A csíkos izomzat meghatározása
A keresztirányú harántcsíkolt izom az elnevezés egy bizonyos típusú izomszövetnek, mert polarizáló fény (például egy egyszerű fénymikroszkóp) alatt úgy néz ki, mintha az egyén izom rost a sejtek szabályos keresztirányú sztriatióval rendelkeznek. Normális esetben a kifejezést a csontváz izomzatának szinonimájaként használják, mivel ez a típusú szövet elsősorban itt található. Néhány olyan izom, amelynek feladata nem a csontváz mozgatása, például a diafragma, nyelv or gége, szintén ilyen típusú szövetek. Ez a harántcsíkolás azonban megtalálható a szív izom, amelynek azonban van néhány sajátos jellemzője, valamint olyan jellemzői, amelyek nem fordulnak elő a harántcsíkolt izmok többi részén, ezért általában három különböző típusú izomszövetről beszélünk: keresztirányú harántcsíkolt izom, simaizom és szívizom .
Típusai
Két különböző típusú harántcsíkolt izom létezik: a vörös és a fehér izmok. A izom rost a vörös izmok sejtjeiben magas az oxigénszállító myoglobin tartalma, amely vörös színe miatt felelős az izomtípus színéért. Ez azt jelenti, hogy a vörös izmokat kifejezetten hosszan tartó megterhelésre tervezték, és gyakrabban találhatók meg ezekben kitartás a sportolók kedvelik maraton futók.
A fehér izmok izomrostjai viszont kevesebb mioglobint tartalmaznak, ezért könnyebbnek tűnnek. Elsősorban a gyors, erős mozgásokért felelősek, ezért azokban az emberekben dominálnak, ahol az izomerő a fő tényező, például az erős sportolóknál. A fehér izmok edzéssel vörös izmokká alakíthatók; hogy ez fordítva is lehetséges-e, még nem tisztázott egyértelműen.
Minden vázizmot körülvesz kötőszöveti (epimysium), amelyekből az egyes szálak, más néven septumok (válaszfalak) leválnak, amelyek egyrészt minden egyes egyedet körülvesznek izom rost (endomysium) és másrészt több izomrostot is csoportként kombinál (perimysium), így kialakulnak az úgynevezett izomrostkötegek. Az epimysium beolvad az izomzatba, majd a inak amellyel a vázizom a csontvázhoz rögzíthető. Az anatómiában különbséget tesznek egy vázizom kötődése és eredete között.
A harántcsíkozást az egyes izomrostos sejtek (miociták) speciális szerkezete okozza. A szokásos sejtorganellákon kívül, amelyek az izomrostokban (mag, mitokondrium, riboszómák, endoplazmatikus retikulum (amely itt azonban egy komplex tubulusrendszerből képződik és szarkoplazmatikus retikulumnak hívják), ezek a sejtek több ezer úgynevezett miofibrillumból állnak. Ezek a fibrillák olyan szálas szerkezetek, amelyek sűrűn egymásba vannak töltve, és hosszában végigfutnak az egész izmon.
Ezek viszont több szarkomerből állnak. A szarcomerek a fibril egységei, amelyek viszont az aktin és a miozin kisebb komponenseiből állnak. Az aktin és a miozin az fehérjék amelyeket néha összehúzódó fehérjéknek neveznek, mert ezek végül összehúzódják az izmainkat.
Az aktin és a miozin a szarkómákban olyan szabályos mintázatban vannak elrendezve, hogy egy meghatározott mintázat alakuljon ki: Az aktin (közvetlenül) és a miozin (egy másik, nagyon nyújtható fehérje révén) egyaránt kapcsolódik az úgynevezett Z-lemezekhez. Ezekből a lemezekből következik először az „I-band” nevű terület, amely általában csak aktint tartalmaz. Ez a terület tehát fényesebbnek tűnik a fénymikroszkóp alatt, mint az azt követő „A-sávok”.
Ez az a terület, ahol az aktin és a miozin átfedi egymást, többé-kevésbé az izom összehúzódási állapotától függően. Ha az izom ellazult, van egy hely, a „H zóna”, ahol csak a miozin található, de az aktin nem található. Az izom összehúzódásakor azonban a miozinszálak közelebb mozognak a Z-korongok felé, így egyre inkább átfedik egymást az aktinszálakkal, és a „H zóna” egyre rövidebbé válik, míg végül eltűnik.
Ez a folyamat az orvostudományban úgynevezett csúszó filamentum mechanizmusként ismert, és ez az izmaink rövidülésének alapja. Annak érdekében, hogy ez a folyamat megtörténjen, az izomnak szüksége van kalcium ionok, amelyeket egyrészt a szarkoplazmatikus retikulumtól kap, másrészt a sejt környezetétől, valamint az energiaszolgáltató ATP-től. Ha ATP már nem termelődik, az izom összehúzódása nem szabadulhat fel, ezért ebben a feszült állapotban marad. Ez akkor történik, amikor egy szervezet meghal, és a test rigor mortisben marad.
