy út ezen az egészségügyi dzsungelen keresztül.

Meghatározás

Nem mindenki tagja a gyógyító szakmának, aki felismeri, gyógyítja vagy enyhíti a betegségeket - elvégre még az anyák is gyakran maguk gondoskodnak gyermekük apró fájdalmairól. Másrészt a németországi elismert gyógyító szakmák olyan foglalkozási csoportokat is tartalmaznak, mint például a gyógyszerészek vagy a kozmetikusok, amelyekre nem feltétlenül gondolunk spontán módon. Mi tehát pontosan a gyógyító szakmák?

A fenti leírás fontos alappillére a gyógyító szakmák jellemzésének: Ezek olyan szakmai tevékenységek, amelyek a betegségek vagy fogyatékosságok meghatározását, gyógyítását vagy enyhítését szolgálják, vagy megelőző jellegűek. Egészség gondozási szolgáltatások. Megkülönböztetik a szűkebb értelemben vett gyógyító szakmákat, az akadémikus gyógyító szakmákat és az akadémiai képzés nélküli gyógyító szakmákat, amelyeket más néven Egészség gondozói vagy orvosi szakmák. A nem orvosok csoportja különleges pozíciót tölt be.

Akadémiai egészségügyi szakmák

Ezeket szövetségileg szabályozott egyetemi oktatás jellemzi, nevezetesen orvosként, fogorvosként, állatorvosként, gyógyszerészként vagy pszichoterapeutaként (pszichológiai pszichoterapeuta, gyermek- és serdülőkori pszichoterapeuta). A szakma gyakorlásának engedélyét Aprobációnak hívják, és az az adott szakmában való munkavégzés kötelező előfeltétele.

Rendeletek:
A képzést, az engedélyezést és a szakmai tevékenységet a szövetségi és az állami törvények szabályozzák; az államok felelősek a szakmai gyakorlat és a továbbképzés szabályozásáért. Egyes szövetségi államokban az egyetemi gyógyító szakmákra vonatkozó egyedi törvényeket Heilberufekammergesetz-ként egyesítik. Az egyetemi egészségügyi szakmákat általában a közjogi szakmai szervezetekben („kamarák”, pl. Orvosi egyesületek) szervezik, amelyek állami szakmai szinten szabályozzák a szakmai gyakorlatot, a szakmai képviseletet és a szakmai illetékességet.

Előnyök:
Az orvos jogosult minden olyan tevékenység elvégzésére, amelyet szükségesnek és megfelelőnek tart, és amelynek meg kell felelnie az orvosi normáknak és a gyógyító művészet szabályainak. Ennek során köteles lelkiismeretesen megvizsgálni a hasznosságot és a kockázatokat, valamint az alternatívákat, és pontosan tájékoztatni a beteget szempontjairól és lépéseiről. Nem minden ilyen szolgáltatásra vonatkozik a törvényi egészségbiztosítás, de jó néhányat a betegnek egyéni egészségügyi szolgáltatásként (IgeL) kell fizetnie.