Hallásvesztés (Hypacusis): Vizsgálat

Az átfogó klinikai vizsgálat az alapja a további diagnosztikai lépések kiválasztásának:

  • általános fizikális vizsgálat - beleértve vér nyomás, pulzus, testtömeg, magasság stb.
  • ENT orvosi vizsgálat, beleértve orvosi eszköz diagnosztika (pl. hangküszöb-audiometria); továbbá.
    • A villás tesztek Weber és Rinne szerint, megkülönböztetve: a középfülhez kapcsolódó vezetőképes és a belső fülhöz kapcsolódó szenzoros halláskárosodást:
      • Weber szerint (Weber-teszt): Kivitel: A rezgő hangvilla lábát a páciens koronájára helyezzük fej. A hangot fázisban továbbítják mindkét belső fülbe a csontvezetés révén. Normál hallás: A hangvilla hangja mindkét fülben egyformán hallható (a fej), a hang nem kerül oldalra. Egyoldalú vagy aszimmetrikus hallászavar: az egyik oldalon a hangvilla tónusa, ezt „lateralizációnak” (lateralizációnak) nevezzük.
        • Egyoldalú hangérzékelési rendellenesség: a hangot a jobb hallás (normál) belső fül érzékeli erősebben (a beteg az egészséges fül felé lateralizál).
        • Egyoldalú hangvezetési zavar: a hang a beteg fülben hangosabban hallható

        [Timpan effúzió: ha egyoldalú vezetési rendellenesség van, akkor a hang az érintett fülben erősebben hallatszik].

      • Rinne szerint (Rinne-teszt): A Rinne-teszt kihasználja a fül élettani tulajdonságait: Ha a beteg normális hallóképességgel rendelkezik, akkor a hangot a légvezetés, mint a csontvezetés révén hangosabban hallják a csontok amplifikációs tulajdonságai és dobhártya. Egy bomló hangvilla (hangvilla talpa a csontfolyamaton az auricle mögött), amelyet már nem hallunk a csontvezetésen keresztül, hosszabb ideig hallható a légvezetésen keresztül (hangvilla az auricle előtt). Eljárás: Először egy rezgő hangvilla a hangvilla lábával a páciensre helyezzük az aurikulum (Processus mastoideus) mögött lévő csontfolyamaton. Amint a beteg jelet ad arról, hogy már nem hallja a hangvillát, azt közvetlenül a fülhallgatója előtt tartják.
        • Rinne-teszt pozitív: a páciens továbbra is hallja a hangvillát → nincs hangvezetési zavar, de a hangérzet-zavar nem kizárt vele.
        • Rinne-teszt negatív: A páciens már nem hallja a villát → vezető halláskárosodás (= rendellenesség a külső vagy középfül terület).
        • Ha a beteg hitelesen kijelenti, hogy egyáltalán nem érzékeli a hangvilla hangját, akkor egy kifejezett szenzoros halláskárosodás mindkét fülnek jelen kell lennie.
  • Állapotfelmérés